Vadászat

VADÁSZAT ÉS TERMÉSZETVÉDELEM

Vadászat = természetvédelem, így szólt egy időben az Országos Magyar Vadászkamara hivatalos szlogenje. Igaz-e ez az egyenlőség? Vagy igaz lehet-e az az álláspont, hogy a vadászat a természetvédelem szerves része. A vadászat valóban a természetvédelem történelmi gyökere? Mit jelent egyáltalán a vadászat, és mit a vadgazdálkodás? Melyik a tágabb gyűjtőfogalom? És mi a természetvédelem fogalmának tartalma és terjedelme? Ezekre a kérdésekre törekszik röviden választ adni fenti címmel a publikáció.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) alapján

vadgazdálkodásnak minősül a vadállomány és élőhelyének védelmével, a vadállomány hasznosításával és szabályozásával kapcsolatos tevékenység;

a vadászat a vadnak a Vtv.-ben engedélyezett eszközzel és módon, vadász által, vadászterületen történő elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenység;

a vad pedig a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, nagyvadnak vagy apróvadnak minősülő vadászható állatfaj.

A tágabb gyűjtőfogalom tehát a vadgazdálkodás, amelynek része a vadállomány szabályozása, a vadászat. A Vtv. címe látszólag mellérendelt fogalmakként kezeli a vadgazdálkodást és a vadászatot, valójában a cél az utóbbi külön kiemelt nevesítése. Így van ez nem ritkán a szakirodalomban is, sőt a vadászat gyűjtőfogalomként való alkalmazása sem ritka. Utóbbira példa a hétköznapi szóhasználat, vagy például a Vtv. szerinti hivatásos vadász, aki nem csak vadászik, hanem vadgazdálkodással, azon belül a vad és élőhelyének a védelmével is foglalkozik, vagyis hivatásos vadgazdálkodó. De ne folytassuk tovább, hanem térjünk vissza az alapkérdésre, a vadászat természetvédelemhez való viszonyára, kezdve a természetvédelem fogalmának meghatározásával.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) alapján természetvédelem alatt értjük a természeti értékek és területek, tájak, azok természeti rendszerinek és biológiai sokféleségének általános védelmét, valamint a védett természeti értékek és területek kiemelt oltalmát. Tehát természetvédelem = általános védelem + kiemelt oltalom.

A vadászat célpontja – a vad – általános védelem alatt álló természeti érték.

A vadászat a jelenkori világ egyik nagy ellentmondása, hiszen a vadász öl, és örömét leli, vagy legalábbis elégedett, sikerélménye van a zsákmányban, egy másik élőlény életének kioltásában.

Megjegyzés Miért vadászom? címmel szép verset írt 1999-ben Rakk Tamás okl. erdőmérnök, ny. vezérigazgató, vadásznapon is szavalták költeményét.

Lehet érvelni azzal, hogy a vadász szereti a természetet, dolgozik is érte. A múltban az üzleti célú vadászat miatt számos vadon élő állatfaj jutott a kihalás szélére, sőt Afrikában a már védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított egyes vadon élő állatok orvvadászatával tovább veszélyeztetik az érintett fajok fennmaradását. Szűkítsük azonban a kört a hazai viszonyokra, és közelítsünk először a vadászható vadon élő állatok (a múltra visszatekintve időnként változó) körének kérdése felől, nagyvad és apróvad csoportosítással.

Csúcsragadozó hiányában egyes vadfajok élőhelyet, biológiai sokféleséget veszélyeztető túlszaporodása miatt az ember általi állományszabályozás elkerülhetetlen, ami vadászattal valósul meg. A túlszaporodott vadállomány nem csak gazdasági károkat okoz, hanem károsan befolyásolja a kívánatos természeti állapotot, káros a populációra (veszettség, pestis stb.), és károsítja a védett természeti értékeket (védett növényzetet, védett állatokat) is.

A magyarországi vadfajok közül ezért egyes fajok állományának szabályozása természetvédelmi szempontból is szükségszerű. Indokolt a vad jogi fogalomkörében tartani a jelenlegi nagyvadfajokat (gímszarvas, dámvad, őz, muflon, vaddisznó, szikaszarvas), és a vadgazdálkodás tervezése alapján vadászattal szabályozni.

