Növények és gombák

A fejlettebb növények birodalma és a gombák világa egymással szorosan összefügg, gondoljunk csak az élősködő gombafajokra, vagy a növényekkel, köztük a fákkal szimbiózis kapcsolatban levő gyökérkapcsolt (mikorrhiza) gombákra.

A növények nem élhetnek állatok nélkül, gondoljunk csak a rovarok beporzására, vagy a termések, magvak különböző módon történő terjesztésére. Az állatokról külön menüpont szól.

Hazánkban mintegy 3000 leírt növényfaj van, amelyből 2019. évi adatok alapján kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll (a harasztokkal együtt) 776 védett vagy fokozottan védett faj, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős 578 további faj. Pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 5.000 – 250.000 Ft/egyed, a fokozott védettség alsó értékhatára 100.000 Ft/egyed.

A védett és a fokozottan védett növényeket a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.

77 mohafaj védett 5.000 vagy 10.000 Ft/egyed természetvédelmi értékekkel.

A zárvatermők közül 654 faj védett vagy fokozottan védett, 5.000 – 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

1 nyitvatermő faj áll kiemelt oltalom alatt (csikófark), amely fokozottan védett 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

A harasztok közül 44 faj védett vagy fokozottan védett, 5.000 – 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok természetvédelmi értéke egységesen 10.000 Ft/egyed, a fajokat lásd a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 7. számú mellékletében.

A vadon termő gombákat illetően a tömlősgombák (köztük a zuzmók) és a bazidiumos gombák között összesen 75 faj védett 5.000 vagy 10.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel. A védett gomba és zuzmófajokat lásd a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 9. számú mellékletében.

A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló növények – harasztok – gombák fenti adatokon alapuló védelme a vadon élő növényvilág általános védelmével együtt a természetvédelem meghatározó nagy szakterületét képezi. Az erdők védelme az erdőgazdálkodók számára is törvényben előírt feladat. A vadon élő növények, gombák védelmének a témakörével foglalkoznak a NÖVÉNYEK ÉS GOMBÁK menüpont alatti publikációk.

A hazai vonatkozó szakkönyveket lásd a SZAKIRODALOM menüpont alatt.

Megjegyzés

A természetvédelmi érték fokozatai a következők: 5.000 Ft/egyed • 10.000 Ft/egyed • 25.000 Ft/egyed • 50.000 Ft/egyed • 100.000 Ft/egyed • 250.000 Ft/egyed (az utolsó legmagasabb érték 37 növényfajra vonatkozik).

2019. május, Dr. Temesi Géza

 

A NÖVÉNYEK ÉS GOMBÁK menüpont alatt célszerű az erdővel kezdeni, amelyben kölcsönhatásban élnek a faállomány, cserjék, lágyszárú növények, élősködő, korhadékbontó és mikorrhizás gombák, mohák és zuzmók, továbbá amely élőhelyet jelent vadon élő állatok számára a rovaroktól kezdve a madarakon és a rágcsálókon keresztül az apró- és nagyvadig.

Ősi magyar szavunk az erdő, az eredő szóból származik, ami azt jelenti, hogy magától megered, felújul. Lássuk hát az erdeinkről szóló alapvető tudnivalókat!

HAZAI ERDŐK

Az erdő a Föld legfejlettebb életközössége és élőhelye a méreteket és a hatást tekintve az uralkodó fákkal, az erdei növény- gomba- és állatvilágával, valamint az erdőtalajjal a benne élő mikroorganizmusokkal és más talajlakó élőlényekkel. Az erdő tehát nem egyszerűen fák együttese, nem csupán faállomány, hanem számtalan élőlény életközösségeként önmagát megújítani képes önszabályozó természeti rendszer, ökoszisztéma.

A sajátos mikroklímával rendelkező erdőnek mezoklíma módosító, makroklíma befolyásoló, vízháztartást szabályozó és környezetvédő hatása van.

