Közhír

“Közhírré tétetik, aki hallja, adja tovább!”

A menüpont olyan közleményeket tartalmaz, amelyek hírközlési eszköze a kihirdetés, de nem dobolással, mint a múlt század közepe előtt, hanem az évezredünk eleje óta szokásos módon, internet útján. Negatív és pozitív közleményeket egyaránt közhírré teszünk, kezdjük a negatív térfélben, hátha a kritika tudósít és nevel!

ISMERETHIÁNYOS SZAKMAI KOMMUNIKÁCIÓ

A természetvédelemmel összefüggésben sok hibás információt terjeszt a tömegkommunikáció és a mindennapi nyelvi érintkezés egyaránt. Lássunk jó néhány alapvető problémát, amelyek természetvédelmi alapismereti hiányosságokról árulkodnak, és együtt hibahalmazt képezhetnek.

Részben tájékozatlanságból, részben pongyolaságból vagy rövidítési szándékkal „nemzeti park igazgatóság” helyett gyakran „nemzeti park”-ot mondanak vagy írnak, ami helytelen, félrevezető. A nemzeti park (NP) az egyik védett természeti területi alapkategória, a nemzeti park igazgatóság (NPI) pedig a működési területén levő nemzeti parkról elnevezett állami természetvédelmi területi szerv.

Tíz nemzeti park igazgatóságunk van, amelyek együttes működési területe lefedi az ország teljes területét, míg a tíz nemzeti park összes területe az ország területének kerekítve 5 %-a. A nemzeti park tehát védett földrajzi terület, a nemzeti park igazgatóság pedig szervezet, állami szerv, jogi személy, működési területtel, azon belül nemzeti parkkal.

A helytelenség időnként szarvashibaként bukkan fel a sajtóban is például olyan információval, amely szerint a nemzeti parknak tájvédelmi körzete van. A védett természeti területi alapkategóriák a nemzeti park (NP), a tájvédelmi körzet (TK), a természetvédelmi terület (TT) és a természeti emlék (TE), amelyek mellérendeltek, és átfedésben sem lehetnek.

Gyakorta jelentkezik a médiában is egy további helytelenség, amikor a természetvédelmi területet alkalmazzák gyűjtőmegnevezésként, tehát természetvédelmi terület alatt értik például a nemzeti parkot is. Téves a megközelítés! A védett természeti területek (NP, TK, TT, TE) gyűjtőfogalma logikusan és a jog szerint is a védett természeti terület, nem pedig a természetvédelmi terület, ami csak egy a több közül, lásd az ábrát.

Egy tipikus példa a Nemzeti Pályaorientációs Portál (NPP) esete, amelyen a természetvédelmi őrökkel kapcsolatban a következő kérdést olvastuk: „Tudta, hogy Magyarországon nem a Nemzeti Parkok, hanem a Nemzeti Park Igazgatóságok alkalmazzák a természetvédelmi őröket?”

A helyesírási hibák a legkevesebb (a nemzeti park és a nemzeti park igazgatóság megnevezések így nem tulajdonnevek), hanem alapvetően a tartalommal van a fő probléma, mert az a szarvashibán is túltevő ostobaság. A nemzeti park egyike a védett természeti területi kategóriáknak, és nem képes alkalmazni személyeket ugyanúgy, mint ahogy például a szőlő sem alkalmaz hegyőrt, az erdő sem alkalmaz erdészt, a mező vagy a kukoricás sem alkalmaz mezőőrt, vagy a halastó sem halászati őrt. A hegyőrt a hegyközség, az erdészt az erdőgazdálkodó, a mezőőrt az önkormányzat, a halászati őrt például a halgazdálkodásra jogosult, a természetvédelmi őrt pedig a természetvédelmi kezelő nemzeti park igazgatóság alkalmazza. Természetes személy, munkavállaló alkalmazására munkaadó szervezet, jogi személy jogosult, földrajzi terület arra képtelen. A továbbiakban a NPP ismertető szövegének vége megállapítja, hogy a természetvédelmi őr a természetvédelmi területek védelmével foglalkozik, kihagyva a nemzeti parkot is (amelyből kiindul a kérdésben), a védett természeti értékekről nem is szólva. Ilyen zavaros és helytelen információkat adnak közre az ifjúság és más olvasók felé a világhálón pályaorientációs céllal.

Hasonló nevezéktani probléma az is, amikor a nemzeti park igazgatóság (NPI) helyett a nemzeti park igazgatósága megnevezést alkalmazzák. A NPI nem a nemzeti park igazgatósága, hanem az adott nemzeti parkról elnevezett kormányzati szerv, amelynek a működési területén tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, nem védett terület ugyanúgy van, mint nemzeti park. A NPI a védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezelője, védett természeti értékek (védett növények, védett állatok, barlang stb.) pedig védett természeti területen kívül is léteznek. Arról nem is szólva, hogy a kiemelt oltalom alatt nem álló (nem védett) természetre (természeti területekre és értékekre) az általános védelem vonatkozik, amellyel kapcsolatban is számos feladata van a tíz nemzeti park igazgatóságnak.