Az apróvadként szereplő egyes fajok esetében már nem ennyire egyértelmű a helyzet, lehet tehát szakmai vitákat folytatni a szabályozás, vagy akár a vadászattal történő monitorozás (mintagyűjtés) szükségességéről, indokoltságáról. Utóbbiról a következő írás szól Az erdei szalonkáról cím alatt.

Megjegyzés Érdekes könyvet olvastam a témában másfél évtizede lektorként: dr. Sterbetz István (2003): Természetvédelmi elvárások a vadászetikában. Érdemes a könyvet tanulmányozni.

A vad mint természeti érték általános védelmére vonatkozó törvényi szabályozásokat a Tvt. II. Része, valamint a Vtv. tartalmazza. A tervezési rendszert illetően a vadászterületeken 20 évre szóló vadgazdálkodási üzemterv és éves vadgazdálkodási terv alapján folyik a vadgazdálkodás, természetesen beleértve a vadászati tevékenységet is. A védett természeti területekre természetvédelmi kezelési terv készül, amely tartalmazza a természetvédelmi célkitűzéseket, valamint a természetvédelmi kezelési módokat, korlátozásokat és tilalmakat.

Másik megközelítés lehet a vadászati eszközök. A cél a vad elejtéskori szenvedésmentes kimúlása. Ezért is ír elő a Vtv. és a végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a vadászati eszközökre és a vadászat rendjére vonatkozó szabályozásokat. Hasonló a helyzet a vadászati módokkal is. További szempont a vadászati idény vizsgálata, amely téren az egész éves vadászati idény lehet szakmai vita tárgya egyes érintett vadfajoknál.

Tehát vadászat ≠ természetvédelem. Amennyiben védett természeti területeken az összhangban levő vadgazdálkodási és természetvédelmi kezelési terveknek megfelelően folyik a vadgazdálkodás, úgy a természetvédelmi kezelésnek valóban a szerves része lehet a vadászat is. Ezért is szerencsés, hogy a védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezelési feladatait ellátó nemzeti park igazgatóságok jelentős nagyságrendű vadászterületeken vadászatra jogosultak. Egyébként a vadászat gazdálkodásnak, a vadgazdálkodásnak a része, és sport, kikapcsolódás, szórakozás is a természetben. A hivatásos vadász melletti „sportvadász” hétköznapi megnevezést ugyan a jogszabályok mellőzik.

A történelmi múltat illetően a természet őrzésének egyik történelmi gyökere a vad őrzése, vadőrzés hazánkban is korábban létezett, mint természetvédelmi őrzés. Az első vadászati törvény az 1729. évi törvénycikk a vadászat és a madarászat szabályozásáról, majd azonos címmel jelent meg az 1802. évi XXIV. törvénycikk. Az 1872. évi VI. törvénycikk a vadászatról a „vadászati kihágásokkal” összefüggésben a 35. §-ban megállapítja, hogy „a vadászati területre való felvigyázattal megbízott személyeknek hit alatt teendő vallomása teljes bizonyító erővel bír, míg annak ellenkezője be nem bizonyíttatik”. Következő az 1883. évi törvénycikk a vadászatról, amely „a vadászati területre való felvigyázattal megbízott személyt”, „felvigyázó személyzetet” nevesít továbbra is. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1893. évi 40086. sz. körrendelete vadőri vizsgák szervezéséről szól. Az 1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról már vadőrt, mint hivatalos személyt nevesít.

A vadőr megnevezést ma is használják, a helyes megnevezés azonban a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvénynek megfelelően a hivatásos vadász.

Megjegyzések A régi rendeleteket illetően az 1903. évi 54558. sz. alatti földművelésügyi miniszteri rendelet „az elpusztított kártékony dúvadak (hiúz, farkas) nyilvántartásáról” szól, és jutalmazza az elpusztítóit, mert „a hasznos vadak és a háziállatok között kárt okoznak”. Itt tartott a természetvédelem! Volt az ember számára hasznos vad és káros vad. Még Herman Ottó is hasznos és káros madarakat különböztetett meg a madarak hasznáról és káráról szóló 1908-ban megjelent könyvében. A korszerű szemlélet már nem így osztályozza a vadon élő állatokat. Bár a Vtv. végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 1. §-a a 2010. februári módosítása óta hasznos apróvadfajokat (pl. fácán) és egyéb apróvadfajokat (pl. szarka, szajkó) különböztet meg, ami helytelen!

