Növények és gombák

A fejlettebb növények birodalma és a gombák világa egymással szorosan összefügg, gondoljunk az élősködő gombafajokra, vagy a növényekkel, köztük a fákkal szimbiózis kapcsolatban levő gyökérkapcsolt (mikorrhiza) gombákra.

A növények nem élhetnek állatok nélkül, gondoljunk a rovarok beporzására, vagy a termések, magvak különböző módon történő terjesztésére. Az állatokról külön menüpont szól.

Hazánkban mintegy 3000 leírt növényfaj van. 2019. évi adatok alapján kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll (a harasztokkal együtt) 733 védett vagy fokozottan védett faj. Szintén kiemelt oltalmat jelent az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfaj kategória, amit 578 növényfaj élvez. Pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 5.000 – 250.000 Ft/egyed, a fokozott védettség alsó értékhatára 100.000 Ft/egyed.

A védett és a fokozottan védett növényeket a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.

77 mohafaj védett 5.000 vagy 10.000 Ft/egyed természetvédelmi értékekkel.

A zárvatermők közül 611 faj védett vagy fokozottan védett, 5.000 – 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

1 nyitvatermő faj áll kiemelt oltalom alatt (csikófark), amely fokozottan védett 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

A harasztok közül 44 faj védett vagy fokozottan védett, 5.000 – 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok természetvédelmi értéke egységesen 10.000 Ft/egyed, a fajokat lásd a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 7. számú mellékletében (hazai faj a hóvirág).

A vadon termő gombákat illetően a tömlősgombák (köztük a zuzmókat képezők) és a bazidiumos gombák között összesen 75 faj védett 5.000 vagy 10.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel. A védett gomba- és zuzmófajokat lásd a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 9. számú mellékletében.

A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló növények – harasztok – gombák fenti adatokon alapuló védelme a vadon élő növényvilág általános védelmével együtt a természetvédelem meghatározó nagy szakterületét képezi. Az erdők védelme az erdőgazdálkodók számára is törvényben előírt feladat. A vadon élő növények, gombák védelmének a témakörével foglalkoznak a NÖVÉNYEK ÉS GOMBÁK menüpont alatti publikációk.

A hazai vonatkozó szakkönyveket lásd a SZAKIRODALOM menüpont alatt.

Megjegyzés

A természetvédelmi érték fokozatai a következők: 5.000 Ft/egyed • 10.000 Ft/egyed • 50.000 Ft/egyed • 100.000 Ft/egyed • 250.000 Ft/egyed (az utolsó legmagasabb érték 37 növényfajra vonatkozik).

2019. május, Dr. Temesi Géza

 

A VADON ÉLŐ NÖVÉNYVILÁG VÉDELME

A vadon élő növényvilág védelmét meghatározóan a következő 13 jogszabály (öt törvény, öt kormányrendelet és három miniszteri rendelet) alapozza meg.

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról;

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;

2009. XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);

61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról (Evt. vhr.);

143/2009. (VII. 6.) Korm. rendelet az erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjáról.

275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről;

269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól;

346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet a fás szárú növények védelméről;

24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről;

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.);

2012. II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Szabs.tv.);

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.).

A fenti jogszabályok mellett 3 hazánkban kihirdetett nemzetközi egyezmény foglalkozik a vadon élő növények védelmével is.

Washingtoni Egyezmény: Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről – 2003. évi XXXII. törvény;

Berni Egyezmény: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről – Magyar Közlöny 1990. évi 64. szám V. rész 7. sorszámú közzététel;

Rioi Egyezmény: Biológiai sokféleség egyezmény (Biodiverzitás egyezmény) – 1995. évi LXXXI. törvény.

A vadon élő növények tulajdonjoga

Adott földterületen lévő természeti értékek közül a vadon élő nem védett növények (fák, cserjék, gyógynövények, vadvirág, más lágyszárú növények, gomba) a tulajdonjogot illetően osztják a földterület sorsát. A Ptk. 5:15. § [Alkotórész] szerint ugyanis a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Tulajdonosuk tehát a földterület tulajdonosa. Állami tulajdonú földterület esetén a haszonvételi jogokat a vagyonkezelő, állami erdő esetén az állami erdőgazdálkodó gyakorolja.

A védett növények, gombák állami tulajdont képeznek és korlátozottan forgalomképesek [Tvt. 68. § (2) és (5)]. A védett növényfaj egyedének, virágának, termésének gyűjtéséhez, birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, külföldre viteléhez, országba hozatalához stb. a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, ami fokozottan védett növényfaj esetén csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg [Tvt. 42. § (3), (6), (7)].

