Erről-arról

BIOSZFÉRÁNK

BIOSZFÉRA, TALAJ ÉS MÁS FOGALMAK

Az Országos Természetőr Egyesület jelvényének a szegély-menti feliratozásán belüli pajzs alakú része vízszintesen három mezőre van felosztva:

  •  a keskeny felső mező világoskék színével az égbolt éltető sugárzását,
  • a középső zöld színű vízszintes mező a bioszféra föld feletti részét,
  • az alsó csúcsban levő barna szín pedig a talajt jelképezi.

Ezek a színek az Egyesület zászlójának a színei is.

Égbolt, talaj, bioszféra

A Föld (Gaia, Terra) a világegyetem több millió faj életét hordozó bolygója. A Nap éltető sugara, a levegő és a talaj a bioszférában zajló élet közvetlen feltételei. Lássuk a kék égtől és a barna talajig a bioszférát!

Az égbolt kék színét a légkör gázrétegének a fényszórása okozza, légkör nélkül az égbolt fekete színű volna. A Föld éltetője a Nap: a légkör hőmérsékletének alakítója, a víz körforgásának mozgatója, a növények fotoszintézisének energiája, a napfény maga az élet… A láthatatlan ultraibolya és infravörös tartományok között van a fény látható tartománya. A növények a fotoszintézis folyamatában a levegő széndioxidját és a talaj víztartalmát a fényenergia segítségével alakítják át szénhidrátokká, miközben oxigént szabadítanak fel. Különösen nagy jelentősége van a széndioxid megkötése és az oxigén-felszabadítás szempontjából az erdőknek.

A légkör vagy atmoszféra Földünk felszínét körülvevő gázburok, amelynek felső határa nem határozható meg egyértelműen, mert a legkülső rétege nem éles határral megy át a bolygóközi térbe. A légkör tulajdonképpen mindazon gázmolekulák összessége, melyeket az adott égitest forgása során magával visz, és a légkört a gravitáció tartja az égitest körül. A több ezer km vastagságú légkör legalsó rétege a troposzféra (10 km), amely az időjárási jelenségek színtere is.

A levegő a Földet körülvevő gázok elegye a légkörben. A légköri levegő földfelszín közeli főbb alkotórészei (a térfogat %-ában, kerekítve): nitrogén 78 %, oxigén 21 %, egyéb gázok 1 %. Egy liter levegő tömege 1,293 gramm. A növények a fotoszintézis folyamatában a levegő széndioxidját és a talaj víztartalmát a fényenergia segítségével alakítják át szénhidrátokká, miközben oxigént szabadítanak fel. Különösen nagy jelentősége van a széndioxid megkötése és az oxigén-felszabadítás szempontjából az erdőknek. Lásd a vonatkozó szakirodalmakat a napsugárzásról, a fotoszintézisről valamint az erdők környezetvédelmi és klímamódosító hatásairól!

A talaj a természet sajátos képződménye, a szilárd földkéreg legkülső laza takarója, max. kb. 2 m vastagságú rétege. Folyamatosan megújulni képes természeti erőforrás, amelynek legfontosabb tulajdonsága a termékenysége. A talaj az éghajlattal és a hidrológiai viszonyokkal együtt termőhelyi tényező, a növények tápanyagforrása, amely meghatározza a növekedést. Függőleges metszete a talajszelvény.

A talajban végbemenő folyamatok hatására színükben és tulajdonságaikban eltérő rétegek, genetikai talajszintek különülnek el: a humuszos A szint, a felhalmozódási B szint (altalaj), valamint az anyakőzet C szint. A D-vel jelölt ágyazati kőzet már nem tartozik a talajhoz.

A talaj termőerejét a termőréteg vastagság és a fizikai talajféleség mellett főleg a genetikai talajtípussal lehet jellemezni. A genetikai talajtípus a hasonló fejlődésen átment, hasonló tulajdonságú talajok átlaga. A termőerőt, termőképességet közvetlenül a talaj vízgazdálkodása, levegőgazdálkodása és tápanyag-ellátottsága határozza meg.

