Hangyától a medvéig

A menüpont címét adó hangya és medve a legerősebb állatok közé tartoznak. Így persze pontatlan a megközelítés, mert egyik sem faj, a hangyafélék és a medvefélék is az állatrendszeren belüli család, másrészt ez a rendkívüli erősség a testtömeg viszonylatában érvényes.

Az állatok nem élhetnek növények nélkül, minden állat számára a növények jelentik az energiaforrást. A növények egyrészt közvetlen táplálék, másrészt a ragadozók növényevő állatokkal táplálkoznak. A növényekről külön menüpont szól.

Magyarországon mintegy 42.000 állatfaj él. Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll 1178 védett vagy fokozottan védett faj. Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős további 700 állatfaj szintén kiemelt oltalmat élvez. Pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 2.000 – 1.000.000 Ft/egyed, a fokozott védettség alsó értékhatára 100.000 Ft/egyed.

A védett és a fokozottan védett állatokat a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.

15 hüllőfaj védett vagy fokozottan védett 25.000 – 1.000.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

18 kétéltű védett vagy fokozottan védett 10.000 – 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel.

44 puhatestű védett vagy fokozottan védett 2.000 – 100.000 Ft/egyed közötti természetvédelmi értékekkel.

A védett vagy fokozottan védett ízeltlábúak száma 651, természetvédelmi értékük 5.000 – 250.000 Ft/egyed.

Ami a hangyákat illeti, 6 fészeképítő faj esetében védettek a bolyok, és az 50.000 Ft-os természetvédelmi érték a fészeképítő hangyafaj fészkére (bolyra) vonatkozik a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 5. számú melléklete szerint.

A halak és a körszájúak közül 33 faj (31 hal és 2 körszájú) védett vagy fokozottan védett, 5.000 – 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel (mindkét kőrszájú fokozottan védett).

A védett vagy fokozottan védett madárfajok száma 359, természetvédelmi értékük 25.000 – 1.000.000 Ft/egyed értékhatárok közötti.

Az emlősfajok közül 58 faj védett vagy fokozottan védett, 25.000 – 1.000.000 Ft/egyed értékhatárok között megállapított természetvédelmi értékekkel.

Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok természetvédelmi értéke egységesen 25.000 Ft/egyed, a fajokat lásd a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 8. számú mellékletében.

A kiemelt természetvédelmi oltalom, valamint az általános védelem alatt álló vadon élő állatok védelme a természetvédelem meghatározó nagy szakterülete. A vadászható állatok és a fogható halak védelme a természethasznosító gazdálkodási ágazatoknak (vadászatra, illetve halgazdálkodásra jogosultaknak) is törvényekben előírt feladata. A vadon élő állatvilág védelmének témakörével foglalkoznak a HANGYÁTÓL A MEDVÉIG című menüpont alatti publikációk.

A hazai vonatkozó szakkönyveket lásd a SZAKIRODALOM menüpont alatt.

Megjegyzés

A természetvédelmi érték fokozatai a következők: 2.000 Ft/egyed (éti csiga) • 5.000 Ft/egyed • 10.000 Ft/egyed • 25.000 Ft/egyed • 50.000 Ft/egyed • 100.000 Ft/egyed • 250.000 Ft/egyed • 500.000 Ft/egyed • 1.000.000 Ft/egyed (az utolsó legmagasabb érték 14 állatfajra vonatkozik).

2019. május, Dr. Temesi Géza

A VADON ÉLŐ ÁLLATOK VÉDELME

A vadon élő állatvilág, állatfajok, állatok védelmét meghatározóan 15 jogszabályunk (hét törvény, öt kormányrendelet és három miniszteri rendelet) alapozza meg, amelyek az alábbiak.

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;

275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről;

348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról;

1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.);

79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól (Vtv. vhr.);

1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről (Ávtv.);

244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatvédelmi bírságról;

2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv.);

133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról;

314/2014. (XII. 12.) Korm. rendelet a halgazdálkodási és a halvédelmi bírságról;

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.);

2012. II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Szabs.tv.);

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.).

A fenti jogszabályok mellett 5 hazánkban kihirdetett nemzetközi egyezmény foglalkozik a vadon élő állatvilág, állatfajok, állatok védelmével is.

Ramsari Egyezmény: Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyéről – 1993. évi XLII. törvény;

Washingtoni Egyezmény: Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről – 2003. évi XXXII. törvény;

Bonni Egyezmény: Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről (CMS) – 1986. évi VI. törvényerejű rendelet;

Berni Egyezmény: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről – Magyar Közlöny 1990. évi 64. szám V. rész 7. sorszámú közzététel;

Rioi Egyezmény: Biológiai sokféleség egyezmény (Biodiverzitás egyezmény) – 1995. évi LXXXI. törvény.