Természetfotók (gímszarvas, vaddisznó): Tamás Gábor

Dr. Temesi Géza

 

Miért vadászunk, miért vadásszunk?

A Vadászat és természetvédelem című előző írás „miért vadászunk?” témájú kiegészítéseit Rakk Tamás húsz éves versének részleteivel színesítve vezetjük be, illusztrációval emlékeztetve Szent Hubertusra is.

Miért vadászom?

Szent Hubertus a vadászok védőszentje

mert éhes vagyok és fázom!
mert gyakran hűvös barlangok mélyén kell tanyáznom,
…………………………………………..
hogy miért vadászom?
mert űz az álom, a megfejthetetlen
mert távoli csillagokba vágyom és
        tudni akarom minden áron
        hogy mi a szépség és
        honnan az éhség,
        amely újra és újra indulásra kényszerít….
        ………………………………
hogy miért vadászom?
mert mégiscsak jó élni, jó hazaérni
        és mesélni baráti körökben, hogy
        fejemet bevágtam egy üstökösbe
        és csillagokon lovagoltam,
        még a széllel is versenyt futottam
.       ……………………………………………

 

Az emberiség a történelme folyamán mindig vadászott, aminek az indítékai és eszközei egymással átfedésben is változtak, fejlődtek. Alapvető motivációk voltak:

az élelemszerzés, a megélhetés,
az úri passzió, a nemesi kiváltság gyakorlása,
a vadásztrófea,
a gazdálkodási bevétel,
a sportcél stb.

Ami a vadásztrófeát illeti, a trófeák köre széles: gímbika, dámbika és őzbak agancs, grandli, muflonkos szarv, vadkanagyar, kocakampó, erdei szalonka ecsettoll, apróvad gerezna és koponya, preparált egyed stb. A vadászat sport célját jól bizonyítja az apróvad kibocsátás is a vadgazdálkodásban. Nem helyes az ilyen vadásztevékenység, mint ahogy a monitorozási célú vadászat sem. Utóbbi vajmi kevés tudományos eredménnyel kecsegtet, de legalizálja a szalonka tavaszi vadászását. E két tevékenység is mutatja, hogy a vadászati sportcél szorosan összefügg a mai vadgazdálkodással. Nem véletlen a sportvadász hétköznapi megnevezés.

Korunk pénzügyi világában a nyereségorientált gazdálkodás mint alapvető cél alól a vadgazdálkodás sem kivétel. Ami pedig a természet védelméhez való viszonyt és az előző írásban említett vadászati szlogent illeti: egy egyenlőség megfordítható, vagyis megfordítva is igaz kell hogy legyen, márpedig a természetvédelem vadászat, ezért is hamis a szlogen állítása. De nem ilyen egyszerű a kérdés.

Természetvédelmi szempontból akkor lehet szükséges a vadászat, ha a természetes ökológiai rendszer önszabályozásának működése sérül, egyes vadászható fajok túlszaporodva károsan hatnak az élőhelyekre, a biológiai sokféleségre vagy magára a populációra is, így ember által szabályozott ökológiai rendszer kell hogy felváltsa.

A hazai nagyvadállomány túltartott, a természetben hiányzik a csúcsragadozó, amelynek a szerepét a bölcs hasznosítás keretei között az ember töltheti be. Csúcsragadozó egyébként többek között a barnamedve, a farkas és a hiúz, amely fajok fokozottan védettek. Mindezekért elő kell segíteni a visszatelepedésüket többek között bolygatatlan erdőrezervátumokkal és fokozottan védett erdőkkel. Amikor viszont fel-fel bukkan egy ilyen faj egyede, országos hír van belőle, nem csak örömhír, hanem vadászreakció is. Pedig mindhárom faj őshonos, a természet része, és hozzájárulnak egyes vadfajok túlszaporodásának megakadályozásához. Még nagyobb a vadászlárma az utóbbi években és napjainkban is azért, mert az aranysakál „károkat okoz az őzállományban, a nagyvad szaporulatában”.