Az erdő

a legnagyobb széndioxid fogyasztó és oxigéntermelő,

a legnagyobb szervesanyag termelő,

újratermelhető fanyersanyagnak és számos más erdei terméknek a forrása,

különböző egészségügyi, esztétikai, kulturális és jóléti hatásokkal.

Hazánk erdősültségünk kerekítve 21 %-os, ami azt jelenti, hogy az ország területének 21 %-át foglalja el erdőként nyilvántartott terület.

Az erdőnek hármas funkciója, hármas szerepe van:

a gazdasági funkcióval a termelést szolgálja,

a védelmi funkcióval védőhatást biztosít,

a közjóléti funkcióval pedig szociális szerepet játszik.

Az erdőgazdálkodás tervezésében és gyakorlatában a funkciók a rendeltetésekben jelennek meg a közérdeknek megfelelően súlyozva. A rendeltetések közül az adott konkrét területen (erdőrészletben) a legmeghatározóbb az elsődleges rendeltetés, amely mellett további rendeltetések adhatók meg az erdőtörvénynek megfelelően.

Erdeink közel 37 %-a védelmi elsődleges rendeltetésű. Védelmi rendeltetések a következők: természetvédelmi, talajvédelmi, vízvédelmi, part- és töltésvédelmi, településvédelmi, tájképvédelmi, műtárgyvédelmi, örökségvédelmi, bányászati, Natura 2000, árvízvédelmi, honvédelmi, határrendészeti rendeltetés.

Közjóléti rendeltetések a parkerdő és a vadaspark. Közjóléti elsődleges rendeltetéssel erdeink több mint 1 %-a bír.

Gazdasági rendeltetések a faanyagtermelő, a szaporítóanyag-termelő, a földalatti gomba termelő, a mezővédő, a tanerdő, a kísérleti, az erdészeti génrezervátum rendeltetés és a vadaskert. A hazai erdők 62 %-a gazdasági elsődleges rendeltetésű.

Hazai erdőtársulások

Az erdőtársulás olyan összetett életközösség, amelyet többszintű növénytársulás (fák, cserjék, lágyszárú növényzet stb.), vadon élő állati életközösségek, valamint gombák és zuzmók alkotnak, és amelyben a fák játsszák a meghatározó szerepet.

Őszi bükkös – fotó: dr. Kalotás Zsolt

A bükkösök jellemző szép erdőtársulásaink dombvidékeinken és középhegységeinkben. Nagy fatérfogatú faállományuk jellemzően gyengén elegyes (gyertyán, hegyi juhar, korai juhar, magas kőris), igen gyér cserjeszinttel és elsősorban tavaszi aszpektusú lágyszárú növényzettel (szagos müge, bükksás, madársóska, podagrafű stb.). Az idős bükkösök záródása gyakran 90 % körüli, ezért tavasz végétől nudum (lágy szárú növényzet nélküli) állapot alakul ki az erdőtalajon. A bükkösök aránya erdősültségünkben sajnos csökkenő az éghajlatváltozás (szárazság) miatt.

A gyertányos – tölgyesek sík vidéktől (gyertyános – kocsányos tölgyesek), a középhegységeinkig (gyertyános – kocsánytalan tölgyesek) megtalálható jellegzetes erdőtársulásaink. Jellemző elegyfa a madárcseresznye és a kislevelű hárs, cserjeszintet főleg az egybibés galagonya, a vörösgyűrű som és a fagyal alkot, tavasszal gazdag a lágyszárú növényzet (ibolyák, kankalinok, keltikék stb.).

A cseres – tölgyesek hazánk legelterjedtebb erdőtársulásai, főleg 200 – 400 méter közötti tengerszint feletti magasságokban. Fő fafaja a csertölgy mellett a kocsánytalan tölgy, elegyfajok a hársak, a mezei juhar és a mezei szil, továbbá a vadgyümölcsök. A laza koronaszerkezet következtében a cserejeszint gazdag: galagonyák, húsos som, csíkos kecskerágó, varjútövis benge, fagyal és a fekete bodza a gyakori. Gazdag a lágyszárúak szintje is: ibolya, harangvirág, kankalin, tüdőfű, szellőrózsa, sások, perjék, csenkeszek a jellemzőek.