A vadon élő állatok tulajdonjoga

Mókus (védett – 25.000 Ft/egyed) Fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea

A vadon élő állatok közül a vadasparkban, vadaskertben, vadfarmon lehetséges kivételektől eltekintve a vad, a halgazdálkodási vízterületen élő fogható hal és más hasznos víziállatok, valamint a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló (védett) vadon élő állatok egyaránt állami tulajdonban vannak [lásd Ptk. 5:53. § (1), Vtv. 9. § (1), Hhvtv. 6. § (1), Tvt. 68 (2)]. A vad a jogszerű elejtéssel vagy elfogással, a fogható hal a jogszerű kifogással kerül a jogosult tulajdonába. A védett állatfaj egyede korlátozottan forgalomképes [Tvt. 68. § (5)], és többek között a befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához, háziasításához, preparálásához, preparátum birtokban tartásához stb. természetvédelmi hatósági engedély szükséges, ami fokozottan védett állatfajok esetén természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg [Tvt. 43. § (2) – (4)].

Kiemelt természetvédelmi oltalom

Hiúz (fok. védett – 500.000 Ft/egyed) Fotó: Barbalics Nándor

A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló vadon élő állatok lehetnek védettek, fokozottan védettek, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok. Az egyes fajok védelmének „súlyát” egyedeik pénzben kifejezett természetvédelmi értéke fejezi ki. A fokozott védettség 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel kezdődik. A menüpont bevezetőjében foglalt adatok után tájékoztatásul szolgálhat, hogy összesen 185 fokozottan védett állatfaj van, abból 95 madár, 55 ízeltlábú, 9 hal és körszájú,18 emlős, 5 hüllő, 1 kétéltű és 2 puhatestű faj. A 185 fokozottan védett vadon élő állatfajból 14 állatfajra a természetvédelmi érték 1.000.000 Ft/egyed, 39 állatfajra 500.000 Ft/egyed, 44 állatfajra 250.000 Ft/egyed, 88 állatfajra pedig 100.000 Ft/egyed. A fokozott védelem érvényesítése elsőrendű feladatunk a vadon élő állatok természetvédelmében.

 

Megjegyzések

Az egyed (példány) jelentése a Tvt. 4. § p) pontja szerint: élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése alapján a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A 2. § (2) bekezdés szerint a fészeképítő hangyafajok esetében a pénzben kifejezett érték a hangyabolyokra vonatkozik.

A Btk. 242. § (4) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában élő szervezet egyede az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak, vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve származó összetevőt tartalmaz.

Védelem, őrzés, tervezés, felügyelet

A vad és élőhelyének védelme, őrzése, és az évenkénti vadlétszámbecslés a vadászatra jogosult, a hal és élőhelyének védelme és őrzése pedig a halgazdálkodásra jogosult alapvető feladata. A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló vadon élő állatok természetvédelmi kezelése (felmérés, nyilvántartás, megóvás, őrzés, bemutatás) élőhelyükön a nemzeti park igazgatóságok állami feladata. Az őrzési feladatokat az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek teljesítik (hivatásos vadász, halászati őr, természetvédelmi őr).

A vadgazdálkodás hosszú távú tervezési rendszeren alapul: 20 évre szóló tájegységi vadgazdálkodási terv, vadgazdálkodási üzemterv és éves vadgazdálkodási terv biztosítja a fenntarthatóságot, a Vtv.-ben előírt célok megvalósulását, a vad és élőhelyének védelmét. Meghatározott halgazdálkodási vízterületekre is öt évre szóló halgazdálkodási tervet kell készíteni. A védett természeti területekre természetvédelmi kezelési terv, a Natura 2000 területekre Natura 2000 fenntartási terv készül, az előző kötelező erejű, utóbbi ajánlásokat tartalmaz.

A természet védelmének, a vadgazdálkodásnak és a halgazdálkodásnak a hatósági felügyeletét hatósági rendszer működése biztosítja. A természetvédelmi, vadászati, halgazdálkodási hatósági hatáskörrel rendelkező területi hatóságok a megyeszékhely szerinti járási hivatalok (Pest megyében és a fővárosban az Érdi Járási Hivatal) megyei illetékességi területekkel [pontosításokat lásd a 71/2015. (III. 30.) és a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendeletben]. Az állatvédelmi hatóságokat a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 5-6. §-a jelöli ki.