Kiemelt természetvédelmi oltalom

Egyesületünk címernövénye a pilisi len (dolomitlen) – fok. védett: 250.000 Ft/egyed

A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló vadon élő növények lehetnek védettek, fokozottan védettek, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok. Az egyes fajok védelmének „súlyát” egyedeik pénzben kifejezett természetvédelmi értéke fejezi ki. A fokozott védettség 100.000 Ft/egyed vagy 250.000 Ft/egyed értéket jelenthet.
A menüpont bevezetőjében foglalt adatok után tájékoztatásul szolgálhat, hogy összesen 87 fokozottan védett növényfaj van, abból 7 haraszt, 1 nyitvatermő és 79 zárvatermő növényfaj. A 87 fokozottan védett vadon élő növényfajból 37 fajra a természetvédelmi érték 250.000 Ft/egyed, 50 növényfajra pedig 100.000 Ft/egyed. A fokozott védelem érvényesítése elsőrendű feladatunk a vadon élő növények természetvédelmében.

Megjegyzések

Az egyed (példány) jelentése a Tvt. 4. § p) pontja szerint: élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése alapján a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A példányra vonatkozó pénzben kifejezett értékek gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A Btk. 242. § (4) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában élő szervezet egyede az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak, vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve származó összetevőt tartalmaz.

Védelem, őrzés, tervezés, felügyelet

Az erdőterületek és más természetbeni területek általános védelme és őrzése tulajdonosi, vagyonkezelői, gazdálkodói kötelezettség. Az országos jelentőségű védett természeti és a Natura 2000 területek, valamint a védett növények természetvédelmi kezelése (felmérése, nyilvántartása, megóvása, őrzése, bemutatása) a nemzeti park igazgatóságok feladata. Az őrzési feladatokat az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek teljesítik (rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, természetvédelmi őr).

A védett természeti területekre természetvédelmi kezelési terv, a Natura 2000 területekre Natura 2000 fenntartási terv készül, az előző kötelező erejű, utóbbi ajánlásokat tartalmaz.

A természetvédelmi hatósági hatáskörrel rendelkező területi hatóságok a megyeszékhely szerinti járási hivatalok (Pest megyében és a fővárosban az Érdi Járási Hivatal) megyei illetékességi területekkel [pontosításokat lásd a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendeletben]. Az erdészeti területi hatósági és igazgatási feladatokat 10 kijelölt megyei kormányhivatal megyeszékhely szerint járási hivatala (Pest megyében és a fővárosban az Érdi Járási Hivatal) látja el az erdőtervezési feladatokkal együtt, erdőtervezési körzetekkel meghatározott illetékességi területeken, a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendeletben foglaltak szerint.

2019. június, Dr. Temesi Géza

 

A NÖVÉNYEK ÉS GOMBÁK menüpont alatt célszerű az erdővel kezdeni, amelyben kölcsönhatásban élnek a faállomány, cserjék, lágyszárú növények, élősködő, korhadékbontó és mikorrhizás gombák, mohák és zuzmók, továbbá amely élőhelyet jelent vadon élő állatok számára a rovaroktól kezdve a madarakon és a rágcsálókon keresztül az apró- és nagyvadig.

Ősi magyar szavunk az erdő, az eredő szóból származik, ami azt jelenti, hogy magától megered, felújul. Lássuk hát az erdeinkről szóló alapvető tudnivalókat!

HAZAI ERDŐK

Az erdő a Föld legfejlettebb életközössége és élőhelye a méreteket és a hatást tekintve az uralkodó fákkal, az erdei növény- gomba- és állatvilágával, valamint az erdőtalajjal a benne élő mikroorganizmusokkal és más talajlakó élőlényekkel. Az erdő tehát nem egyszerűen fák együttese, nem csupán faállomány, hanem számtalan élőlény életközösségeként önmagát megújítani képes önszabályozó természeti rendszer, ökoszisztéma.

A sajátos mikroklímával rendelkező erdőnek mezoklíma módosító, makroklíma befolyásoló, vízháztartást szabályozó és környezetvédő hatása van.

Az erdő

a legnagyobb széndioxid fogyasztó és oxigéntermelő,

a legnagyobb szervesanyag termelő,

újratermelhető fanyersanyagnak és számos más erdei terméknek a forrása,

különböző egészségügyi, esztétikai, kulturális és jóléti hatásokkal.

Hazánk erdősültségünk kerekítve 21 %-os, ami azt jelenti, hogy az ország területének 21 %-át foglalja el erdőként nyilvántartott terület.

Az erdőnek hármas funkciója, hármas szerepe van:

a gazdasági funkcióval a termelést szolgálja,

a védelmi funkcióval védőhatást biztosít,

a közjóléti funkcióval pedig szociális szerepet játszik.