Fotó: dr. Kalotás Zsolt

Az aranysakál szintén őshonos fajunk, ráadásul vadászható, az őz és általában a nagyvad pedig országosan túlszaporodott, míg az aranysakál főleg az ország egyes térségeiben, például néhány déli megyében. Egy hasonlítással lehet érvelni a ragadozók mellett: ha a vad károsítását 10 %-os mértékig a területen gazdálkodónak el kell viselnie (mint természetes önfenntartási értéket, ami nem minősül vadkárnak), akkor a vadgazdálkodónak is el kell viselnie a ragadozók általi vadállomány-szabályozást hasonló mértékben. A vadászat gazdálkodási szempontból a vadgazdálkodás része, amiben pénzügyi érdekeltség van.

A fenntarthatóság szempontjából bölcs hasznosításra van szükség. A természetvédelmi céloknak és érdekeknek alárendelt, védett természeti területeken a természetvédelmi kezeléssel összehangolt vadgazdálkodás és vadászat legyen a cél, mert az határozhatja meg a korszerű gyakorlatot!

A természet védelmével szorosan összefügg az erdők természetes felújítására való törekvés. Dicséretes dolog, hogy mind a törvényi előírások, mind a pénzügyi pályázati támogatások (uniós és hazai egyaránt) a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást részesítik előnyben. Ennek szélesebb körben való elterjedésének legnagyobb gátja ma már nem az akarat/szándék hiánya, hanem a túlzott nagyvadlétszám! A kerítés nélküli erdőrészletek minden szintje magán viseli a súlyos kárképet (a „felszedett makk” hiányában meg nem jelenő újulat, vagy a csúcshajtások rendszeres visszarágása miatt magassági növekedésben visszamaradó csemeték látványát).

Sajátos probléma egyes vadfajok esetében a túlszaporodással, vagy más okokkal is összefüggő, a populációt veszélyeztető betegségek fellépése. A róka esetében ilyen a veszettség, a vaddisznó esetében pedig a pestis. Az afrikai sertéspestis (ASP) kérdésével a PUSZTULÓ TERMÉSZET menüpont alatti publikáció foglalkozik, de itt is összefoglaljuk az alapvető tudnivalókat.

Az ASP a házisertések és a vaddisznók heveny, magas lázzal járó, Asfivirus által okozott vérzéses betegsége, amely többnyire elhulláshoz vezet. Jelenleg sem vakcina, sem hatásos gyógykezelési mód nem áll rendelkezésre. A betegség emberre nem veszélyes, a fertőzött hús fogyasztása az embert nem betegíti meg. A vaddisznók mozgásával évi 20-50 km-t terjed a vírus, azonban sokkal gyorsabb és veszélyesebb a felelőtlen emberi magatartással pl. illegális állatszállításokkal, fertőzött állatok húsából készült és nem megfelelően hőkezelt termékekkel való terjedése.

A vírus terjedése Magyarországon a NÉBIH weboldalán található interaktív térképen követhető: http://airterkep.nebih.gov.hu/aaijo/asp/asp.htm A vadászok egyre komolyabb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a betegséget kontrollálják és terjedését lassítsák, megakadályozzák. Ide tartoznak a hullák aktív keresése és vizsgálatra beküldése, szakszerű megsemmisítése, a vadászati higiénia betartása, a zsigerek megsemmisítése és a környezet vérrel való szennyeződésének megakadályozása. A felkészültség érdekében egyre több vadász végzi el a NÉBIH ASP járványügyi képzését.

Végezetül a címre visszautalva a következő gondolatokkal foglalható össze a válasz. „Vadászni márpedig kell” – szól egy régi mondás, ami valóban igaz a hazai túlszaporodott nagyvadfajokra és egyes apróvadfajokra vonatkoztatva, de állományszabályozási céllal, a természetvédelmi és az erdőfelújítási érdekekkel összehangolt fenntartható vadgazdálkodás keretei között. A természet vadeltartó képességét (többféle értelmezése van) meghaladó túlzott vadlétszám nem csak nagy károkat okoz, hanem a vadállomány minőségének a rovására is megy.

Írásunk témájához kapcsolódó információ, hogy szép könyvet adott ki a Nimród Vadászújság és az Ibex Press (Budapest) 2005-ben, 152 oldal terjedelemben, számtalan képpel (lásd ábra). Felelős kiadója dr. Zoltán Attila.

