Kiüresedő magyar erdők

Közismert, hogy az élőhelyek területvesztése után az élőhelyek degradációja áll az előkelő második helyen a biodiverzitás-csökkenést, mint korunk egyik fő veszedelmét illetően. A magyar erdők állapota sajnos nem megnyugtató, a korábbi évtizedekben csak a mennyiségi mutatók növelése (pl. új erdők telepítése, fatérfogat és növedék fokozása) volt a cél, az erdeink minőségével, állapotával kevésbé törődtünk.

Ezen némiképp változtatott a 2009. évi erdőtörvény, amely – ha lényegesen egyszerűsített formában is – bevezette a természetesség, mint eddigi egyetlen minőségi mutató fogalmát. E mutató részletesebb bemutatása és a hozzájuk rendelhető területarányok helyett egy beszédes számmal is lehet érzékeltetni a hazai erdők kevésbé jó állapotát: az idegenhonos és nemesített fafajok / fajták területaránya 46 %!

Mivel a fenti természetességi mutató – az erdőgazdálkodási gyakorlat túlzott egyszerűsítő igénye miatt – csak a fafajokat, s azok esetében is az őshonos/idegenhonos illetve intenzíven terjedő/nem intenzíven terjedő szempontokat veszi figyelembe, ezért egy országos vizsgálatsorozat keretében a Soproni Egyetem kutatói (Dr. Berki Imre és Teleki Balázs) arra keresték a választ, hogy erdeink gyepszintjében milyen mértékű változások következtek be az elmúlt jó félévszázad alatt. Ehhez az 1950-es, 1960-as években – az akkori botanikusok által – készített társulástani felvételek nyújtották a viszonyítási alapállapotot. A megismételt felvételsorozat ugyanazokon a helyszíneken és ugyanazokkal a módszerekkel történt, így az összevethetőség egyértelmű. Az eredmények meglepőek, a 278 helyszín közül 247 esetében csökkent a fajszám, 15 helyen nem változott, s csak mindössze 16 helyszínen lehetett növekedést regisztrálni. (Megjegyzendő, hogy a gyomfajok, inváziós fajok, adventív fajok nem kerültek be a kiértékelésbe, csak a társulásra jellemző fajok vizsgálatára koncentráltak.) Az összes helyszínre nézve pedig a fajveszteség 33%.

Bár a fenti kutatás a klímaváltozás hatását volt hivatott vizsgálni, egyértelmű, hogy a fajszámcsökkenés nem írható egyetlen tényező rovására. A klímaváltozás mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy éppen az alapállapot rögzítése körüli időszakban indult meg a nagyarányú gépesítés és vegyszerfelhasználás a hazai erdőgazdálkodásban, s ettől az időszaktól kezdett el drasztikusan emelkedni a hazai nagyvadállomány létszáma is. Ezek mellett még számos egyéb, kisebb ok is járulhatott a lokális fajvesztésekhez.

Miért kell a gyepszinttel is foglalkoznom, hiszen a bevételemet a faállomány, azon belül is a főfafaj produkálja? – vélekedhet egy hazai erdész. Egyrészt azért, mert a gyepszint fajai gyorsan és határozottan jelzik a változásokat, másrészt azért, mert a fajgazdag, őshonos fajokból álló gyepszint egyben ép alom- és humuszos szintet is jelez, amely a jövő záloga, ugyanis a tápanyagok innen kerülnek a mélyebb talajrétegekbe, amelyeket aztán a faállomány fog hasznosítani.

Dr. Bartha Dénes

Vélemény, hozzászólás?