A talajban talajlakó élőlények sok-sok milliárdjai hemzsegnek: gombák, algák, baktériumok, sugárgombák, földigiliszták, növények, emlősök, ezek közül a mikroszervezetek a legfontosabbak.

A talaj a természeti környezet része, természeti érték. A talaj védelme a természet általános védelmének is a része. Erdő esetében a 16-féle védelmi rendeltetés egyike a talajvédelem. Védett természeti területen a talaj és felszínének védelme kiemelt fontosságú. A talajvédelmi hatóság a megyei kormányhivatalok megyeszékhely szerinti járási hivatala.

A talaj és a troposzféra része a bioszférának, de arra a légkör felsőbb rétegei is hatással vannak.

A bioszféra az élet övezete, a Föld kőzetburkának (a litoszférának), vízburkának (a hidroszférának) és levegőburkának (az atmoszférának) azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe. A bioszféra a globális ökológiai rendszer, az összes élőlénnyel és ezek minden kapcsolatával, beleértve az élettelen környezettel való kapcsolatot is. Bioszféra = kőzetburok + földfelszín + talaj + víz + levegő + napsugárzás + élővilág, vagyis az élő + élettelen természet. Elterjedten használják az ökoszféra kifejezést is.

A bioszféra pontos vastagsága nehezen mérhető. Szélső értékeknek a tengerszint feletti és alatti közel 10 – 10 km adható meg. Egyes madarak ugyanis 10.000 m magasságba is képesek felrepülni, de hegyi kecskét is megfigyeltek már 3000 m feletti magasságban. A mikroszkópikus szervezetek (pl. baktériumok) 5.000 m tengerszint feletti magasságtól 9.000 m tengerszint alatti mélységig előfordulnak, és több kilométer mélységben is megtalálhatóak a kőzetburokban.

A bioszféra védelmének része a természetvédelem (a természeti területek és értékek védelme) és a környezetvédelem (a környezeti elemek védelme).

További fontos kapcsolódó fogalmak

Az ökoszisztéma (= ökológiai rendszer) a biocönózis (= élőlény-társulás, életközösség) és a biotóp (= élőhely, élettelen abiotikus természetes környezet) együttese, (kapcsolat)rendszere.

A biocönózis (= életközösség) ugyanazon az élőhelyen egyidejűleg élő populációk kapcsolatrendszere, valamely biotóp meghatározott társulása, élőlények meghatározott csoportja, amelyet többek között az állandó fajkombináció, az önszabályozó képesség és valamely növényfaj dominanciája jellemez.

A populáció egyed feletti szerveződési szint, a faj térben és időben együtt élő egyedei, térben és időben együtt élő, fajon belüli szaporodási közösség.

A biotóp (= élőhely) a biocönózis által lakott terület, annak környezete, élettere.

Az ökoszisztémák fennmaradásához biológiai sokféleség (biodiverzitás), az élővilág sokfélesége szükséges, az ökoszisztémák működése a biológiai sokféleség csökkenésével károsodik.

 A BIOSZFÉRA-REZERVÁTUMOKRÓL

Az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 1971-ben „Man and Biosphere” (MAB) (Ember és bioszféra) címmel kutatási programot indított, amelyet 1972. június 5-én a Stockholmban tartott „Ember és bioszféra” ENSZ környezetvédelmi világkonferencián hagytak jóvá határozattal a résztvevő országok (ezt a napot egyben nemzetközi környezetvédelem világnapjává nyilvánították). A program keretében 120 országban összesen 630 ún. bioszféra-rezervátumot jelöltek ki.

A bioszféra-rezervátumok létesítésének fő céljai a Föld nagy ökoszisztéma-típusait reprezentáló, kiemelkedően értékes területek védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, a fenntartható fejlődés élő laboratóriumaiként az emberi és természetes folyamatok megfigyelése és a fenntartható hagyományos gazdálkodási módszerek kidolgozása.

A bioszféra-rezervátumok 3 fő funkciója a következő.

Megőrzési funkció: a rezervátumoknak biztosítaniuk kell a kiválasztott ökoszisztémák változatosságának a fennmaradását és a fajok sokféleségének a megőrzését.