2019. június, Dr. Temesi Géza

A HANGYÁK

A hangyák jelentősége a bioszférában kis termetük ellenére az emberrel vetekedik, ugyanis a Föld legnagyobb gyakoriságú fejlett rovarai közé tartoznak. Becslések szerint egyedszámuk tízezerbilliós (17 számjeggyel leírható) nagyságrendű, ez azt jelenti, hogy minden emberre durván 10 millió hangya jut a Földön, és tömegük is hasonló az emberéhez. Bár a hártyásszárnyú rovaroknak csak egyetlen családját képviselik, becsült fajszámuk meghaladja a húszezret, ennek mintegy fele ismert a tudomány számára. Elsősorban a trópusokon még számtalan hangyafaj vár felfedezésre. Változatosságuk nagy, mind testalakjuk, mind testnagyságuk tekintetében, még akár egy-egy fajon belül is. Erre elég egy példa: a Borneon élő óriás lóhangya közel 3 cm-es katonájának fejében elférne egy dél-amerikai miniatűr hangya teljes kolóniája. Hazai óriásaik a lóhangyák (1. ábra). Szerepük szinte felbecsülhetetlen, táplálékfogyasztásukra jellemző, hogy pl. az erdei vöröshangya átlagos kolóniájának évi fogyasztása kb. 6 millió rovar és 155 liter mézharmat. A vándorhangyák útvonalaik mentén szinte minden állatot elfogyasztanak, a rovaroktól az apróbb gerincesekig. A levélnyírók pedig évente többmilliárd dolláros kárt okoznak zöld növényi részek károsításával.

1. ábra: Fekete lóhangya dolgozója

A hangyák családja (Formicidae) a különböző osztályozások szerint 18-21 alcsaládra tagolódik, ebből öt él Magyarországon. Hazai fajainak száma a legutóbbi felmérés szerint 125, de az egyes csoportokban még meglevő rendszertani bizonytalanságok tisztázása után mintegy 150-re lesz tehető.

Bolyokban élnek a hangyák, a bolyt pedig tanyahelyük, a fészek és maguk a hangyák által alkotott kolónia alkotja. Változatos fészkeik közül legismertebbek a talajfészkek, ezek a talajba ásott járatokból és kamrákból tevődnek össze. A talajfészkek gyakran sokkal nagyobbak, mint azt felszíni vizsgálódásaink alapján gondolnánk, nem ritkák a 3-4 méter mélyre hatoló fészkek sem, a talajfészkek óriása pedig a levélnyíró hangyáké, melynek építése során mintegy 25 m3, 44 tonna talajt mozgatnak meg. A vöröshangyák jellemző fészke növényi anyagokból, fenyőtűkből vagy fűdarabkákból készül, mérete pedig ugyancsak nagy lehet, a kis erdei vöröshangya fészkének magassága elérheti a 2 métert! E fészkeknek önálló hőszabályozásuk van, amit a fészek sajátos szerkezete biztosít, valamint az, hogy kora tavasszal a fészek felületén összegyűlő dolgozók (2. ábra) a napon felmelegedett testükkel is mintegy fűtik fészküket. Számos faj él fán, fészküket korhadt fában, faodvakban vagy elhalt ágakban, esetleg elhagyott gubacsokban létesítik. A kapushangya egyes dolgozói dugószerű fejükkel elzárják a fészek bejáratát és oda csak fészektársaikat engedik be. A szövőhangyák összekapaszkodva leveleket húznak össze, ezeket a lárváik által termelt fonalakkal szövik zárt fészekké. A vándorhangyák dolgozói gyakran tömegesen összekapaszkodva, saját testükkel alkotnak fészket.

2. ábra: Fészkük felületén tavasszal melegedő erdei vöröshangyák dolgozóinak tömege

A fészekben élő népesség a kolónia. A kolóniát minden esetben több egyed alkotja, a hangyák minden faja társas. A társas élet előnye például, hogy segítik az eredményes védekezést és olyan táplálékforrások igénybevételét, amire a magányos egyedek nem képesek (3. ábra). A kolónia létszáma a néhány tíztől a néhány millióig terjedhet A legegyszerűbb kolónia egy megtermékenyített nőstényt (királynőt) és csökevényes, megtermékenyítetlen nőstényeket, dolgozókat tartalmaz. Leggyakrabban ez utóbbiakkal találkozunk pl. a talaj felszínén. Rajtuk kívül időnként termékeny, rendszerint szárnyas nőstények és ugyancsak szárnyas hímek jelennek meg. E szárnyas egyedek nászrepüléskor elhagyják a fészket, a levegőben, kiemelkedő tárgyon (fa, épület, szikla stb.), a talajon vagy a fészek felszínén párzanak. A párzás után a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények pedig levetik, legtöbbször rágóikkal leoperálják szárnyaikat, megfelelő búvóhelyre (pl. talajba, korhadt fába, kidőlt fa, ág vagy kő alá) vonulnak és új kolónia alapításába kezdenek. Rejtekhelyükön tojásokat raknak, lárvákat nevelnek, ezeket sajátos váladékkal etetik, nem ritka a lárvák közötti kannibalizmus, pl. a tojások fogyasztása sem, egyes fajok nőstényei vadászni is kijárnak. A bebázódott lárvákból kikelő dolgozók fokozatosan átveszik a nőstény funkcióit, táplálékot gyűjtenek, gondozzák az immáron királynővé lett nőstényt és ivadékait, tehát testvéreiket, védik a kolóniát stb.