Az erdőgazdálkodás tervezésében és gyakorlatában a funkciók a rendeltetésekben jelennek meg a közérdeknek megfelelően súlyozva. A rendeltetések közül az adott konkrét területen (erdőrészletben) a legmeghatározóbb az elsődleges rendeltetés, amely mellett további rendeltetések adhatók meg az erdőtörvénynek megfelelően.

Erdeink közel 37 %-a védelmi elsődleges rendeltetésű. Védelmi rendeltetések a következők: természetvédelmi, talajvédelmi, vízvédelmi, part- és töltésvédelmi, településvédelmi, tájképvédelmi, műtárgyvédelmi, örökségvédelmi, bányászati, Natura 2000, árvízvédelmi, honvédelmi, határrendészeti rendeltetés.

Közjóléti rendeltetések a parkerdő és a vadaspark. Közjóléti elsődleges rendeltetéssel erdeink több mint 1 %-a bír.

Gazdasági rendeltetések a faanyagtermelő, a szaporítóanyag-termelő, a földalatti gomba termelő, a mezővédő, a tanerdő, a kísérleti, az erdészeti génrezervátum rendeltetés és a vadaskert. A hazai erdők 62 %-a gazdasági elsődleges rendeltetésű.

Hazai erdőtársulások

Az erdőtársulás olyan összetett életközösség, amelyet többszintű növénytársulás (fák, cserjék, lágyszárú növényzet stb.), vadon élő állati életközösségek, valamint gombák és zuzmók alkotnak, és amelyben a fák játsszák a meghatározó szerepet.

Őszi bükkös – fotó: dr. Kalotás Zsolt

A bükkösök jellemző szép erdőtársulásaink dombvidékeinken és középhegységeinkben. Nagy fatérfogatú faállományuk jellemzően gyengén elegyes (gyertyán, hegyi juhar, korai juhar, magas kőris), igen gyér cserjeszinttel és elsősorban tavaszi aszpektusú lágyszárú növényzettel (szagos müge, bükksás, madársóska, podagrafű stb.). Az idős bükkösök záródása gyakran 90 % körüli, ezért tavasz végétől nudum (lágy szárú növényzet nélküli) állapot alakul ki az erdőtalajon. A bükkösök aránya erdősültségünkben sajnos csökkenő az éghajlatváltozás (szárazság) miatt.

A gyertányos – tölgyesek sík vidéktől (gyertyános – kocsányos tölgyesek), a középhegységeinkig (gyertyános – kocsánytalan tölgyesek) megtalálható jellegzetes erdőtársulásaink. Jellemző elegyfa a madárcseresznye és a kislevelű hárs, cserjeszintet főleg az egybibés galagonya, a vörösgyűrű som és a fagyal alkot, tavasszal gazdag a lágyszárú növényzet (ibolyák, kankalinok, keltikék stb.).

A cseres – tölgyesek hazánk legelterjedtebb erdőtársulásai, főleg 200 – 400 méter közötti tengerszint feletti magasságokban. Fő fafaja a csertölgy mellett a kocsánytalan tölgy, elegyfajok a hársak, a mezei juhar és a mezei szil, továbbá a vadgyümölcsök. A laza koronaszerkezet következtében a cserejeszint gazdag: galagonyák, húsos som, csíkos kecskerágó, varjútövis benge, fagyal és a fekete bodza a gyakori. Gazdag a lágyszárúak szintje is: ibolya, harangvirág, kankalin, tüdőfű, szellőrózsa, sások, perjék, csenkeszek a jellemzőek.

A tölgy – kőris – szil ligeterdők (keményfás ligeterdők) a víz hatására folyóink ártere mentén kialakult erdőtársulások, amelyek jellemző fő fafajai a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a vénic szil. Kísérő fafajok lehetnek többek közt a gyertyán, a mezei szil, a vadalma, valamint a fekete és a fehér nyár. A cserjeszint sűrű, a galagonya és a vörösgyűrű som a jellemző, mély fekvésekben pedig a hamvas szeder. Lágyszárú növényei a hóvirág és a tőzike, a salátaboglárka, valamint a sásfélék. A tölgy – kőris – szil ligeterdők természetvédelmi jelentőségű veszélyeztetett erdőtársulások.

A fűz – nyár ártéri ligeterdők (puhafás ligeterdők) a folyók árterületének erdőtársulásai, amelyeket évente többször is víz borít, talajfelszíne nitrogénben gazdag. Fő fafajai a fehér fűz, a fehér nyár és a fekete nyár, bokorfüzekkel, jellemző a komló és az erdei iszalag.