Fejlődési funkció: a rezervátumok területén belül elő kell segíteni a helyi körülmények között megvalósítható, ökológiai, társadalmi és kulturális szempontból is fenntartható gazdasági fejlődést a helyi hagyományos módszerek figyelembe vételével.

Kutatási és oktatási funkció: a rezervátumok területén támogatni kell a természetvédelmi célú tudományos kutatásokat és monitorozást, elő kell segíteni az oktatási és ismeretterjesztési célú tevékenységeket.

A bioszféra-rezervátumok felépítése övezeti rendszeren alapul.

magterület fokozottan védett természeti terület, amelynek az elsődleges funkciója a megőrzés és a kutatás. Hosszú távú védelmet nyújtanak a rajtuk élő életközösségeknek, növény- és állatfajoknak.

védőövezet (védőzóna) célja a magterületek védelme. Csak korlátozottan folyhat a területen emberi tevékenység, amely nem lehet ellentétes a természetvédelmi célokkal, és cél az ökoturizmus elősegítése is.

A bioszféra rezervátum járulékos és nemzetközi minősítésű és jelentőségű védett természeti területi kategória. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 29. § (1) és (2) bekezdése a következőként rendelkezik:

Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét – ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel – a miniszter nemzetközi kötelezettség-vállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minősíthet. A bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.

Magyarországon jelenleg hat bioszféra-rezervátum van. Az Aggteleki bioszféra-rezervátum, a Fertő-tavi bioszféra-rezervátum, a Hortobágyi bioszféra-rezervátum, a Kiskunsági bioszféra-rezervátum és a Pilisi bioszféra-rezervátum jelölését 1979 és 1981 között fogadta el az UNESCO MAB, a hatodik területet, a Mura–Dráva–Duna határon átnyúló (kétoldalú, horvát-magyar) bioszféra-rezervátumét pedig 2012-ben.

Dr. Temesi Géza

NEM ESZMEI ÉRTÉK…

…ellenkezőleg: gyakorlati. A védett, fokozottan védett természeti értékek közül a növények, állatok, gombák, zuzmók és ásványok egyedéhez, illetve példányához pénzben kifejezett értéket rendel a jog, ugyancsak a védett növény- és állatfajok között nem szereplő, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok egyedeihez is. Ez a Tvt. és a Btk. által pénzben kifejezett értéknek nevesített természetvédelmi érték nem eszmei, hanem olyannyira gyakorlati érték, hogy:

 a védettség, a veszélyeztetettség, a természetvédelmi kiemelt oltalom mértéke, fokozata alapján kerül meghatározásra,

 bűncselekményi értékhatárok és a büntetőeljárás alapja (élő szervezet esetében),

 a természetvédelmi hatóság által kiszabott természetvédelmi bírság számításának alapja, és

 a károkozás vagyoni kárszámításának is az alapját képezi.

Helytelen megnevezés tehát az „eszmei” érték, mert egyrészt a jog nem alkalmazza, illetve nem így nevesíti ezt az értéket, másrészt ez az érték a természetvédelmi jogalkalmazás gyakorlati alapja, a gyakorlati pedig az eszmeivel ellentétes fogalom. A helyes megnevezés: pénzben kifejezett érték, vagy természetvédelmi érték, tessék így használni a világhálón is! Összege 5.000 Ft – 1.000.000 Ft/egyed, ásványok esetében 10.000 Ft – 100.000 Ft/példány.

Az egyed fogalmába beletartozik élő szervezet esetében mind a Tvt., mind a Btk. alkalmazásában:

 az élő szervezet,

 annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka,

 az elpusztult élőlény,

 az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült vagy származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet szerint ásványi példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

Dr. Temesi Géza

.