A tölgy – kőris – szil ligeterdők (keményfás ligeterdők) a víz hatására folyóink ártere mentén kialakult erdőtársulások, amelyek jellemző fő fafajai a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a vénic szil. Kísérő fafajok lehetnek többek közt a gyertyán, a mezei szil, a vadalma, valamint a fekete és a fehér nyár. A cserjeszint sűrű, a galagonya és a vörösgyűrű som a jellemző, mély fekvésekben pedig a hamvas szeder. Lágyszárú növényei a hóvirág és a tőzike, a salátaboglárka, valamint a sásfélék. A tölgy – kőris – szil ligeterdők természetvédelmi jelentőségű veszélyeztetett erdőtársulások.

A fűz – nyár ártéri ligeterdők (puhafás ligeterdők) a folyók árterületének erdőtársulásai, amelyeket évente többször is víz borít, talajfelszíne nitrogénben gazdag. Fő fafajai a fehér fűz, a fehér nyár és a fekete nyár, bokorfüzekkel, jellemző a komló és az erdei iszalag.

Mi tagadás, legtöbb erdőnk akácos. Az akác invazív, nem őshonos fafajunk, ugyanakkor egyben hungarikum. Az akác fafaj erdeinkben 24 % feletti aránnyal van jelen, az ország erdeinek több mint egyötöde akácos erdőtársulás. Legnagyobb jelentősége a gyenge talajokon van. Agresszíven terjedő, jól sarjadó fa az akác, nem való az őshonos fafajú erdeink termőhelyére.

A nemesnyárasok a gyors növekedésű nemes nyárak szabályos hálózatú faállományai, amelyek intenzív gazdálkodást szolgálnak.

A fenyvesek a klímaváltozás miatt a legsérülékenyebb erdőtársulásaink. Általában elegyetlenek, lágyszárú szint nélkül. Erdeifenyveseink, feketefenyveseink, lucfenyveseink és vörösfenyveseink vannak, az erdei- és a feketefenyő egymással elegyedve is előfordul.

Az erdészeti statisztikák szerint a hazai erdők 37 %-át idegenhonos vagy meghonosodottnak tekintett idegenhonos fafajok, illetve klónozott fafajták alkotják. Egyes mérvadó szakemberek szerint az idegenhonos és nemesített fafajok / fafajták területi aránya 46 %! Nem jó irányba halad az erdészet, az erdőtervezés is átfogóan gyengült az ezredforduló óta. Az erdőgazdálkodás szigorúbb törvényi szabályozása szükséges, a 2017. évi erdőtörvény módosítás teljes újragondolásra szorulna.

Az éghajlatváltozás szempontjából Magyarország az egyik legsérülékenyebb európai ország, az éghajlatváltozásnak leginkább kitett ökoszisztéma pedig éppen az erdő. Hazánkban az egyik fő probléma a fokozódó nyári szárazság, a másik a felmelegedés miatti olyan faállomány-kártevők megjelenése és elszaporodása, amelyek korábban nem fordultak elő. Az inváziós növény- és állatfajok elterjedésükkel kiszorítják az őshonos fajokat.

A klímát illetően erdeink igénye szempontjából négy alapvető erdészeti klímazónát különítünk el:

bükkös klíma (csapadékos, párás),

gyertyános – tölgyes klíma (üde, az előzőnél melegebb),

zárt tölgyes (cseres – kocsánytalan tölgyes) klíma (száraz),

erdőssztyepp klíma (legszárazabb, eredetileg mezőség).

Természetvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőben a
Bükki NP területén 180 éves bükköst termelt ki az állami
erdőgazdálkodó 2019 tavaszán 1 ha-os végvágással

Az éghajlatváltozás hatására ezeknek a klímazónáknak az eltolódása következik be a következő irányba: bükkös gyertyános-tölgyes zárt tölgyes erdőssztyepp pusztaság, sivatagosodás. Jellemző a bükkösök állapotromlása, sajnos az eltűnésük irányába haladunk. Hasonló a helyzet például a lucfenyővel is. Országunk meghatározóan sík- és dombvidéki táj, ahol az éghajlatváltozás erősebben jelentkezik, mint a hegyvidékeken. Az erdők pusztulása pedig fokozza az éghajlatváltozást, ami ördögi köröket, folyamatokat indít el: emberi tevékenység éghajlatváltozás erdőpusztulás további éghajlatváltozás további erdőpusztulás… Az éghajlatváltozás ütemét kellene jelentősen fékezni, mert a fafajok alkalmazkodó képessége lassú. Vannak tehát egyre sürgetőbb feladatok a környezetvédelem terén az éghajlatváltozás, a felmelegedés mérséklése érdekében. A következő évtizedben lejár a természet türelmi ideje Földünkön, így hazánkban is.

Hatályos erdőtörvényünk a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról.

Dr. Temesi Géza

A GOMBÁK ORSZÁGA

A gombák (Fungi, Mycetes) országába tartozó élőlények nem önálló táplálkozású, hanem szerves tápanyagaik lebontásából származó oldatokkal táplálkozó, spóraképző és teleptestű fajok, amelyeket tág értelemben a növények birodalmába sorolnak. A gombáknak jelenleg több mint százezer fajuk ismert, de becslések szerint ennek 15-20-szorosa létezik a szárazföldön. Főleg spórákkal szaporodnak, életmódjukat tekintve vannak korhadékbontó (szaprofita), élősködő (parazita) és együttélő (szimbiofita) gombák. Vizsgálatukkal az alkalmazott gombatan, a mikológia foglalkozik.

A valódi gombák (Mycophyta) rendszertani törzsnek négy osztálya van: 1) moszatgombák (Phycomycetes), 2) tömlősgombák (Ascomycetes), 3) bazídiumos gombák (Basidiomycetes) és 4) konídiumos gombák (Deuteromycetes). A gomba teleptest tenyésztestből és jellemzően termőtestből áll. A tenyésztest hifákból (gombafonal) álló micélium (gombaszövedék).

ad 1) A moszatgombák közé tartoznak például a talajpenészek, a burgonyavész, a szőlő peronoszpóra, a fejespenészek stb.

ad 2) A tömlősgombák osztályába tartoznak többek között az élesztőgombák (borélesztő, sörélesztő), a dérgombák, a tömlőspenészek, a varasodást okozó gombák, a lisztharmatgombák, a varjúköröm (anyarozs), a csészegombák, a kucsmagombafélék és a szarvasgombák.

ad 3) A bazídiumos gombák osztálya magában foglalja a rozsdagombákat (pl. a búza feketerozsdája), az üszöggombákat, a kalaposgombákat és a pöfeteggombákat.

ad 4) Végül a konídiumos gombák közé tartoznak például a szőlő és a dió fenésedését okozó gombák, a búza és a rozs korompenésze, a levélragyák stb. Ivartalan szaporodásuk a gyorsan és nagy tömegben létrejövő konídiumokkal történik, ami járványszerű elterjedést okozhat.

Ennyit ízelítőül a rendszertani példákból, a továbbiak a gyakorlati természetvédelmi megközelítést célozzák.

A védett fajok kereshetők az állami természetvédelem honlapján www.termeszetvedelem.hu a következő útvonalon:

Védett természeti értékek menüpont védett és fokozottan védett növény és állatfajok védett fajok keresője: faj, tágabb vagy szűkebb rendszertani kategória, természetvédelmi érték stb. szerint.

A védett gombafajokat az állami természetvédelmi honlapon kívül lásd még a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 9. számú mellékletében.