Gyakori hiba az „eszmei érték” megnevezés alkalmazása a természetvédelem szakterületén. Tipikus példa a Wikipédia, ahol a többszöri jelzésünk ellenére is ezt a helytelen megnevezést alkalmazzák. A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló fajok között a faj veszélyeztetettsége és a védelem jogi súlya szerint a faj egyedének pénzben kifejezett értékével teszünk különbséget, ami egy kivétellel 5.000 Ft/egyed értéktől 1.000.000 Ft/egyed értékig terjed. A helyes megnevezés a vonatkozó jogszabályok alapján: pénzben kifejezett érték vagy természetvédelmi érték. Részleteket lásd az ERRŐL-ARRÓL menüpont alatt: http://www.termeszetor.hu/errol-arrol/

Végül nem ritkán még mindig előfordul a „szigorúan védett” jelző a kommunikációban. Valaha több évtizede megszűnt a természetvédelmi jogban ez a megjelölés, 1997 óta helyesen: fokozottan védett. A fokozottan védett fajok pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100.000 Ft/egyed értékkel kezdődik.

Lehetne még folytatni a sorokat a faj vagy fajta, a példány, egyed vagy darab, a természetvédelem vagy környezetvédelem kérdésével, és más nevezéktani (nómenklatúra) és fogalmi problémákkal a természetvédelmi oktatás terén is.

A témakörben lásd még a Hírek menüpont alatt A természetvédelmi elektronikus publikációk hitelessége című, 2014. 07. 09-én megjelent hírt!

Dr. Temesi Géza

KÁROKAT OKOZÓ EMBERI TUDATLANSÁG

A természettel és védelmével összefüggő általános tájékozottság (nemcsak a jog vonatkozásában) sok kívánni valót hagy maga után. Időnként pedig felháborító a tudatlanság azért is, mert törvények írják elő a környezetvédelmi és a természetvédelmi ismeretek oktatását valamennyi oktatási intézményben. Az emberi tudatlanságról nem csak a hétköznapi életben szerezhetünk keserű tapasztalatokat, de weboldalak és weboldalas kommunikációk is egészen elképesztő alapismereti hiányosságokról árulkodnak. Igyekszünk ezért honlapunkon hiteles információkat nyújtani, esetenként a Hírek menüpontot is igénybe véve, vagy közhírré tenni a kidobolni valót.

Felhívjuk ezúton a városi galambok városi etetőit az alábbiakra.

galambA városi (parlagi) galamb nem tárgya a természetvédelemnek, nincs semmiféle természetvédelmi besorolása. Károkozásának, túlszaporodásának kérdése környezetvédelmi probléma, védelme állatvédelmi kérdés lehet. Etetésük indokolatlan, és elősegíti a helyhez szokásukat, szaporodásukat. Szennyezésükkel, savas ürülékükkel sok kárt okoznak az épületeken, műemlékeken, emellett betegségeket terjeszthetnek, pályaudvarokon a büféasztalokat is folyamatosan szennyezik, lakóházak erkélyein szaporodnak. A tudatlanságból kenyérrel, tésztafélékkel, morzsával történő etetésük azért is káros, mert az ilyen eleség a védett kis énekesmadarak pusztulását okozhatja.

​Egy városi galamb évente több mint 10 kg ürüléket produkál. Országunkban egyes becslések szerint 3 millió ilyen galamb él, ami tehát 30 ezer tonna galambürüléket jelent a településeken évente. A városi galambok átlagos élethossza 10 év feletti, amely idő alatt legalább hétszer fészkelnek.

Vannak olyan híreink, hogy az USA egyes államaiban már elzárással büntetik a galambetetőket, egyes országokban, városokban pedig szigorúan bírságolják. Hazánkban is megfelelően rendezendő volna a probléma a jogban, a szabálysértési törvényben, önkormányzati rendeletekben, tubi ide – repülő patkány amoda. Ha szükséges, megfelelő módon (például élve-befogással) gyéríteni kellene a városi galambtömeget, hiszen a vadat (az őzikétől a rókán keresztül az aranysakálig) meg vadásszák a vadászterületen állományszabályozási céllal. Jó megoldás lehet a galambdúcok felállítása és a szaporodás akadályozása a tojások műtojásra cserélésével.

Lásd még: http://www.termeszetor.hu/errol-arrol/ link alatt a Repülő patkányok… című írást.