GYŰJTÉS – HA VÉDETT A TERÜLET VAGY A TERMÉSZETI ÉRTÉK

Indokolatlan negatív véleményeket is hallani természetvédelmi szakmai körökben a védett természeti területen történő gyűjtés törvényi szabályozásáról, a gyakorlat pedig ezért is nem ritkán törvénysértő. A probléma oka egyebek mellett a nem kellő szakismeret. Az alábbiak elmagyarázzák ezért a jogi szabályozást, ami tökéletesnek mondható, csupán alkalmazni kell, mert a hatályos jog kötelez!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. § (1) bekezdése szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között gyűjtés végzéséhez. A természetben sok mindent lehet gyűjteni, és gyűjtenek is, például gyógynövényt, vadgyümölcsöt, gombát, elhalt fekvő fát és gallyat, tobozt, díszítőlombot, virágot, ásványi képződményt stb. Az ilyen gyűjtés egyrészt sértheti a tulajdonjogot, mert tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélkül tulajdon elleni szabálysértés (erdőben erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásának szabálysértése) vagy vagyon elleni bűncselekmény áll fenn. A természet védelmét illetően pedig védett természeti területen sértheti a természetvédelmi célokat és érdekeket, vagy bizonyos feltételekkel és keretek között összeegyeztethető lehet a természet kiemelt oltalmával is.

Nem elegendő ezért az (1) bekezdésig eljutni, lépjen tovább a tisztelt jogalkalmazó! A 38. § (4) bekezdése megállapítja, hogy a természetvédelmi kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatható tevékenységeknek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése az (1) bekezdésben meghatározott engedély beszerzése alól mentesít. Ebből következik, hogy amennyiben a védett természeti terület természetvédelmi célkitűzéseit, stratégiáit, az élőhelyek kezelésének érdekeit, a fajok védelmét stb. nem sérti a meghatározott feltételekkel folytatott gyűjtés, úgy azt a kezelési terv tartalmazhatja, ami mentesítést jelent a hatósági engedélykötelezettség alól.

A természetvédelmi kezelési tervek és tíz évenkénti felülvizsgálatuk előkészítése a nemzeti park igazgatóságok feladata, ugyanúgy, ahogy a jogalkalmazás és a természetvédelmi őrzés is. Helyes tehát a törvényi szabályozás, egy hozzáállás lehetséges, a végrehajtás. Annál inkább így van ez, és annál kevésbe lehet ezen a téren probléma, mert a Tvt. 1997-től ezekkel az előírásokkal hatályos, azóta pedig több (tízéves) felülvizsgálat keretében mód volt a megfelelő kezelési terv előkészítésére. A negatív véleményre legkevesebb oka tehát a védett természeti területek természetvédelmi kezelésért felelős szervének van.

Hogyan szabályozhat a természetvédelmi kezelési terv, milyen feltételeket határozhat meg?

Minta lehet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.), amelynek 68. §-a meghatározza az erdei haszonvételeket, amelyek gyakorlására egyébként az erdőgazdálkodó jogosult. Az Evt. 2017. évi módosítása az erdei haszonvételek körét bővítette az erdei forrásvíz hasznosításával, valamint az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosításával.

A 69. § (7) bekezdése pedig úgy szabályoz, hogy az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását. Azért kell mindezt törvényben így szabályozni, mert a tulajdonosi jogot, tulajdonjogot (amit az erdőgazdálkodó gyakorol) csak törvényben lehet korlátozni. A gomba, vadgyümölcs, gyógynövény, forrásvíz tulajdonjoga ugyanis a terület tulajdonjogához kötött. Minden ellentétes híresztelés, gyűjtögetésre biztatgatás tehát törvényellenes, és jogsértő. A területhez kötött tulajdonjogot csak erősíti, és azzal összhangban van az erdei haszonvételek gyakorlásának erdőtörvényi szabályozása. Húsz év után végre mindezeket meg kellene tanulni és alkalmazni kellene a mindennapi gyakorlatban akkor is, ha esetleg népszerűtlen feladat.

