Erről-arról

TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉS, BEMUTATÁS

Hatékonyabb működés és nagyobb létszám kellene! Több jól képzett és elhivatott szakember szükséges az állami természetvédelem terén, mind a hatósági-igazgatási szerveknél, mind a nemzeti park igazgatóságoknál. A 10 nemzeti park igazgatóság alapfeladata a természetvédelmi kezelés, amelynek szerves része a bemutatás is. Lássunk a bemutatásról egy jogszabályi levezetést a természetvédelmi törvény, vonatkozó kormányrendelet és az erdőtörvény alapján!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 36. § (2) bekezdése szerint természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység.

A védett természeti értékek és területek, Natura 2000 területek természetvédelmi kezelése a nemzeti park igazgatóságok egyik alapfeladata. A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelölésről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 37. §-a alapján a nemzeti park igazgatóság  állami alaptevékenysége körében ellátja a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek és közösségi jelentőségű értékek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos feladatokat, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket más szerv vagy természetes személy köteles ellátni.

Tehát a védett természeti érték, védett természeti terület bemutatását célzó valamennyi tevékenység is a természetvédelmi kezelés része, ami a nemzeti park igazgatóságok feladata, kivéve a más szerv vagy természetes személy által kötelezően végzett feladatokat. Ebből következik, hogy más szerv vagy személy nem kötelezően ellátandó természetvédelmi bemutatási feladatot nem végezhet, az a nemzeti park igazgatóság állami alaptevékenységének körébe tartozik. A védett természeti érték (védett fajok, ásványok, barlang stb.) egyébként állami tulajdont képeznek. A védett természeti területek is jellemzően állami tulajdonban állnak, ahol vagyonkezelő látja el a gazdálkodási feladatokat (részleteket lásd Tvt. 68. §). Ezek a jogi alapok, ennek ellenére más körökben is folyik természetvédelmi bemutatási tevékenység.

A Tisza-tó tükre, fotó: Temesi Géza

A természetvédelmi bemutatás egyébként része a nemzeti park igazgatóságok sokat reklámozott ökoturisztikai tevékenységének, amit viszont a vonatkozó kormányrendelet egyáltalán nem ír elő, a fogalmat jogszabály nem határozza meg. A Tvt. 64. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom részeként a védett természeti területek látogatásának lehetőségét a bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban biztosítani kell. Ennek érdekében a nemzeti park igazgatóságok oktatási bemutató létesítményeket tartanak fenn.

A bemutatás fentieknek megfelelő nemzeti park igazgatóságok általi teljes körű ellátása a természetvédelmi kezelés kereteiben jól szolgálná a társadalmi érdekeket, a természetvédelmi oktatást-nevelést, egyben bevételeket is jelentene.

A fentiekben levezetett törvényi szabályozást védett állatfajok tekintetében kormányrendelet oldja. A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 13. §-a – számos feltételhez kötve – lehetővé teszi a védelemben részesülő állatfaj egyede bemutatásának engedélyezését (a kormányrendelet alkalmazásában a bemutatás közszemlére tételt jelent).

A védett állatfajok között a természet védelme szempontjából a pénzben kifejezett természetvédelmi érték tesz különbségeket a faj veszélyeztetettsége szerint, ami 5.000 Ft/egyed értéktől (kivétel az éti csiga 2.000 Ft/egyed értékkel) 1.000.000 Ft/egyed értékig terjed (a védett hangyafajoknál a természetvédelmi érték nem az egyedre, hanem bolyra a vonatkozik). Védett növények esetében a természetvédelmi érték 5.000 – 250.000 Ft/egyed. A kiemelt oltalmon belül a fokozott védettség 100.000 Ft/egyed értékkel kezdődik. Részleteket lásd a TERMÉSZETI ÉRTÉKEK menüpont alatt!

Ami pedig a kiemelt oltalom alatt álló területeket illeti, a Natura 2000 területek kerekítve 40 %-a egyben védett természeti terület is. Részleteket lásd a VÉDETT TERÜLETEK menüpont alatt!