Fáczányi Ödön – Molnár László: Vadászősök tisztelete (Mítoszok – legendák – hagyományok)

A vadászat egyidős az emberrel. A könyv foglalkozik a vadászat múltjával, szerepének változásaival, az őskori és az ókori vadászattal, a vadászattal a görög-római mitológiában, a népvándorláskori emlékekkel, a magyar regékkel, eredetmondákkal, a vaddal a regékben és a legendákban, a vadászhagyományok változásaival, a vadászati kultúrával és etikával, a magyar vadászati joggal, valamint a korszerű természetvédő vadászmagatartással. Sámán, táltos, turul, vadhoz viszonyulás, vadászerkölcs, vadászhimnusz és sok más érdekes téma szerepel a könyvkiadvány oldalain.

Balogh László – Szoboszlai Lajos – dr. Temesi Géza

 

AZ ERDEI SZALONKÁRÓL

Erdei szalonka, fotó: Tamás Gábor *

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) Európában és Ázsiában őshonos vonuló madárfaj. Ősszel északkeletről délnyugatra, tavasszal délnyugatról északkeletre vonul. Magyarországon főként az ország délnyugati részén az enyhe teleken kis példányszámban át is telelhet, nagyon kis számban pedig fészkelő is. A nászidőszakban a párjukat kereső vagy már megtalált kergetőző madarak szürkületkori mozgását, a nappali tartózkodó helyről az éjszakai búvóhelyre repülést húzásnak nevezzük. A párosodás időszakában nászrepüléskor a kakas korrog és pisszeg, párviadalra hívja ezzel vetélytársait és udvarol a tojónak. Az erdei szalonka fakéreg színű tollazatával mestere a rejtőzködésnek, ahogy a fotón is látható. Amellett művésze a táncoló sétának, ami szép és érdekes látvány. Nagyobb üde – nedves talajú erdeinket kedveli, a földön fészkel, a tojások gyakran vaddisznóeleséget képeznek.

A jó minőségű sörétes vadászlőfegyverek elterjedése után tradíció volt az erdei szalonka tavaszi húzáson történő vadászata március 1-től április 10-ig. Ma már vadászati idény nélküli vadfajként szerepel a vadászati jogban. A vadként való szerepeltetése vadászati idény nélkül a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak monitorozási céllal, meghatározott feltételekkel vadászható.

Vadászati civil kezdeményezésre ugyanis 2009-ben országos monitoring program indult megfigyeléssel és mintagyűjtéssel. Az utóbbi (átnevesítve is) vadászat [=vad engedélyezett eszközzel és módon, vadász általi, vadászterületen történő elejtésére irányuló tevékenység, lásd Vtv. 56. § (1)], amit persze lehet átnevezve indokolgatni, hatósági engedélyre, szakmai irányításra, minisztériumi felügyeletre hivatkozni, az attól még a szalonkák indokolatlan lelövése, egyébként nem is könnyen ellenőrizhető példányszámban. A fegyverropogásra azzal is lehet védekezni, hogy nem volt eredmény, hiszen a szalonka lelövése a többi apróvadhoz viszonyítva nem egyszerű vadászfeladat. Közben sajnos más is esik, feketerigó, fülesbagoly pottyan le, gyakran a lelőtt szalonkát (a mintát) nem találják meg. A sok lövés sok ólmot is jelent a természetben!

A monitorozásnak vannak elfogadhatóbb természetvédelmi módszerei is. A vadászati kultúra, a hagyományok, a tavaszi vadászélmény a lelövéskor, a szenvedély, a trófeaszerzés, a monitoring mintagyűjtés ürügye pedig nem elfogadható okok vagy mentségek a lelövésre.

Az interneten olvasható egy korábbi publikáció, amelyből jellemző és mára is kihat a következő idézett gondolkodásmód:

„Ha valaki 30 évvel ezelőtt, amikor először vett puskát a kezébe, azt mondja neki, hogy a szalonka szerelmese lesz, kineveti. … véletlenül futott össze vele. A Séd-völgyében pézsmázott 25 évvel ezelőtt, amikor a feje fölött meghallotta a korrogó hangot. Ahogy rálőtt egyből rájött, ez egy dürgő erdei szalonka! És ez a csodaszép madár azonnal megfogta. A rabságból azóta sem szabadult, a veszprémi …észnek az eltelt 25 év alatt 100 szalonkát sikerült lőnie. …”

Elképesztőnek tűnik, hogy milyen történések vannak, amik a szalonkakérdésre jellemzőek. Először rálőtt, aztán egyből rájött, hogy mit lőtt. A vadászat legalapvetőbb szabályát is megszegte. Először rá kell jönni, hogy mi mozog, mi repül, mi korrog, de 100 %-os bizonyossággal, aztán további szabályok betartásával szabad rálőni bármire. [Vtv. 72. § (1) Vadászlőfegyverrel és vadászíjjal lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte, és a lövés mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét.]

