Korlátozások

(A menüpont alatti publikációk lezárva: 2015. szeptember)

NE ÜLJÜNK FORDÍTVA A LOVON!

A természet, a természeti területek és a természeti értékek általános védelmét szolgálják a különböző természethasznosító tevékenységeket szabályozó jogszabályok is. 

Ágazati törvényi szinten ilyen
– az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: erdőtörvény),
– a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, valamint
– a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény.

Ezeknek a törvényeknek egymást és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: természetvédelmi törvény) erősítve együtt kell szolgálniuk a természeti értékek és a természeti területek védelmét. Sajnos azonban kivétel erősíti (vagy inkább gyengíti) az általános szabályt ebben az esetben is.

Az erdőtörvény egyik kivétele

Az erdőtörvény korábbi szabályozása szerint az erdőben lóval és kerékpárral közlekedni csak az arra kijelölt utakon volt szabad.

Az erdő látogatására azonban – lovas és kerékpáros érdekkörök, és egyes országgyűlési képviselők kezdeményezésére (!)2013-ban törvénymódosítás történt, amely tartalmával és szellemében is gyengíti a természet védelmét szolgáló szabályozásokat, és erősíti a nem feltétlenül ökoturisztikai gyakorlatot (lásd: erdőtörvény 91 – 96. §!).

Az új szabályozás ugyanis a korábbi gyalogos közlekedés mellett fő szabályként megengedi az erdőben – ráadásul az erdő rendeltetésétől függetlenül (!) – a kerékpárral és a lóval történő közlekedést is.

Tehát védelmi elsődleges rendeltetésű erdőben is! Vagyis például talajvédelmi erdőben, vagy Natura 2000 területen levő erdőben, ahol így nem tiltott, hanem megengedett például a terepi kerékpározás, ami komoly károkat okozhat.

A védelmi rendeltetések között a természetvédelmi elsődleges rendeltetés azonban védett természeti területet jelent, ahol szerencsére a természetvédelmi törvény szabályozása érvényesül (amely a korábbi erdőtörvényi szabályozással van összhangban), és a járművel történő közlekedést az arra kijelölt utakra korlátozza. Ez azért is így van, mert az erdőtörvény 4. § (3) bekezdése szerint védett természeti területen lévő erdő esetén az erdőtörvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, a kerékpár pedig jármű.

Amellett tehát, hogy nem a természet védelmét szolgálja az új erdőtörvényi szabályozás, félrevezetően túlhangsúlyozza a kerékpáros közlekedés erdőben annak rendeltetésétől függetlenül történő megengedését. A természetvédelmi rendeltetés ugyanis kivétel!

Az ilyen szabályozás a jogbiztonságot sem szolgálja. Szolgál azonban olyan érdekeket, amely nem feltétlenül a természet védelmét tekinti elsődleges szempontnak. (Kerékpárosok honlapjukon sört ígérnek a közös sikerükért a lovas lobbizóknak!)

Nem állami, nem önkormányzati erdők

Szintén vitatható a nem állami vagy önkormányzatú tulajdonú erdőre vonatkozó új szabályozás. Magánerdőben ugyanis továbbra is tilos a kerékpározás és a lovaglás, de: „kivéve, ha az erdő tulajdonosa az erdő tulajdoni jellegét megfelelően nem jelezte”.

A megfelelő jelzés fogalmi tartalmát azonban a törvény egyrészt nem határozza meg („táblaerdő” kell az erdőszélen és az utak mentén?), másrészt alapvetően rossz a szabályozás iránya is.

Erdőben ugyanis éppen a táblaerdő elkerülése érdekében nem a tiltást kell(ene) jelölni, hanem a megengedést! Ne üljünk fordítva a lovon, de a kerékpáron se!

 Dr. Temesi Géza

 

LOVAS TURIZMUS

Természeti illetve védett természeti területen a lovaglást, a lovas turizmust a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban Tvt.) közvetlenül nem tiltja és engedélyhez sem köti. A Tvt. III. Rész védett természeti területre vonatkozó szabályokkal foglalkozó előírásai között azonban többek között szerepel, hogy védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést és a tartózkodást – ha a védelem érdekei szükségessé teszik – a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja [Tvt. 37. § (2) bekezdés].

lovasMás a helyzet fokozottan védett természeti területen, ahova a Tvt. 41. § (1) bekezdése alapján a belépéshez – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az előírások betartásának ellenőrzése a természetvédelmi őrök feladata.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban Etv.) korábbi előírása az erdőben való lovaglást az arra a célra kijelölt útra korlátozta. Az Etv. hatályos 91. § (1) bekezdése szerint viszont az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan, emberi erővel hajtott kerékpárral, lóval, valamint az erdészeti feltáró hálózat részein sport- vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles. Kivétel, ha az ott tartózkodást más jogszabály korlátozza, vagy az arra jogosult a látogatás korlátozását a törvényben foglaltak alapján elrendelte.

Az Evt. 91. § (1a) bekezdés alapján nem állami, illetve nem helyi önkormányzati tulajdonú erdőben az erdészeti feltáró hálózat részein kívül lovagolni, emberi erővel hajtott kerékpárral közlekedni tilos, kivéve, ha az erdő tulajdonosa az erdő nem állami, illetve nem helyi önkormányzati tulajdoni jellegét megfelelően nem jelezte.

Fontos törvényi előírás, hogy erdőben a megjelölt turistaúton vagy kerékpárúton lovagolni abban az esetben szabad, ha az együttes használat lehetősége jelzéssel megjelölésre került [lásd Evt. 91. § (1b) – (1e) bekezdéseit].

Összefoglaló értékelés

A lovas turizmus nem megfelelő lótartás és lovas közlekedés esetén káros hatással lehet a természetre: mechanikai hatással talaj- és élőhely-károkat okozhat fizikai és ökológiai következményekkel, biológiai hatással pedig kémiai és ökológiai károsítást válthat ki. Szükséges ezért a jogi szabályozás felülvizsgálata.

A fenti jogszabályi ismertetésből látható, hogy természeti és védett természeti területen való lovaglás természetvédelmi jogi szabályozása hiányosnak tekinthető, javasolható annak rendezése. Egyébként a természetvédelmi hatóság feladata szükség esetén védett természeti területeken (erdőben – nem erdőben egyaránt) a lóval történő közlekedés korlátozása vagy megtiltása.

Figyelemre méltó erdő vonatkozásában az Etv. megengedő szabályozása abban a tekintetben is, hogy a lóval történő közlekedést az erdő rendeltetésétől való függetlenség hangsúlyozásával teszi lehetővé, tehát az védelmi (természetvédelmi, talajvédelmi) vagy Natura 2000 rendeltetésű erdőkben is megengedett.

További jogi szabályozási probléma a nem állami vagy önkormányzati tulajdonú erdő esetében a tulajdont „jelleg”-nek nevesítő törvényi előírásban a „megfelelő jelzés” értelmezésének kérdése.

Az Etv. korábbi szabályozásának természetvédelmi szempontból kedvezőtlen 2013. évi módosítása miatt is a Tvt.-ben a lovas turizmus megfelelő szabályozására, korlátozására vonatkozó új rendelkezések javasolhatóak a védett és a fokozottan védett természeti területek, valamint a Natura 2000 területek vonatkozásában egyaránt.

                                                                                          Dr. Temesi Géza

Minden vélemény számít!