3. ábra: Kutyatej-szender hernyóját eredményesen támadó réti vöröshangyák

A kolónia alapítása a hangyák életének legkritikusabb szakasza. A kirepülő nőstények és hímek könnyű zsákmányai számos madárnak, ragadozó gerincteleneknek, például más hangyafajoknak is. Fenyegeti őket az éhezés, a kiszáradás is. Jó, ha 1-2 ezrelékük sikeres új kolónia létrehozásában. A kritikus hatásokat többféleképpen igyekeznek ellensúlyozni. Olykor több megtermékenyített nőstény társul és együtt alapítanak kolóniát. Ezek folyamatosan együtt is maradhatnak, vagy később szétválnak. Előfordul, hogy a nőstény a megtermékenyítés után saját vagy fajának másik fészkébe vonul, ott befogadják és így is kialakulhat a több királynős (poligin) kolónia. Egyes hangyák megtermékenyített nőstényei más fajok fészkeibe hatolnak be, megölik az ottani királynőt, elfoglalják annak helyét, maguknak és ivadékaiknak a gazdafaj dolgozói viselik gondját. Így a kolónia fokozatosan átalakul a behatoló parazita faj kolóniájává. Mások ezt azzal tetézik, hogy saját dolgozóik fogytán rabszolgaszerző hadjáratokat indítanak, más kolóniákból bábokat rabolnak, azokat saját fészkükbe hordják és az ott kikelt dolgozók működésükkel a rabszolgatartó faj fennmaradását szolgálják. Két legismertebb rabszolgatartó faj a vöröstorú rablóhangya és az amazonhangya. Ez utóbbi sarlószerű rágóival csak harcolni és a rabolt bábokat cipelni képes, minden másban rabszolgáira utalt. Az élősködés végső formáját a dolgozói kasztjukat elvesztő fajok jelentik, amelyek nőstényei és hímjei teljes mértékben a gazdafajra utaltak. Ilyen például a satnya élősködőhangya.

A kb. 100 millió évvel ezelőtt kialakult hangyák hártyásszárnyú őseikhez hasonlóan kezdetben ragadozók voltak, a primitív fajok máig is azok. Később táplálékválasztékuk kiszélesítésével folyamatosan mindenevőkké váltak, legtöbb faj rovarpusztítása azonban megmaradt és olyan intenzív, hogy biológiai védekezésre használják őket. A legősibb biológiai védekezésre a szövőhangyákat alkalmazzák, ez a Kínából származó módszer a mai napig fennmaradt. Európában, főleg Német-, Cseh- és Lengyelországban a vöröshangyákat telepítik erdőkbe a rovarkártevők féken tartására. A hangyák táplálékában a rovarok mellett fontos szerepet játszik a levéltetvek cukortartalmú ürüléke, a mézharmat. Gyakori, hogy a hangyák a levéltetveket sajátos cirógatással „megfejik”, erre a tetvek kibocsájtják a mézharmatot, amit a hangyák elfogyasztanak. A hangyák cserében védik, olykor gondozzák is a tetveket. A hangya-tetű kapcsolat oly szoros lehet, hogy a hangyák a tetveket megfelelő tápnövényükre hordják, mintegy „legeltetik”, ezzel mintegy állattartást valósítanak meg. A mézesbödön hangyák potroha a sok elfogyasztott mézharmattól hatalmasra megduzzad, ebben tartalékolják a mézet és ebből táplálják fészektársaikat is. A levélnyíró hangyák a lerágott leveleket fészkükbe hordják és ott sajátok kamrákban összerágva talajt készítenek azokból. Ezt gombával beoltják és a gombákat fogyasztják. Ez már valódi növénytermesztés.

Jellemző közlési rendszerük a kémiai anyagokkal, feromonokkal végzett kommunikáció. Ezek lehetnek riasztó, nyomjelző, csalogató stb. anyagok. Az egyedek felismerésében fontos szerep jut a kitinfelületükön levő szénhidrátoknak.

Természetesen, mint minden élőlénynek, számos ellenségük van. A hangyákkal táplálkozó hangyaleső lárvák mellett érdemes megemlíteni azokat a főleg holyvák és hangyabogarak közé tartozó bogarakat, amelyek potrohuk mirigyeiből származó váladékaikkal csemegét kínálva elfogadtatják magukat a hangyákkal és közben a hangyák ivadékait pusztítják.