A természetvédelmi kezelési terv védett erdőterületre például előírhatja azt a feltételt, hogy a gyűjtés az erdőtörvénynek és végrehajtási rendeletének megfelelő mértékben, egyéni szükségletre megengedett. Amennyiben pedig így szabályoz, akkor az ilyen keretek között mentesít a természetvédelmi hatósági engedély beszerzése alól. Ilyen esetben állami tulajdonú védett erdőterületen az egyéni szükséglet mértékéig szabad gyűjteni, magántulajdonú védett erdőben pedig az erdőgazdálkodó dönti el, hogy már az ilyen mennyiség gyűjtését is korlátozza, vagy árhoz köti. Az egyéni szükséglet feletti mennyiség gyűjtéséhez azonban újra belép a természetvédelmi hatósági engedélyhez kötöttség, amely birtokában lehet szó a tulajdonosi hozzájárulásról.

csikofarkA védett növényfaj egyede, valamint a védett ásványi képződmény a Tvt. 68. § (2) bekezdése szerint állami tulajdonban áll. A védett növény és gomba tehát már nem a terület tulajdonosának a tulajdonát képezi, hanem a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben meghatározott pénzben kifejezett értékkel állami tulajdon. Védett gomba, védett növény és termésének gyűjtése pedig védett természeti területen és kiemelt oltalom alatt nem álló területen egyaránt a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. A Tvt. 42. § (3) bekezdése szerint ugyanis a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között a védett növényfaj egyedének, virágának, termésének gyűjtéséhez stb., ami a (7) bekezdés szerint fokozottan védett faj esetén csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. A teljességhez hozzátartozik még, hogy a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet egyes fajok esetében a teljes növényre, illetve egyedre vonatkozó védettség alól bizonyos kivételeket tesz (pl. tőzegáfonya, vörös áfonya). A képen az 1993 óta fokozottan védett csikófark látható, amelyet egyes internetes tartalmak mint gyógynövényt reklámoznak negyedszázad elteltével is.

A védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez a Tvt. 52. § (4) bekezdése alapján ugyancsak a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

A védett természeti területen történő engedély nélküli gyűjtésnek és a védett vagy fokozottan védett természeti érték engedély nélküli gyűjtésének jogkövetkezménye a Tvt. 80. § (1) bekezdés e) pontja alapján a természetvédelmi bírság. Emellett a fokozottan védett, és 100.000 Ft együttes összegű természetvédelmi értékhatár felett a védett természeti érték jogellenes megszerzése kimeríti a Btk. 242. § (1) bekezdésében foglalt természetkárosítás bűncselekményét.

Befejezésül még egy kiegészítő magyarázat: az 5 l/perc tartós vízhozam feletti forrás védetté nyilvánító eljárással védetté nyilvánított védett természeti területen kívül is kiemelt oltalom alatt áll azáltal, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege) természeti emléknek (ex lege védett természeti területnek) minősül [lásd: Tvt. 23. § (2), (3) b) és 28. § (5)].

Megjegyzések

A Tvt. 4. § p) pontja alapján egyed (példány): élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A példányra vonatkozó pénzben kifejezett értékek gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A Btk. alkalmazásában élő szervezet egyede: az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet 1. §-a értelmében az ásványok védettsége a rendelet mellékletében meghatározott nevű és kémiai összetételű ásványoknak az ott meghatározott méretet elérő vagy azt meghaladó minden példányára kiterjed, amely hazai lelőhelyen található vagy onnan származik. A rendelet alkalmazása szempontjából pedig példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede, vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

Vonatkozó alapvető jogszabályok:

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántarási rendszerről (Szabstv.);

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.);

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;

21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet a védett ásványok és ásványtársulások köréről és pénzben kifejezett értékéről;

153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az Evt. végrehajtásáról;

24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről;

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról.

Dr. Temesi Géza

A VADKÁR

Az 1990-es évek nagy államigazgatási feladata volt évekig tartó munkával

a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.),

az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (Evt.), továbbá

a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) tervezetének előkészítése.

A Tvt. előkészítéséért az akkori Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), az Evt. és a Vtv. tervezetének előkészítéséért pedig a Földművelésügyi Minisztérium volt a felelős a tárcaközi együttműködések mellett. A három törvényt az Országgyűlés egy törvénycsomagban fogadta el 1996-ban, legkedvezőbb szavazati aránnyal a Tvt.-t.

Az eltelt két évtized alatt természetesen történtek törvénymódosítások mindhárom törvény esetében, sőt:

2009-ben új erdőtörvény született (2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról), amelynek 2017. évi jelentős átfogó módosítása szeptember 1-jén lép hatályba,

a Vtv. pedig 2015-2017-ben esett át négyütemű átfogó módosításon.