Mi tagadás, legtöbb erdőnk akácos. Az akác invazív, nem őshonos fafajunk, ugyanakkor egyben hungarikum. Az akác fafaj erdeinkben 24 % feletti aránnyal van jelen, az ország erdeinek több mint egyötöde akácos erdőtársulás. Legnagyobb jelentősége a gyenge talajokon van. Agresszíven terjedő, jól sarjadó fa az akác, nem való az őshonos fafajú erdeink termőhelyére.

A nemesnyárasok a gyors növekedésű nemes nyárak szabályos hálózatú faállományai, amelyek intenzív gazdálkodást szolgálnak.

A fenyvesek a klímaváltozás miatt a legsérülékenyebb erdőtársulásaink. Általában elegyetlenek, lágyszárú szint nélkül. Erdeifenyveseink, feketefenyveseink, lucfenyveseink és vörösfenyveseink vannak, az erdei- és a feketefenyő egymással elegyedve is előfordul.

Az erdészeti statisztikák szerint a hazai erdők 37 %-át idegenhonos vagy meghonosodottnak tekintett idegenhonos fafajok, illetve klónozott fafajták alkotják. Egyes mérvadó szakemberek szerint az idegenhonos és nemesített fafajok / fafajták területi aránya 46 %! Nem jó irányba halad az erdészet, az erdőtervezés is átfogóan gyengült az ezredforduló óta. Az erdőgazdálkodás szigorúbb törvényi szabályozása szükséges, a 2017. évi erdőtörvény módosítás teljes újragondolásra szorulna.

Az éghajlatváltozás szempontjából Magyarország az egyik legsérülékenyebb európai ország, az éghajlatváltozásnak leginkább kitett ökoszisztéma pedig éppen az erdő. Hazánkban az egyik fő probléma a fokozódó nyári szárazság, a másik a felmelegedés miatti olyan faállomány-kártevők megjelenése és elszaporodása, amelyek korábban nem fordultak elő. Az inváziós növény- és állatfajok elterjedésükkel kiszorítják az őshonos fajokat.

A klímát illetően erdeink igénye szempontjából négy alapvető erdészeti klímazónát különítünk el:

bükkös klíma (csapadékos, párás),

gyertyános – tölgyes klíma (üde, az előzőnél melegebb),

zárt tölgyes (cseres – kocsánytalan tölgyes) klíma (száraz),

erdőssztyepp klíma (legszárazabb, eredetileg mezőség).

Természetvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőben a
Bükki NP területén 180 éves bükköst termelt ki az állami
erdőgazdálkodó 2019 tavaszán 1 ha-os végvágással

Az éghajlatváltozás hatására ezeknek a klímazónáknak az eltolódása következik be a következő irányba: bükkös gyertyános-tölgyes zárt tölgyes erdőssztyepp pusztaság, sivatagosodás. Jellemző a bükkösök állapotromlása, sajnos az eltűnésük irányába haladunk. Hasonló a helyzet például a lucfenyővel is. Országunk meghatározóan sík- és dombvidéki táj, ahol az éghajlatváltozás erősebben jelentkezik, mint a hegyvidékeken. Az erdők pusztulása pedig fokozza az éghajlatváltozást, ami ördögi köröket, folyamatokat indít el: emberi tevékenység éghajlatváltozás erdőpusztulás további éghajlatváltozás további erdőpusztulás… Az éghajlatváltozás ütemét kellene jelentősen fékezni, mert a fafajok alkalmazkodó képessége lassú. Vannak tehát egyre sürgetőbb feladatok a környezetvédelem terén az éghajlatváltozás, a felmelegedés mérséklése érdekében. A következő évtizedben lejár a természet türelmi ideje Földünkön, így hazánkban is.

Hatályos erdőtörvényünk a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról.

Dr. Temesi Géza

A GOMBÁK ORSZÁGA

A gombák (Fungi, Mycetes) országába tartozó élőlények nem önálló táplálkozású, hanem szerves tápanyagaik lebontásából származó oldatokkal táplálkozó, spóraképző és teleptestű fajok, amelyeket korábban tág értelemben a növények birodalmába soroltak. A gombáknak jelenleg több mint százezer fajuk ismert, de becslések szerint ennek 15-20-szorosa létezik a szárazföldön. Főleg spórákkal szaporodnak, életmódjukat tekintve vannak korhadékbontó (szaprobionta), élősködő (parazita) és együttélő (szimbionta) gombák. Vizsgálatukkal az alkalmazott gombatan, a mikológia foglalkozik.