MINEK NEVEZZÜK? – beszélgetések keretében
elhangzott gondolatok (karcolat)

Emberi ostobaság, tudatlanság, butaság − sajnos egyik sem ritka a társadalmi élet különböző területein, a gyakori tájékozatlanságról és időnként a rosszindulatról nem is beszélve.

Az ostoba nehéz felfogású személyt jelent, akit hiába tanítunk [obtusus (= tompa), stupeo (= bamba) latin szavak összevonásából származik a szó)].

A tudatlanság tudáshiányt, nemtudást jelent, a butaság pedig ragaszkodást a nemtudáshoz vagy a téveszmékhez, ésszerűtlen viselkedést, nehéz felfogást.

Közelíthetünk az értelem, az értelmi képesség, az intelligencia felől is, de inkább példákon érdemes konkretizálni a „minek nevezzük?” problémakört.

► Amikor az őszszakállú ostoba nyáron kiül az üzletek, gyümölcsárusok, buszmegálló és szobor melletti, egyébként panelkörnyezetben kialakított terecskén levő padra, és mintegy példát akarva mutatni látványosan eteti a városi galambokat kiflikkel. Ha rászólnak, mások is védik azzal, hogy aki nem ezt teszi, az irigy, hisz a galamboknak is élni, enni kell. És nincs egyedül a negatív aktivitással, távoli buszmegállóban a padon várakozó is kifliztető példát mutat az utazóknak.

► Amikor a panelban az emeleti erkély is galambetetésre van kialakítva, az épület alatt levő járda melletti útszéli parkolóban álló autó pedig rövid idő alatt nehezen tisztíthatóvá válik az ürüléklepeltől. Hasonlóan néznek ki a műemlékek az alattuk is a tubicájukat, a városi galambokat etető ostobák miatt.

► Amikor a panellakás ablakán vagy erkélyén levő redőnysínbe párzási időszakban befészkelődő denevért egyszerűen agyoncsapják. Neki nincs joga az élethez, a védettségéről pedig a tudatlanok még nem hallottak. Ők a városi galambokat óvják a nyári éhhaláltól közterületen, a hasonszőrű közösségüknek is példát szolgáltatva.

► Amikor az erdőn és mezőn gyógynövényt, gombát, vadgyümölcsöt gyűjtögető életmódot folytatók abban a hitben élnek, hogy Isten adományát aratják maguknak, vagy korakelésük és ügyességük eredménye a talált természeti érték. A lopás vagy a jogtalan elsajátítás eszükbe sem jut, az erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlása még kevésbé. Génjeik áthatva az ősközösséggel, vagy inkább a szocialista-közös eszmei örökséggel.

► Amikor az ostobák, a mára – jövőre nem gondolva, lerakják hulladékukat az út- meg a bokros szélen vagy erdő szegélyen, a csikkezésükről úton-útfélen és a lakóhelyükön nem is szólva.

► Amikor a sisakos motorjával száz decibelt ereget a légtérbe városban és közúton, a természetben pedig az élőhelyet és a természet értékeit tiporja – pusztítja, sőt még az erdei patakot is abroncsaival tapossa.

► Amikor hajléktalanoknak kénytelen otthont nyújtani a természet: ahova az ember így beteszi a lábát, ott vége a természet rendjének és tisztaságának, fokozott a tűzveszély is, és a fertő.

Hosszan folytathatók volnának még a hasonló gondolatok.

A tájékozatlanság pedig nem mentség, a jogszabályok nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. S végül a rosszindulat mindent tetézhet.

Időnként ihletként hatnak az efféle károsító kortársak, és tevékenységükkel, viselkedésükkel publikálásra motiválnak.

DENEVÉRVÉDELEM, FOKOZOTTAN VÉDETT DENEVÉREK

A Fokozottan védett rágcsálok, kígyók, gyíkok, bogarak, csigák című hírhez kapcsolódóan a denevérek rendjét választottuk még a fokozottan védett fajokra és a denevérvédelemre történő figyelemfelhívás céljából, de ezt már közhírré tétellel.

A denevérek rendjébe 8 fokozottan védett faj tartozik:

óriás-koraidenevér – 500.000 Ft/egyed,
hosszúszárnyú denevér – 250.000 Ft/egyed,
kereknyergű patkósdenevér – 250.000 Ft/egyed,
csonkafülű denevér – 100.000 Ft/egyed,
nagy patkósdenevér – 100.000 Ft/egyed,
nagyfülű denevér – 100.000 Ft/egyed,
nyugati piszedenevér – 100.000 Ft/egyed,
tavi denevér – 100.000 Ft/egyed.