A hangyák fontos szabályozó szerepet töltenek be a természetben mind táplálkozásukkal, mind a talaj szerkezetére gyakorolt pozitív hatásukkal. Mint úgynevezett „ökoszisztéma mérnökök” számos más élőlénynek is életlehetőséget nyújtanak. A környezeti változásokra reagáló indikációs tulajdonságaikkal igen alkalmas tárgyai a biodiverzitás monitorozásnak. Hazánkban a vöröshangyák és rokonaik, a nyomottfejű-hangyák bolyai védettek.

Dr. Gallé László

DENEVÉREK

A denevérek rendjébe tartozó fajok csapongó repülésre képes és úszni is tudó emlősök. Magyarországon 28 denevérfaj ismert, amelyből 20 faj védett, 8 faj fokozottan védett. A védett fajok egyedeinek természetvédelmi értéke 5.000 – 10.000 – 25.000 – 50.000 Ft/egyed, a fokozottan védetteké 100.000 – 250.000 – 500.000 Ft/egyed a konkrét faj veszélyeztetettségétől, előfordulásától függően. A veszélyt a barlanglakó fajok esetében a barlangászat és a barlangturizmus okozta zavarás jelenti, más fajoknál az ember és a technika okozta zavarás, de problémát jelent a gyakorlati erdőgazdálkodás is, amelynek következtében eltűnnek az idős és odvas fák.

A fokozottan védett denevérfajok a következők:

óriás-koraidenevér – 500.000 Ft/egyed,
hosszúszárnyú denevér – 250.000 Ft/egyed,
kereknyergű patkósdenevér – 250.000 Ft/egyed,
csonkafülű denevér – 100.000 Ft/egyed,
nagy patkósdenevér – 100.000 Ft/egyed,
nagyfülű denevér – 100.000 Ft/egyed,
nyugati piszedenevér – 100.000 Ft/egyed,
tavi denevér – 100.000 Ft/egyed.

Európában a denevérek körül mindig elképesztő babonák és hiedelmek keringtek. Egy példaként még a múlt évszázad derekán hazánkban is sokan meg voltak arról győződve, hogy a denevér az ördöggel cimborál, éppen ezért kapura szögezték ki a szárnyas egeret, hogy a rontás távol maradjon a háztól. A Biblia (Újszövetség) a sátán madaraként említi a denevért, és nagyon sok negatív babona, hiedelem alapjául szolgált e tekintetben az Ószövetség is. Ma már nem valószínű, hogy ilyen tudatlanság okozná e védett állatok halálát, a népszerűsítésre azonban még mindig nagy szükség van.

Vannak rovarevő, gyümölcsevő és vámpírdenevérek, országunkban rovarevők élnek. Kétségtelenül nem a legszebb állatok ezek a repülő emlősök, viszont védelemre szorulnak.

Ma számos olyan emberi tevékenység van kárára a hasznos és kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló denevéreknek, amelyeket egyébként teljesen jó szándékú és ártalmatlan cselekedetnek gondolnánk. A padlásokon és a tornyokban tanyázó bőregereket például igen gyakran az épület felújítások veszélyeztetik a legjobban. A tetőszerkezet fakonzerváló szerekkel történő kezelése, ha nem a megfelelő szert alkalmazzák, akár a denevérek tömeges elhullásával is járhat. Pusztítja a denevéreket is a vegyszerhasználat, vagy például a panelházak szigetelése a szálláshelyük megszüntetésével, nem ritkán az élve befalazásukkal!

Csonkafülű denevér – fotó: Dobrosi Dénes

Éppen ezért a padlásokon csoportosuló, fokozottan védett csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) kolóniák védelme érdekében a természetvédelmi hatóság különös gonddal jár el a felújítások engedélyezése során (lásd alábbi megjegyzést!).

Megjegyzés és fontos tudnivaló! A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján: „A védelemben részesülő állatfaj egyede által lakó-, élő-, költő-, búvó- vagy pihenőhelyként használt épületrészen külső felújítás vagy karbantartás a természetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.”

Az erdőkben a szintén fokozottan védett pisze denevér (Barbastella barbastellus) az öreg, lassan elhaló, hatalmas fák törzstől elváló kéregtáblái alatt tanyáznak. A fakitermelések során ezeknek a száradó, böhöncös, idős fáknak a megóvására ügyelnek az erdészek és a természetvédők. Ma már mindenki által elfogadott elvárás az, hogy az erdőben mindig maradjon megfelelő mennyiségű holt faanyag.