A valódi gombák (Mycophyta) rendszertani törzsnek négy osztálya van: 1) moszatgombák (Phycomycetes), 2) tömlősgombák (Ascomycetes), 3) bazídiumos gombák (Basidiomycetes) és 4) konídiumos gombák (Deuteromycetes). A gomba teleptest tenyésztestből és jellemzően termőtestből áll. A tenyésztest hifákból (gombafonal) álló micélium (gombaszövedék).

ad 1) A moszatgombák közé tartoznak például a talajpenészek, a burgonyavész, a szőlő peronoszpóra, a fejespenészek stb.

ad 2) A tömlősgombák osztályába tartoznak többek között az élesztőgombák (borélesztő, sörélesztő), a dérgombák, a tömlőspenészek, a varasodást okozó gombák, a lisztharmatgombák, a varjúköröm (anyarozs), a csészegombák, a kucsmagombafélék és a szarvasgombák.

ad 3) A bazídiumos gombák osztálya magában foglalja a rozsdagombákat (pl. a búza feketerozsdája), az üszöggombákat, a kalaposgombákat és a pöfeteggombákat.

ad 4) Végül a konídiumos gombák közé tartoznak például a szőlő és a dió fenésedését okozó gombák, a búza és a rozs korompenésze, a levélragyák stb. Ivartalan szaporodásuk a gyorsan és nagy tömegben létrejövő konídiumokkal történik, ami járványszerű elterjedést okozhat.

Ennyit ízelítőül a rendszertani példákból, a továbbiak a gyakorlati természetvédelmi megközelítést célozzák.

A védett fajok kereshetők az állami természetvédelem honlapján www.termeszetvedelem.hu a következő útvonalon:

Védett természeti értékek menüpont védett és fokozottan védett növény és állatfajok védett fajok keresője: faj, tágabb vagy szűkebb rendszertani kategória, természetvédelmi érték stb. szerint.

A védett fajokat, köztük a védett gombafajokat az állami természetvédelmi honlapon kívül lásd még a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 9. számú mellékletében.

Összesen 75 gomba- és zuzmófajunk védett 5.000 Ft – 10.000 Ft/példány természetvédelmi értékkel. A faj példányára vonatkozó pénzben kifejezett értékek a gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A tömlősgombás zuzmók közül 17 faj védett, ugyancsak védett 7 további tömlősgomba faj. A zuzmó fonalas moszat és fonalasgomba (többnyire tömlősgomba) együttélése.

A bazídiumos gombák közül összesen 51 faj védett, köztük ehető és mérges gombák is.

Ehető és mérges gombák

A természetjárók a gombák egy részét ismerik. A gombagyűjtőknek feltétlenül ismerniük kell a gyűjteni szándékozott gombát, valamint az azzal összetéveszthető mérges gombákat, továbbá a vonatkozó jogszabályokat. A védett gombafajok ismerete pedig azért is szükséges, mert jogellenes (természetvédelmi hatósági engedély nélküli) szedésük és birtokban tartásuk esetén természetvédelmi bírságot kell fizetni, amennyiben pedig összesített természetvédelmi értékük eléri a 100.000 Ft-ot (10 – 20 példány), úgy az bűncselekménynek minősül.

A természetben előforduló nem védett gombák a terület tulajdonosának a tulajdonát képezik, állami területen a vagyonkezelő rendelkezik a haszonvétellel. A tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélküli gyűjtés jogellenes. Kivételt képeznek a nem védett állami erdők, ahol az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletre történő gombagyűjtést 2 kg/fő/nap mennyiségig. Ennél nagyobb mennyiség gyűjtéséhez a tulajdonos vagy vagyonkezelő írásbeli hozzájárulása, védett természeti területen pedig mindenféle gyűjtéshez elsőként a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

Sok szép gombánk van. A tinórugombák kalapalja csöves. A legveszélyesebb mérgező gombák lemezesek, de a legtöbb ehető gomba is közéjük tartozik. Egyik legízletesebb gomba a császárgalóca (császárgomba) volna, azonban védett faj! Vannak redős termőrétegű gombák, ilyenek például a rókagombák; a sárga rókagomba népies nevén tojásgomba. Sajátos gomba a szarvasgomba vagy trifla, amely földalatti gomba, és amelynek gyűjtését külön jogszabály, a 24/2012. (III. 19.) VM rendelet szabályozza. Érdekes gombák a pöfeteggombák, legnagyobb méretű az óriáspöfeteg.

Hazánkban az ehető gombák fajainak száma kb. 300, a mérgezőké 24, ennek fele súlyosan mérgező, élen a gyilkos galócával és a fehér (gyilkos) galócával. Mérgező a mesegomba is, a légyölő galóca. Sajnos még mindig vannak tévhitek a mérgező gombák felismerését, meghatározását és a méreganyag hatástalanítását illetően.