Vannak emlékeim a több mint két évtizeddel ezelőtti múltról, a korábbiakról és a későbbiekről is, de a vadkár kérdésének kifejtését kaptam egyesületi feladatként.

Kőhalmy Tamás egykor a Zirci Erdészet műszaki vezetője volt, jómagam pedig abban az időben az Erdészetnél a Soproni Erdészeti Technikum erdészgyakornoka (1961/62). Tisztelője voltam és emlékezzünk arra, hogy legendás hírű vadászati szakemberünk a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékének volt a vezetője mintegy 20 évig. Prof. Dr. Kőhalmy Tamás, DrSc. a Vtv. előkészítése keretében fogalmazta meg a vadkár fogalmát a következőként:

Vadkár„A vadkár a céltudatos emberi tevékenységgel létrehozott emberi javakban a vad által okozott mennyiségi és minőségi értékromlás.”

Ez a legáltalánosabb, vitákat kiváltó kiinduló szakmai meghatározás volt, amit a jogalkotó is alapul vett a vadkár 1996. évi törvényi fogalmának megalkotása és szabályozása során.

.

(Fotó: Varga Zoltán)

A Vtv. 2015. évi módosítása után lássuk mi is az a vadkár 2017-től!

A Vtv. 75. § (2) bekezdése szerint vadkárnak minősül

a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá

az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben

okozott kár tíz százalékot meghaladó része.

A (4) bekezdés szerint nem tekinthető vadkárnak, és így a vadkár számításánál nem vehető figyelembe a megújuló természeti erőforrásnak és nemzeti vagyonnak minősülő vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló természetes önfenntartási érték, ami 2017 előtt 5 % volt, 2017-től pedig a fent szereplő 10 %.

A (3) bekezdés azonban kimondja, hogy ha a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.

Az (1) és az (5) bekezdés alapján a vadászatra jogosult a Vtv.-ben foglaltak alapján köteles vadkárt a károsultnak megtéríteni. A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetve akinek vadászterületéről a vad kiváltott.

A Vtv. 75/A. § A vadászható állat által okozott kár cím alatt előírja, hogy a vadászatra jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni. A vadászható állat által okozott kárért való felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Felelősség az állatok károkozásáért című LXXIV. Fejezetének 6:563. §-a  foglalkozik a vadászható állat által okozott kárért való felelősséggel, a Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért című LXVIII. Fejezetének 6:535 – 6:539. §-ai pedig a veszélyes üzemi felelősséggel, a károsulti közrehatás szabályaival és a veszélyes üzemek találkozásával.

VadriasztóA vadkár az egyik legjelentősebb konfliktusforrás a vadgazdálkodók – vadászok és a földhasználók között. A vadászatra jogosult kár megelőzésével kapcsolatos kötelezettségeit a Vtv. 78. §-a írja elő, a földhasználó kötelezettségeit pedig a 79. §. A károk megelőzése, elhárítása vagy csökkentése érdekében a törvényi előírások betartásán alapuló korrekt együttműködés szükséges. A kár megállapítását a Vtv. 81. és 81/A. §-ai szabályozzák, a vadkár pénzügyi fedezetét a 81/B. §.

(A képen: elektromos vadriasztó)

Az érintett felek (károsult és kárért felelős személy) közötti egyezség hiányában, kérelem esetén a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője folytat le egyezség létrehozására irányuló kárfelmérési eljárást kárszakértő bevonásával. Egyezség esetén a jegyző azt határozatba foglalja és jóváhagyja. Ha viszont a felek között nem jött létre egyezség vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. Jogerőre emelkedés után a károsult bíróságtól kérheti kárának megtérítését. Minden esetben határidőket ír elő a Vtv., amelyek be nem tartása jogvesztő.

A teljesség kedvéért van még vadászati kár és a vadban okozott kár.

A vadászati kár a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kár, amit a vadászatra jogosult köteles megtéríteni (Vtv. 76. §).