Európában a denevérek körül mindig elképesztő babonák és hiedelmek keringtek. Egy példaként még a múlt évszázad derekán hazánkban is sokan meg voltak arról győződve, hogy a denevér az ördöggel cimborál, éppen ezért kapura szögezték ki a szárnyas egeret, hogy a rontás távol maradjon a háztól. A Biblia (Újszövetség) a sátán madaraként említi a denevért, és nagyon sok negatív babona, hiedelem alapjául szolgált e tekintetben az Ószövetség is. Ma már nem valószínű, hogy ilyen tudatlanság okozná e védett állatok halálát, a népszerűsítésre azonban még mindig nagy szükség van.

Vannak rovarevő, gyümölcsevő és vámpírdenevérek, országunkban rovarevők élnek. Kétségtelenül nem a legszebb állatok ezek a repülő emlősök, viszont védelemre szorulnak.

Ma számos olyan emberi tevékenység van kárára a hasznos és kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló denevéreknek, amelyeket egyébként teljesen jó szándékú és ártalmatlan cselekedetnek gondolnánk. A padlásokon és a tornyokban tanyázó bőregereket például igen gyakran az épület felújítások veszélyeztetik a legjobban. A tetőszerkezet fakonzerváló szerekkel történő kezelése, ha nem a megfelelő szert alkalmazzák, akár a denevérek tömeges elhullásával is járhat. Pusztítja a denevéreket is a vegyszerhasználat, vagy például a panelházak szigetelése a szálláshelyük megszüntetésével, nem ritkán az élve befalazásukkal!

Csonkafülű denevér – fotó: Dobrosi Dénes

Éppen ezért a padlásokon csoportosuló, fokozottan védett csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) kolóniák védelme érdekében a természetvédelmi hatóság különös gonddal jár el a felújítások engedélyezése során (lásd alábbi megjegyzést!).

Megjegyzés és fontos tudnivaló! A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján: „A védelemben részesülő állatfaj egyede által lakó-, élő-, költő-, búvó- vagy pihenőhelyként használt épületrészen külső felújítás vagy karbantartás a természetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.”

Az erdőkben a szintén fokozottan védett pisze denevér (Barbastella barbastellus) az öreg, lassan elhaló, hatalmas fák törzstől elváló kéregtáblái alatt tanyáznak. A fakitermelések során ezeknek a száradó, böhöncös, idős fáknak a megóvására ügyelnek az erdészek és a természetvédők. Ma már mindenki által elfogadott elvárás az, hogy az erdőben mindig maradjon megfelelő mennyiségű holt faanyag.

Hosszúszárnyú denevér – fotó: Dobrosi Dénes

A zavarástól mentes barlangokban akár több ezer példányból és akár számos fajból álló denevérkolóniák is kialakulhatnak. A fokozottan védett hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) nagyon érzékeny az idegenek háborgatására, éppen ezért az ilyen barlangok látogatása tilos a kölyöknevelés és a téli álom időszakában egyaránt.

A hazai denevérek védelme közös ügyünk, hiszen nemcsak azért kell megóvni őket, mert védettek vagy fokozottan védettek, hanem azért is, mert nagy hasznunkra vannak, az ökológiai rendszer pótolhatatlan alkotóelemei. A molylepkék és a szúnyogok elleni biológiai védekezésnek is az egyik eredményes módszere, ha elősegítjük a környezetünkben a denevérek megtelepedését.

Dobrosi Dénes – dr. Temesi Géza

TERMÉSZETVÉDELMI TÍZPARANCSOLAT

Az ökoturizmus kritériumai és a jogszabályi előírások figyelembe vételével természetvédelmi „tízparancsolatot” alkothatunk a természet látogatói számára.

1.  Ismerd meg a vonatkozó törvényeket, az ismerethiány nem mentség!

2. Az utakon vagy ösvényeken, csendesen és figyelmesen közlekedj, kutyát pórázon vezess!

3. Lehetőleg gyalogosan közlekedj, erdőben kerékpárral és lóval kizárólag a törvényi rendelkezések keretein belül!

4. Csak kijelölt tűzrakóhelyen rakhatsz tüzet akkor, ha nincs fokozott tűzveszély.

5. Ne szemetelj, ne dohányozz!

6. Tartsd tiszteletben, hogy a védett növény, gomba, állat, a vadászterületi vad és a halgazdálkodási vízterületi hal állami tulajdon!

7. Tartsd tiszteletben a terület tulajdonosát abban is, hogy területén a nem védett vadon termő növény, vadgyümölcs, gomba is a tulajdonát képezi!

8. Gombát, növényt, virágot és vadgyümölcsöt csak nem védett állami erdőben és egyéni szükségletre gyűjthetsz!

9. Ami a természetben nem a te tulajdonod, az a másé, a talált dolog is.

10. Ha károsítást észlelsz, értesítsd a nemzeti park igazgatóságot vagy az illetékes hatóságot!

Vélemény, hozzászólás?