Különleges gombák a taplók, amelyek a bazídiumos gombák osztályának likacsosgombafélék családjába tartoznak (csövesgombák). A fás és rostos évelő termőtestük alakja legyezőt utánzó vagy pataszerű. Legismertebb a nagy méreteket elérő bükkfatapló, amely kezdetben korhadékbontó, majd élősködővé válik. Leggyakoribb taplógomba a lepketapló. A taplók között is van 2 védett faj, az ágas tapló és a rézvörös lakkos tapló.

A gombák jelentősek az ember táplálkozásában és a vadon élő állatok életében egyaránt. Az ember számos gombafajt termeszt is. A vadon élő állatok főként ősszel fogyasztanak sok gombát. A gombáknak sok jótékony hatásuk van, többek között magas B- és D-vitamin, valamint ásványi anyag tartalommal rendelkeznek, energiatartalmuk ugyanakkor alacsony.

Az ehető és mérges gombáknak nagy a szakirodalma és képanyaga mind a nyomtatott könyvek világában, mind a világhálón.

Fotók: Zámbóné Miskolczi Tímea

Dr. Temesi Géza

TÖRZSEK, LÁGYSZÁRÚAK – FÁSSZÁRÚAK

A növények országán belül a publikáció a zöld színtestű növényekkel foglalkozik, amelyekre a holoparazita (teljes élősködő) növények kivételével jellemző a fotoszintézis. Ennek során a napfény energiáját felhasználva autotróf módon építik fel testüket környezetük szervetlen anyagaiból: széndioxidból, vízből és ionokból. A hemiparaziták (fél élősködők) abban kivételek, hogy a vizet és az ionokat, és részben szerves anyagokat is a gazdanövénytől veszik fel, de fotoszintézis folytatása mellett. (Megjegyzés: az állatok és a gombák szervetlen anyagok szerves anyaggá való átalakítására nem képesek, hanem kész szerves anyagot alakítanak át és építenek be szervezetükbe heterotróf módon).

A címbeli törzsek többjelentésű szó, többek között jelentheti fás szárú növény törzsét és rendszertani törzseket. Előbbi az erdőgazdálkodásban alapvető, utóbbi a növények rendszerezésében. A növények rendszertanában nem elmélyedve és számos rendszertani törzzsel nem foglalkozva a mohák törzse legyen itt az első, amit a harasztok törzse, a nyitvatermők törzse és a zárvatermők törzse követ.

A mohák szárazföldi növények, Magyarországon a lombosmohák és a májmohák osztályába tartozó több mint 650 mohafaj él, ebből 77 védett faj. A mohák védelme azért is fontos, mert jelentős az ökológiai szerepük, szabályozzák a vízháztartást, elősegítik a talajképződést, növelik a biológiai sokféleséget és szemet gyönyörködtetőek. Sajátosság, hogy a mohák a teljes testfelületükön veszik fel a vizet, a széndioxidot és az ásványi sókat, és spórákkal szaporodnak. A mohák szép növények, lásd a képen: csillagos májmoha, fotó: dr. Temesi Géza, Pécs, PTE Botanikus Kert, 2019. június 27. Az egyik legcsodálatosabb mohafajunk a fehérlő vánkosmoha, amely védett. Ne feledjük, hogy a nem védett mohák az előfordulási hely területtulajdonosának a tulajdonát képezik, a védettek pedig állami tulajdonban vannak. Védett természeti területen a nem védett mohák gyűjtése is a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött, a védett mohák esetében pedig a hatósági engedélykötelezettség területtől függetlenül fennáll nem csak a gyűjtésre, hanem a például a kertekbe telepítésre is. A nem védett mohák gyűjtéséhez a terület tulajdonosának a hozzájárulása szükséges. Kivétel utóbbi alól a nem védett állami erdő, de ne legyen senki mohó moha tolvaj, mert természetvédelmi bírság lesz belőle, sőt lehet bűncselekmény miatti büntetőeljárás is 100.000 Ft természetvédelmi értéktől.

A harasztok már valódi száras és gyökeres, de virágtalan és spórával szaporodó növények. A törzshöz tartoznak többek közt a zsurlók osztálya és a páfrányok osztálya. A 44 védett vagy fokozottan védett faj közül legmagasabb természetvédelmi értékű fokozottan védett a királyharaszt és a cselling (250.000 Ft/egyed). Nem védett például a közismert erdei pajzsika, amely gyógynövény. A nem védett páfrányok, köztük az erdei pajzsika gyűjtésére ugyanaz vonatkozik, mint a nem védett mohákra vagy bármely más vadon termő gyógynövényre: nem védett állami erdőben egyéni szükségletre gyűjthetők. Védett természeti területen azonban valamennyi faj egyedeinek a gyűjtése természetvédelmi hatósági engedélyhez kötött, a védett fajok esetében pedig a szedéstől a kertekbe telepítésen és a preparáláson keresztül a birtokban tartásig fennáll a hatósági engedélykötelezettség.