A szalonka szerelmese lelövi az általa csodaszépnek tartott szalonkát? Miért, milyen célból vagy okból? Biztos, hogy szerelemről, és nem atavizmusról van szó? A szerelemből madarat lövő, meg a „korrog – lövök” reakció egyaránt elítélendő. Ugyanúgy persze egyes külföldi helytelen hozzáállás is a szalonka vadászatához. A hazai monitoring program vadászati mintagyűjtésével sem lehet egyetérteni. Maradjunk abban, hogy szebb látni, mint lőni, vagy szép látni − bűn lőni.

Valójában tehát semmilyen célból nem indokolt az erdei szalonka lelövése, nincs ok az elejtésére, vadászatára. Hazai védetté nyilvánítása viszont vizsgálat tárgya lehet, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajokkal azonos pénzben kifejezett természetvédelmi értékkel (25.000 Ft/egyed – madarak esetében ez a pénzben kifejezett érték alsó határa is).

Az erdei szalonka Európában a populációméretet illetően a vadon élő élővilág még viszonylag nagy példányszámú faja, egyelőre nem fenyegetett (IUCN). Mi indokolhatja hát a védetté nyilvánítását, a kiemelt oltalmat? 1) Mindenki által szubjektíven elismert magas (eszmeinek nevezhető) értéke, amihez az általános védelem elégtelen. 2) Az indokolatlan, kedvtelésből, vadászmotivációkból történő elejtés (életkioltás) lehetőségének végetvetése (gazdálkodási jelentősége és kártétele nincs). 3) Élőhelyek érzékeny időpontban történő zavarásának, fészkelő erdei szalonka és más madarak veszélyeztetésének megelőzése. 4) A környezet ólommal történő szennyezésének csökkentése. 5) Etikai okok.

Az erdei szalonka így a madárfajok között a helyére kerülne. A szalonkára is vonatkozó nemzetközi egyezmények és jogi szabályozások egyébként a következők: Berni Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről, III. melléklet; Bonni Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről, II. Függelék; Madárvédelmi Irányelv [2009/147/EK] II. melléklet; 1996. évi LIII. törvény II. Rész; 1996. évi LV. törvény és a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (vhr.).

A honlapon közzétett fenti publikáció célja a figyelemfelhívás az erdei szalonka védelmében. Haladjunk a korral a természet védelme és a vadászat terén egyaránt! Hajdanában a túzok is vadásztrófea volt, és siketfajdra is vadásztak. Legyen túlélt vadászat a szalonkázás, amit semmi nem indokol, el kellene felejteni! Hasonlóan a vadászíjat is, mint túlélt vadászati eszközt, ami az előírásokat betartva és megfelelően célba találva sem biztosítja az elejtett vad szenvedésmentes kimúlását.

Azt írják, hogy darázsfészek, ne folytassuk!

Folytatjuk, de arról a Veszélyes természet menüpont alatt lehet olvasni…

*forrás: http://www.gaborofm.eoldal.hu

Dr. Temesi Géza

A VADKÁR

Az 1990-es évek nagy államigazgatási feladata volt évekig tartó munkával

a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.),

az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (Evt.), továbbá

a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) tervezetének előkészítése.

A Tvt. előkészítéséért az akkori Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), az Evt. és a Vtv. tervezetének előkészítéséért pedig a Földművelésügyi Minisztérium volt a felelős a tárcaközi együttműködések mellett. A három törvényt az Országgyűlés egy törvénycsomagban fogadta el 1996-ban, legkedvezőbb szavazati aránnyal a Tvt.-t.

Az eltelt két évtized alatt természetesen történtek törvénymódosítások mindhárom törvény esetében, sőt:

2009-ben új erdőtörvény született (2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról), amelynek 2017. évi jelentős átfogó módosítása szeptember 1-jén lépett hatályba,

a Vtv. pedig 2015-2017-ben esett át négyütemű átfogó módosításon.

Vannak emlékeim a több mint két évtizeddel ezelőtti múltról, a korábbiakról és a későbbiekről is, de a vadkár kérdésének kifejtését kaptam egyesületi feladatként.