Hosszúszárnyú denevér – fotó: Dobrosi Dénes

A zavarástól mentes barlangokban akár több ezer példányból és akár számos fajból álló denevérkolóniák is kialakulhatnak. A fokozottan védett hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) nagyon érzékeny az idegenek háborgatására, éppen ezért az ilyen barlangok látogatása tilos a kölyöknevelés és a téli álom időszakában egyaránt.

A hazai denevérek védelme közös ügyünk, hiszen nemcsak azért kell megóvni őket, mert védettek vagy fokozottan védettek, hanem azért is, mert nagy hasznunkra vannak, az ökológiai rendszer pótolhatatlan alkotóelemei. A molylepkék és a szúnyogok elleni biológiai védekezésnek is az egyik eredményes módszere, ha elősegítjük a környezetünkben a denevérek megtelepedését.

Dobrosi Dénes – dr. Temesi Géza

VADRAGADOZÓK

Mit jelenthet ez az újságírói cím? A vad a hazai szaknyelvben és jogszabályokban a vadászható vadon élő állatokat jelenti a vadon élő állatfajok gyűjtőfogalmon belül. A vadon élő állatfajok ugyanis lehetnek vadászhatók (vad), foghatok (halak), kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állók (védett vagy fokozottan védett, illetve az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok), valamint nem hasznosíthatók. A ragadozó (predátor) pedig az állatok egyik életmódját jelenti, melynek során más állatok egyedeit (préda, zsákmányállat) megölik és fogyasztják. A tápláléklánc csúcsán a csúcsragadozó áll. A cím ilyen megközelítéssel a vadászható állatfajok (vad) ragadozóit jelenti. Gondolhatunk azonban a vadnak minősülő fajok közötti ragadozókra (ragadozó vadra) is, de a cím különírva is találó lehetne, mert a ragadozók viselkedése vad is lehet. Ilyen szójáték után egyértelmű, hogy kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló és vadászható vadon élő állatfajokról egyaránt szó lesz.

1926-ban jelent meg A vadőr című könyv, amelyet Darányi Ignác m. kir. földművelésügyi miniszter megbízásából Illés Nándor írt. Lássuk, mit hozott a közel egy évszázad a ragadozók terén? A könyv a ragadozó vad körébe sorolja többek között a következő fajokat: medve, borz, nyest, nyuszt, farkas, vadmacska, hiúz. A könyv szerint „A medve inkább növényevő állat…. Ha azonban vért kóstolt, ragadozóvá válik s a legelő marhából levágja azt, amelyhez hozzáfér. ….Bocsai nem nagyobbak a patkánynál.” A farkas „….torkos és vérengző, de gyáva állat. Igen magas kerítést képes átugrani, s a juhot, őzet nagy távolságon elvinni anélkül, hogy a földön vonszolná.” A hiúz „legveszedelmesebb ellensége a vadállománynak, csak az a szerencse, hogy ritkán fordul elő.”

A mai vadászható fajok között szereplő aranysakált és a nyestkutyát a könyv nem említi. Az aranysakál ugyanis 1920-tól gyakorlatilag kipusztult országunkban, majd az 1980-as években jelent meg újra a Dráva mentén, azóta pedig elszaporodott. A nyestkutya az 1960-as évektől jelent meg Magyarországon északkelet felől.

A barna medve 1993 óta védett, 2012 óta fokozottan védett. A farkas 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett. A vadmacska 1974 óta védett, 2012 óta fokozottan védett. A hiúz 1988 óta védett, 1993 óta fokozottan védett. A nyuszt 1974 óta védett. A barna medve, a farkas és a vadmacska pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 Ft/egyed, a hiúzé 500.000 Ft/egyed, a nyuszté 50.000 Ft/egyed.

Tíz vadon élő állatfajról: öt kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állóról és öt vadászhatóról röviden a továbbiak szólnak.

Barna medve (Ursus arctos)

BARNA MEDVE – fotó: Rózsa Sándor

A barna medve az emlősök osztályán belül a medvefélék családjába tartozó nagy testű, mindenevő, alapvetően nem „vadragadozó”, magányos életmódú, fokozottan védett vadon élő állatfaj. Magyarországon a Kárpátokból érkező, onnan betévedő vendégnek számít főleg az Északi-középhegységben. A barna medvék Szlovákiában nagy összefüggő erdőkben élnek, Romániában lakott területeket is gyakran látogatnak. Jól úsznak, fára is jól másznak, kitartóak, felingerelve jól futnak és sajátosan vágtatnak. Fegyverük a száj és a mellső két mancsuk. Testtömegük 100 – 400 kg, testhosszuk 150 – 250 cm. Barlangban, sziklahasadékban, ásott üregben telelnek át, gyakran nagyobb hangyabolyba kaparnak maguknak üreget.