A nyitvatermők fás szárú növények. Legnagyobb fajszámú a fenyők osztálya, amelynek fajai többnyire örökzöldek, de vannak köztük lombhullatók is, például a vörösfenyő. Legszebb fenyőnk a jegenyefenyő. A fenyőfák igen hosszú életű növények. Nem a fenyők, hanem a nyitvatermők törzsének másik rendszertani osztályába tartozó páfrányfenyő szintén lombhullató. A tiszafa ugyancsak külön osztályba tartózó szép nyitvatermőnk, amelynek a fenyőktől eltérően nem toboztermése van, hanem magját húsos magköpeny veszi körül (lásd fotó: dr. Temesi Géza, Pécs Kertváros, 2018. 09. 07.). A fenyők a hazai erdők 11 %-át foglalják el. A nyitvatermők törzsén belül egy faj élvez kiemelt természetvédelmi oltalmat, a csikófark, amely fokozottan védett kis cserjefaj (100.000 Ft/egyed).

A zárvatermők törzsébe fák, cserjék és lágy szárú növények tartoznak, amelyek két nagy rendszertani osztálya a kétszikűek és az egyszikűek. A hazánkban élő zárvatermők közül 611 faj áll kiemelt oltalom alatt, ebből 79 faj fokozottan védett, 532 védett, a hóvirág pedig az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős faj. A kétszikűek fák, cserjék vagy lágyszárúak, de az egyszikűek között is vannak fák, a pálmafélék. Országunk erdőterületének 89 %-át zárvatermő fafajok alkotják, abból sajnos közel 25 % akác. Nem hivatalos, de mértékadó becslések alapján az idegenhonos fafajok és fafajták területi aránya már 46 %. Erdeinkben a faállomány alatt és más természeti területeken a mohák és a harasztok előfordulása mellett meghatározó a zárvatermő lágy szárú növények és cserjék jelenléte.

A zárvatermő növények lehetnek egyszikűek és kétszikűek. A lombos fáink zárvatermők és kétszikűek. Az utóbbiak közé tartozó kocsányos tölgy két sziklevele az avartakaró alatt jelenik meg, amikor aztán a magoncból egy éves csemete válik láthatóvá az avar felett, már öt levelet látunk csillag alakba elrendezve. Innen ered az erdészek ősi szimbolikus jelvénye, az erdészcsillag.

A bevezető bekezdésben említett félparazita növények a gazdanövényen élősködnek, mindamellett fotoszintézist is folytatnak. Jellemző a félparazita növényekre, hogy általában nem ragaszkodnak egyetlen gazdafajhoz, hanem akár más fajok százain is képesek megtelepedni. Fotoszintézisre képes félparazita növények például a lombhullató sárga fagyöngy (fakín), vagy az örökzöld fehér fagyöngy (utóbbit lásd a képen, fotó: dr. Temesi Géza, Nagybajom, 2017. 02. 23.) A fajnévben a szín a termésszínre utal, a fehér fagyöngy az egyik legrégebbi gyógynövény.

A címben szerepel, és többször előfordult az előző szövegbekezdésekben a lágy szárú és a fás szárú növények megnevezés, ami a növényvilág egyik gyakorlatias megközelítésű csoportosítása.

A lágy szárú növények vagy röviden lágyszárúak azok a növények, amelyekre nem jellemző a másodlagos növekedés. A lágyszárúak lehetnek egyéves, kétéves (kétnyári) és évelő növények. A virágjuk miatt szép lágyszárú növényeket egyszerűen csak virágnak nevezik. A lágyszárúak között sok a gyógynövény és a védett növény is. Szép lágyszárú növényünk és gyógynövény is a gyújtoványfű (lásd fotó: dr. Temesi Géza, Pécs Kertváros, 2017. 09. 24.)

Erdőben a lágyszárúak szintje vagy más néven gyepszint az erdőszerkezet legalsó szintjét képezi. Az erdők gyepszintjének uralkodó zárvatermő vagy nyitvatermő lágy szárú növényei az erdőtípus-jelző növények. A gyepszint fajai egyébként jól jelzik általában a változásokat, így az éghajlatváltozást is, ami erdőgazdálkodási problémákkal együtt erdeink fajveszteségének, biodiverzitás csökkenésének az oka.