Kőhalmy Tamás egykor a Zirci Erdészet műszaki vezetője volt, jómagam pedig abban az időben az Erdészetnél a Soproni Erdészeti Technikum erdészgyakornoka (1961/62). Tisztelője voltam és emlékezzünk arra, hogy legendás hírű vadászati szakemberünk a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékének volt a vezetője mintegy 20 évig. Prof. Dr. Kőhalmy Tamás, DrSc. a Vtv. előkészítése keretében fogalmazta meg a vadkár fogalmát a következőként:

Vadkár„A vadkár a céltudatos emberi tevékenységgel létrehozott emberi javakban a vad által okozott mennyiségi és minőségi értékromlás.”

Ez a legáltalánosabb, vitákat kiváltó kiinduló szakmai meghatározás volt, amit a jogalkotó is alapul vett a vadkár 1996. évi törvényi fogalmának megalkotása és szabályozása során.

.

(Fotó: Varga Zoltán)

A Vtv. 2015. évi módosítása után lássuk mi is az a vadkár 2017-től!

A Vtv. 75. § (2) bekezdése szerint vadkárnak minősül

a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá

az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben

okozott kár tíz százalékot meghaladó része.

A (4) bekezdés szerint nem tekinthető vadkárnak, és így a vadkár számításánál nem vehető figyelembe a megújuló természeti erőforrásnak és nemzeti vagyonnak minősülő vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló természetes önfenntartási érték, ami 2017 előtt 5 % volt, 2017-től pedig a fent szereplő 10 %.

A (3) bekezdés azonban kimondja, hogy ha a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.

Az (1) és az (5) bekezdés alapján a vadászatra jogosult a Vtv.-ben foglaltak alapján köteles vadkárt a károsultnak megtéríteni. A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetve akinek vadászterületéről a vad kiváltott.

A Vtv. 75/A. § A vadászható állat által okozott kár cím alatt előírja, hogy a vadászatra jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni. A vadászható állat által okozott kárért való felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Felelősség az állatok károkozásáért című LXXIV. Fejezetének 6:563. §-a  foglalkozik a vadászható állat által okozott kárért való felelősséggel, a Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért című LXVIII. Fejezetének 6:535 – 6:539. §-ai pedig a veszélyes üzemi felelősséggel, a károsulti közrehatás szabályaival és a veszélyes üzemek találkozásával.

VadriasztóA vadkár az egyik legjelentősebb konfliktusforrás a vadgazdálkodók – vadászok és a földhasználók között. A vadászatra jogosult kár megelőzésével kapcsolatos kötelezettségeit a Vtv. 78. §-a írja elő, a földhasználó kötelezettségeit pedig a 79. §. A károk megelőzése, elhárítása vagy csökkentése érdekében a törvényi előírások betartásán alapuló korrekt együttműködés szükséges. A kár megállapítását a Vtv. 81. és 81/A. §-ai szabályozzák, a vadkár pénzügyi fedezetét a 81/B. §.

(A képen: elektromos vadriasztó)

Az érintett felek (károsult és kárért felelős személy) közötti egyezség hiányában, kérelem esetén a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője folytat le egyezség létrehozására irányuló kárfelmérési eljárást kárszakértő bevonásával. Egyezség esetén a jegyző azt határozatba foglalja és jóváhagyja. Ha viszont a felek között nem jött létre egyezség vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. Jogerőre emelkedés után a károsult bíróságtól kérheti kárának megtérítését. Minden esetben határidőket ír elő a Vtv., amelyek be nem tartása jogvesztő.

A teljesség kedvéért van még vadászati kár és a vadban okozott kár.

A vadászati kár a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kár, amit a vadászatra jogosult köteles megtéríteni (Vtv. 76. §).

A vadban okozott kárt (a vad elpusztításával okozott kárt) a Vtv. 77. § szabályozza a következőként:

aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával, vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével a vadászatra jogosultat a vadászati jog gyakorlásában akadályozza, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.

Megjegyzés

A vad fogalma a hazai jogban a vadászható állatfajokat és azok egyedeit jelenti, így a vadkár a vadászható állatok által okozott kár. Teljesen más kérdés ezért a védett és az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős vadon élő állatok kártétele, amely problémakört a Tvt. 74. §-a, valamint a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 4/A. §-a szabályozza.

Dr. Temesi Géza