Szereti a medve az áfonyát, a málnát, a medvehagymát, a mézet, a gombákat, a kisrágcsálókat és az ízeltlábúakat, de elejti a szavast is, és döghúst is fogyaszt.

Medvével való találkozás, medve emberre támadása esetén a védekezésre sokféle gyakorlati tanács olvasható a nyugalom megőrzésétől az őrzőkutyákkal történő közlekedésen át a paprikaspray használatáig.

Farkas (Canis lupus)

A farkas az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozó, társasan, falkában, territoriálisan élő, hazánkba visszatelepülő, fokozottan védett vadon élő állatfaj. Testtömege 40 – 70 kg, testhossza 100 – 140 cm. A lakott területeket kerüli, 5-10 km sugarú körön belül vadászik.

Az ember és a farkas közötti konfliktusok miatt egyes országokban korlátozás nélkül vadászható. Természetes élőhelyükre veszélyt jelent az intenzív mező- és erdőgazdálkodás, az utakkal, vasutakkal és más emberi tevékenységekkel, köztük az ellenőrizetlen turizmussal történő zavarás. Állományát az illegális elejtés is csökkenti.

Nem csak vadat ejt el és fogyaszt a farkas, hanem szereti az apró rágcsálókat, a madarakat és az erdei gyümölcsöt is.

Károkozását eltúlozzák, mint csúcsragadozó jelenlétére ökológiai szempontból szükség van a vadállomány szabályozása érdekében is.

Meseállat is a farkas a népmesékben, számos más vadon élő állathoz hasonlóan és azokkal együtt is.

Hiúz (Lynx lynx)

HIÚZ – fotó: dr. Kalotás Zsolt

A hiúz az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó, magányos életmódú, territoriális, fokozottan védett vadon élő állatfaj, a nagy kiterjedésű zavartalan erdőségek lakója.

Rendkívül óvatos, az emberi zavarást nehezen tűrő szép vadon élő állatunk. Fülén szőrbojt (fülpamacs) van. Testtömege 15 – 30 kg, testhossza 80 – 120 cm, 3 – 4 m-es ugrásokra képes.

Élőhelyére a farkaséval azonosak a veszélyforrások. Az 1980-as évekig hazánkban kipusztultnak tekintették, jelenleg spontán visszatelepülő faj, az Északi-középhegységben fordul elő. Ökológiai szempontból mint csúcsragadozónak a jelenlétére feltétlenül szükség van.

Vadmacska (Felis silvestris)

VADMACSKA – fotó: Szoboszlai Lajos, 2017. jan.

A vadmacska az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó, alapvetően éjszakai vadon élő, félénk, óvatos állat, fokozottan védett. Testtömege 4 – 5 kg, testhossza 50 – 80 cm.

A sűrű erdőket és a bozótosokat kedveli, magányosan él. Táplálékát kisemlősök, madarak, hüllők, ízeltlábúak képezik. Problémát jelent a faj védettsége szempontjából a házimacskával történő hibridizáció és a házimacskák által terjesztett betegségek (a tiszta genetikai állományú populációkat védeni kell).

Megjegyzés

Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve a fokozottan védett állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei) is. Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadók.

Aranysakál (Canis aureus)

ARANYSAKÁL – fotó: dr. Kalotás Zsolt

Az aranysakál az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozó, egész évben vadászható, közösségi jelentőségű vadon élő állatfajunk (vad: apróvad). Népiesen nevezik nádi farkasnak, réti farkasnak is. Testtömege 8 – 15 kg, hossza 70 – 100 cm. Különös ismertetőjele, hogy talppárnáján a két középső ujj ujjpárnái mind a négy mancson részlegesen összenőttek. Viselkedési sajátossága a napnyugta után üvöltés.

A farkas és a róka közötti helyzetet elfoglaló aranysakál kisemlősöket, mezei nyulat, vadmalacot, őzet és más, betegségtől legyengült vadat is fogyaszt, szereti a gyümölcsöket (pl. kökényt) és dögevő is.

Az 1940-es évekre Magyarországról kipusztult, majd visszatelepülve az 1980-as években jelent meg újra először a Dráva mentén, az ezredforduló után pedig elterjedt. Szereti az elnádasodott területeket, a folyópartokat, a bokorerdőket és a bozótosokat. 2018-ban a becsült hazai állomány közel 19.000 példány volt.