A vadban okozott kárt (a vad elpusztításával okozott kárt) a Vtv. 77. § szabályozza a következőként:

aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával, vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével a vadászatra jogosultat a vadászati jog gyakorlásában akadályozza, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.

Megjegyzés

A vad fogalma a hazai jogban a vadászható állatfajokat és azok egyedeit jelenti, így a vadkár a vadászható állatok által okozott kár. Teljesen más kérdés ezért a védett és az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős vadon élő állatok kártétele, amely problémakört a Tvt. 74. §-a, valamint a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 4/A. §-a szabályozza.

Dr. Temesi Géza

 

REPÜLŐ PATKÁNYOK…

…..hangzott el korábban egy rádióműsorban, de másutt is megjelent már a jelzős, megbélyegzőnek szánt állatnév. Ez a környezetvédelmi téma legfeljebb annyiban lehet a természetvédelmet (madárvédelmet) érintő kérdés is, hogy jellemzően emberi környezetben ugyan, de szabadon élő, nem tenyésztett állatfajról van szó. Szeretik vagy utálják, nem nevezik természeti értéknek, nincs semmiféle természetvédelmi besorolása és oltalma, de „Isten világának teremtménye”, az emberi környezet, az élővilág (mint környezeti elem) része a városokban sok kárt okozó nagy létszámú, túlszaporodott galamb is. A szirti galamb háziasított változatának, a házigalambnak az elvadult alakjáról, a parlagi galambról van szó (nevezik városi galambnak is). A galamb háziasítása egyébként kb. 5.000 évvel ezelőtti történet. A városi galamb szennyezésével és más módon is gyakran mérhetetlen károkat okoz az épületeken, az építményeken, szobrokon, a műemlékeken, nemzeti kincseinken, a műszaki létesítményeken, közterületeken egyaránt. Egyetlen ellensége a házimacska.

Rádióriport keretében egy madarász szakember is kifejtette már a kérdésben álláspontját. Hozzászólásának lényege az volt, hogy más is szennyez, például a közlekedés, ahhoz képest a galambok szennyezése elhanyagolható, és az etetésük sem probléma, mert élelmiszer-szükségletüknek csak töredékét jelenti az idősek és mások általi etetgetés.

Ez tipikus és gyakran tapasztalható magyaros és szűklátókörű hozzáállás egy problémához, hogy igaz ugyan a károkozás, de más meg másféle kárt okoz, vagy másfajta tevékenységgel okozza ugyanazt vagy még nagyobb kárt. Amikor a természetben a zavaró kutyás a kerékpárosra, a bringás a lovasokra, a lovasok a terepmotorosokra, ők meg a szemetelőkre, illegális hulladéklerakókra mutogatnak, hogy a másik.….

A galamb és a galambürülék szennyez, károsít, fertőzhet, betegséget terjeszthet, igaz hogy más is, de a galamb is, maradjunk ennyiben! Tessék egy kicsit körülnézni fővárosunk egyes kerületeiben, pályaudvarainkon és a vidéki nagyvárosokban! A galambetetés pedig kenyérrel, ezzel-azzal a madárnak sem jó, és ha kevés is, az odaszokásukat és végül a szaporodásukat azonban elősegíti.

Előszeretettel szállnak be a galambok a lakótelepi erkélyekre, háztetőkre, esőcsatornába, ahol fészket is raknak, savas ürülékükkel teleszennyezik, károsítják az épületeket, és mintegy tízféle emberre veszélyes betegséget terjeszthetnek. Az erkélyeket speciális hálóval lehet csak hatékonyan védeni ellenük, lásd: http://www.galambgabi.hu/galambosgabi-elerhetosegek.html.

A problémát kezelni kell, ebben szerepe lehet az önkormányzati, az egészségügyi, az állatvédelmi és a környezetvédelmi szerveknek, szervezeteknek egyaránt. Intézkedéseket nem tapasztalunk, talán a jogszabályi alapok sem megfelelőek, az emberi hozzáállás pedig kritikán aluli nem csak nálunk, de számos más országban, neves külföldi városokban is.

Lássunk egy részletes publikációt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől: http://www.mme.hu/parlagi_galambok.

Minden vélemény számít!