A fás szárú növények, fás növények vagy röviden fásszárúak a fák, a cserjék és a félcserjék, utóbbiak már átmenet a cserjék és a lágyszárú évelők között. Az egyszikűek közül csak a pálmák fás szárúak. A nyitvatermők mindegyike, a kétszikűek többsége fás szárú növény. A fás szárú növények tudománya a dendrológia. A fás szárú növények védelmét külön jogszabály is biztosítja: 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet a fás szárú növények védelméről.

Erdeink uralkodó és meghatározó alkotórésze a faállomány, a faállomány fáinak pedig a törzse a meghatározó az erdőgazdálkodás alapvető célját jelentő fanyersanyag termelésben. Az erdő azonban sokkal több a faállománynál, mert olyan ökológiai rendszer, amelynek elemei a fák állománya, a cserjék, a lágyszárú növényzet, a gombák, valamint az erdő állatvilága a vadászható vadtól kezdve más vadon élő állatokon keresztül a talajlakó élőlényekkel bezárólag. Az erdők környezet- és természetvédelmi szerepe egyre meghatározóbb, védelmük alapvető érdek. Hazánk területének több mint egyötödét borítja erdő, erdősültségünk 20,9 %.

A vadon élő lágy szárú és fás szárú növények az előfordulásuk szerinti terület tulajdonosának a tulajdonát, erdőben az erdőgazdálkodót megillető erdei haszonvétel tárgyát képezik. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 68. §-a szerint erdei haszonvételnek minősül többek között:

– a fakitermelés,
– az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, illetve elhalt, száraz ág nyesése,
– a kidöntött fáról történő gally, toboz és díszítőlomb gyűjtése,
– a gomba, vadgyümölcs, virág, illetve gyógynövény gyűjtése,
– bot, nád, sás, gyékény termelése, fű kaszálása,
– cserje kitermelése, élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtése,
– az erdei legeltetés stb.

Az erdei haszonvételeket az erdőgazdálkodó gyakorolhatja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését. Védett természeti területre, védett természeti értékre azonban jogszabály (állami erdő vonatkozásában is) másként rendelkezik: a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38 – 40. §-a szerint védett természeti területre, 42. §-a szerint védett növényfajokra vonatkozóan a gyűjtés engedélyköteles!

Védett természeti területre azonban a természetvédelmi kezelési terv meghatározhatja a folytatható tevékenységeknek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése mentesít az engedély beszerzése alól.

A jogsértés jogkövetkezménye a helyszíni bírság, a szabálysértési eljárás vagy a közigazgatási bírságolás, bűncselekmény esetén a büntetőeljárás. A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság a tudomására jutott jogsértés esetén köteles eljárni.

A fás szárú növények védelme mellett helyezzünk az eddigieknél nagyobb súlyt a lágyszárúak védelmére is. A jogszabályok betartása a gyógynövények begyűjtése terén nem kellően ellenőrzött (az erdei gombák esetében hasonló a helyzet). A tarvágás – végvágás probléma az erdőgazdálkodásban, a tömeg- és a sportturizmus a természetben, az ipari mezőgazdaság, valamint az éghajlatváltozást elősegítő emberi tevékenységek azok a főbb okok, amelyek őshonos lágyszárú növényeink pusztulását és idegenhonos inváziós fajok (özönfajok) terjedését segítik elő. Ilyen agresszíven terjedő özönfaj például az évelő közönséges selyemkóró (selyemfű, tejelőkóró, vaddohány), ami a fehér akáccal együtt került be hazánkba Észak-Amerikából. Mindkét inváziós és mézelő fajért a méhészek lobbiznak. A selyemkóró terjedését beporzásukkal egyébként éppen a házi méhek segítik elő. A másfél méter magasságúra megnövő selyemkóró nem csak a szél által terjedő magvaival, hanem a föld alatt létrehozott sarjtelepekkel, klónokkal is terjed, és a méhekre is káros (lásd fotó: dr. Vadász Csaba, Kunpeszér határa, 2019. 06. 28.).

Ami a hazai szakkönyveket illeti, a védett növényekkel kapcsolatban több könyv is kiadásra került az utóbbi két évtizedben. Szép és színvonalas az 1999-ben kiadott 419 oldal terjedelmű, A4 formátumú, Magyarország védett növényei című nagykönyv Farkas Sándor szerkesztésében. Hasonlóak Bartha Dénes szerkesztésében 2012-ben megjelent Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza és Természetvédelmi növénytan című művek. Az inváziós növényfajokról pedig a KvVM Természetvédelmi Hivatalának kiadványsorozatában megjelent 9. (2004) és 10. (2006) tanulmánykötet szól Özönnövények és Özönnövények II. címmel (szerk.: Botta-Dukát Zoltán és Mihály Botond). A könyvek bemutatását lásd a Szakirodalom menüpont alatt!

© Dr. Temesi Géza, 2019. július