Megjegyzés

A hazai nagyvadállomány jelentősen túltartott, ami nehezíti a természetközeli erdőgazdálkodást, károkat okoz a mezőgazdálkodásban, valamint a védett természeti területeken és a védett természeti értékekben is. 2018-ban kerekített adatokkal gímszarvasból 111.000 példányt, dámból 35.000 példányt, őzből 380.000 példányt, muflonból 13.000 példányt, vaddisznóból 105.000 példányt becsültek. Nem csak a biológiai sokféleség miatt van szükség ezért a ragadozókra: medvére, farkasra, hiúzra, aranysakálra és rókára, hanem a vadállomány természetes szabályozás érdekében is. A vadászok a védett nagyragadozók élőhelyének védelmével és az intenzívebb vadállomány-szabályozással segíthetik a természet általános védelmét.

Róka (Vulpes vulpes)

RÓKA – fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea

A róka (vörös róka) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a kutyafélék családjába tartozó, egész évben vadászható vadon élő állatfajunk (vad: apróvad). Testtömege 5 – 12 kg, testhossza 60 – 100 cm, farokhossza 35 – 50 cm.

A róka kotorékban élő magányos, főleg éjszakai ragadozó. Tápláléka apró rágcsálók, madarak, rovarok, nyúl, hüllők, sebzett beteg vad, de dögöt is fogyaszt. Egy emberre is igen veszélyes kór, a veszettség terjesztője. 2018-ban a becsült hazai állomány kerekítve 78.000 példány volt.

Meseállat is a róka a farkashoz hasonlóan, népi szólás, hogy „ravasz mint a róka”, mert ha nem vigyáztak, a tyúkólat is megdézsmálta. A ravaszsága azonban tudományosan nem igazolható.

Borz (Meles meles)

BORZ a tuskónál – fotó: Szoboszlai Lajos

A borz (európai borz) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a menyétfélék családjába tartozó, július 1-től február utolsó napjáig vadászható apróvad. Testtömege 8 – 15 kg, testhossza 50 – 70 cm, farokhossza 10 – 20 cm.

Sűrű aljnövényzetű erdőkben él üregében (kotorékban), de nyíltabb területeken keresi táplálékát alkonyat után. Torkos mindenevő állat, gerincteleneket, kisebb gerinceseket (rágcsálók, madarak, hüllők), magokat, gyümölcsöket, gombát, gyökeret fogyaszt. Erős állat, esetenként az őzet és a farkast is megtámadja. Kis létszámú klánokban él közös üregrendszerrel. Húsa fogyasztható. 2018-ban a becsült hazai állomány több mint 44.000 példány volt.

Ómagyar szavunk a nyest, de népiesen használják a nyusztra is. A nyuszt azonban védett, míg a nyest vadászható állatunk.

Nyuszt (Martes martes)

A nyuszt (népiesen fanyest, nemes vagy erdei nyest) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a menyétfélék családjába tartozó védett vadon élő állatfaj. Mellfoltja, torokfoltja narancssárga. Testtömege 1 – 1,8 kg, testhossza 40 – 50 cm, farokhossza 22 – 30 cm. Élőhelyét főleg az erdők jelentik, a településeket jellemzően kerüli.

Főként éjszaka vadászik. Tápláléka sokrétű: erdei rágcsálók, madárfióka és tojó, madártojás (fészekfosztó), rovarok, fácán, fogoly, nyúl, mókus, sün, vakond, sőt őzgida, valamint erdei gyümölcs. 2018-ban a becsült hazai állomány kerekítve 14.000 példány volt az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint.

Nyest (Martes foina)

A nyest (népiesen házi nyest) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és menyétfélék családjába tartozó, egész évben vadászható vadon élő állatfaj, apróvad. Mellfoltja torokfoltja fehér. Testtömege 1,2 – 2,2 kg, testhossza 40 – 50 cm, farokhossza 20 – 30 cm.

Magányos állat, főleg éjszaka vadászik, gerincteleneket, rágcsálókat, madarakat, tojást, gyümölcsöt fogyaszt. Településekre, elhagyott és gazdasági épületekbe is betelepszik, a nyuszttal kerülik egymást. 2018-ban a becsült hazai állomány több mint 40.000 példány volt.

Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)

A nyestkutya az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és kutyafélék családjába tartozó vadászható vadon élő állat. Testtömege 5 – 10 kg, testhossza 65 – 80 cm, farokhossza 15 – 25 cm. Magyarországon az 1960-as évek eleje óta fordul elő.

Folyók, náddal szegélyezett tavak közelében levő erdős területeken érzi jól magát. Mindenevő állat, éjjel indul magányos vadászatra. Rágcsálókat, madárfiókákat, tojást, békákat, rovarokat, hüllőket, makkot, bogyókat, halat és döghúst is fogyaszt.

Forrás: http://www.termeszetvedelem.hu, http://www.ova.info.hu

Dr. Temesi Géza

Lásd még Hírek:
Felsőrendű rovarok – 2019. 08. 21.
Bogarak – 2019. 08. 28.
Lepkék – 2019. 09. 04.
Soklábúak – 2019. 09. 26.