Összesen 75 gombafajunk védett 5.000 Ft – 10.000 Ft/példány természetvédelmi értékkel. A faj példányára vonatkozó pénzben kifejezett értékek a gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A tömlősgombás zuzmók közül 17 faj védett, ugyancsak védett 7 további tömlősgomba faj. A zuzmó fonalas moszat és fonalasgomba (többnyire tömlősgomba) együttélése.

A bazídiumos gombák közül összesen 51 faj védett, köztük ehető és mérges gombák is.

Ehető és mérges gombák

A természetjárók a gombák egy részét ismerik. A gombagyűjtőknek feltétlenül ismerniük kell a gyűjteni szándékozott gombát, valamint az azzal összetéveszthető mérges gombákat, továbbá a vonatkozó jogszabályokat. A védett gombafajok ismerete pedig azért is szükséges, mert jogellenes (természetvédelmi hatósági engedély nélküli) szedésük és birtokban tartásuk esetén természetvédelmi bírságot kell fizetni, amennyiben pedig összesített természetvédelmi értékük eléri a 100.000 Ft-ot (10 – 20 példány), úgy az bűncselekménynek minősül.

A természetben előforduló nem védett gombák a terület tulajdonosának a tulajdonát képezik, állami területen a vagyonkezelő rendelkezik a haszonvétellel. A tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélküli gyűjtés jogellenes. Kivételt képeznek a nem védett állami erdők, ahol az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletre történő gombagyűjtést 2 kg/fő/nap mennyiségig. Ennél nagyobb mennyiség gyűjtéséhez a tulajdonos vagy vagyonkezelő írásbeli hozzájárulása, védett természeti területen pedig mindenféle gyűjtéshez elsőként a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

Sok szép gombánk van. A tinórugombák kalapalja csöves. A legveszélyesebb mérgező gombák lemezesek, de a legtöbb ehető gomba is közéjük tartozik. Egyik legízletesebb gomba a császárgalóca (császárgomba) volna, azonban védett faj! Vannak redős termőrétegű gombák, ilyenek például a rókagombák; a sárga rókagomba népies nevén tojásgomba. Sajátos gomba a szarvasgomba vagy trifla, amely földalatti gomba, és amelynek gyűjtését külön jogszabály, a 24/2012. (III. 19.) VM rendelet szabályozza. Érdekes gombák a pöfeteggombák, legnagyobb méretű az óriáspöfeteg.

Hazánkban az ehető gombák fajainak száma kb. 300, a mérgezőké 24, ennek fele súlyosan mérgező, élen a gyilkos galócával és a fehér (gyilkos) galócával. Mérgező a mesegomba is, a légyölő galóca. Sajnos még mindig vannak tévhitek a mérgező gombák felismerését, meghatározását és a méreganyag hatástalanítását illetően.

Különleges gombák a taplók, amelyek a bazídiumos gombák osztályának likacsosgombafélék családjába tartoznak (csövesgombák). A fás és rostos évelő termőtestük alakja legyezőt utánzó vagy pataszerű. Legismertebb a nagy méreteket elérő bükkfatapló, amely kezdetben korhadékbontó, majd élősködővé válik. Leggyakoribb taplógomba a lepketapló. A taplók között is van 2 védett faj, az ágas tapló és a rézvörös lakkos tapló.

A gombák jelentősek az ember táplálkozásában és a vadon élő állatok életében egyaránt. Az ember számos gombafajt termeszt is. A vadon élő állatok főként ősszel fogyasztanak sok gombát. A gombáknak sok jótékony hatásuk van, többek között magas B- és D-vitamin, valamint ásványi anyag tartalommal rendelkeznek, energiatartalmuk ugyanakkor alacsony.

Az ehető és mérges gombáknak nagy a szakirodalma és képanyaga mind a nyomtatott könyvek világában, mind a világhálón.

Fotók: Zámbóné Miskolczi Tímea

Dr. Temesi Géza