Tavaszi erdő a Mecsekben, fotó: Temesi Géza

Sajátosan új a helyzet 2017 óta erdőterületen. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 68. §-a szerint az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásainak a hasznosítása is erdei haszonvételnek minősül. Az erdei haszonvételeket az Evt.-ben meghatározott feltételekkel az erdőgazdálkodó gyakorolhatja, illetve gyakorlásának feltételeit (amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik) az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni. Az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásainak a haszonvétele – „az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosítása” – tehát erdei haszonvétel [Evt. 68. § l) pont], amit egyébként [az Evt. 69. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően] természetvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőben a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv az erdőgazdálkodási tevékenységgel összhangban az erdőgazdálkodó előzetes értesítése mellett gyakorolhatja.

Tehát még az erdők nem anyagi jellegű szolgáltatásainak hasznosítása, így a bemutatása is kötődik az erdőgazdálkodóhoz, az erdő „kezelőjéhez”. A védett természeti területek és a védett természeti értékek bemutatását kizárólag a természetvédelmi kezelőnek kellene végeznie, megfelelő elhatárolással és pontokon kapcsolódva a turizmus részeként működő idegenvezetéshez.

Ugyancsak erdei haszonvételnek minősül az erdei forrásvíz hasznosítása [Evt. 68. § m) pont]. Az 5 l/perc tartós vízhozam feletti forrás azonban (akkor is, ha időszakosan elapad) – akár erdőterületen, akár azon kívül található –, a Tvt. 23. § (2) bekezdése és a (3) bekezdés b) pontja alapján ex lege, azaz a törvény erejénél fogva védett természeti terület, a Tvt. 28. § (5) bekezdés szerinti természeti emlék. Mindez azt jelenti, hogy az erdei források vagyonkezelője az erdőgazdálkodó, az 5 l/perc tartós vízhozam feletti források természetvédelmi kezelője pedig művelési ágtól vagy gazdálkodótól függetlenül a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.

Dr. Temesi Géza

KEZELÉS ÉS GAZDÁLKODÁS A TERMÉSZETBEN

Fogalmak helytelen használatának megelőzése érdekében és figyelem felhívási szándékkal adjuk közre fenti címmel tájékoztatási célú összefoglaló írásunkat az alapvető értelmezésekről.

A kezelés sokjelentésű szó. Jelentheti emberi szándék szerinti változás létrehozását, állapot fenntartását vagy elérését. Jelentheti orvosi tudás, orvosi módszerek alkalmazását betegség kóros folyamatainak csökkentésére. Jelentheti gazdálkodás érdekében végzett tevékenységet, kézben tartást stb. Mindig pontosan meg kell azonban határozni – rendszerint jelző alkalmazásával –, hogy mit jelent a szó, miről is van szó. Ennek hiányában félreértések fordulhatnak elő, ami téves következményekkel járhat. A szó fogalomnak a kifejezése, amit gyakran jogszabályok határoznak meg, mint jogi alapfogalmat, jogi szakkifejezést az adott jogterületen és szakterületen.

A gazdálkodás általános értelmezésben erőforrások, anyagi javak ésszerű és céltudatos felhasználását jelenti szükségletek kielégítése céljából, amelynek sok területe van, és különböző irányultságai (profittermelés, bölcs hasznosítás stb.) lehetnek.

A természet védelme és fenntartható használata érdekében a természeti területek és értékek általános védelme vagy kiemelt oltalma szükséges. A természetre irányuló aktív tevékenységek a természetvédelmi kezelés, az élőhelykezelés, a természettel összefüggő vagyonkezelés és a (természet)gazdálkodás (erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, halgazdálkodás, vízgazdálkodás stb.). Sajátos fogalom az erdőkezelés. Lássuk ezeket a szakmai fogalmakat részleteiben!

   1. Természetvédelmi kezelés

A természetvédelmi törvény (Tvt.) alapján természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó tevékenység.

A természetvédelmi kezelés és a gazdálkodás is országos jelentőségű védett természeti területeken kötelező erejű, 10 évente felülvizsgálandó természetvédelmi kezelési tervek, helyi jelentőségű védett természeti területeken szintén kötelező erejű 10 éves önkormányzati természetvédelmi tervek, védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területeken pedig ajánlásokat tartalmazó fenntartási tervek alapján folyik, a jogszabályi előírásoknak megfelelően. A természetvédelmi kezelési terv a területet védetté nyilvánító miniszteri rendelet, illetve önkormányzati rendelet része.

Az országos jelentőségű védett természeti területek és a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelésért felelős állami szerve a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.
A helyi jelentőségű védett természeti területek természetvédelmi kezelője az illetékes települési önkormányzat.
A védett természeti értékek, beleértve a barlangokat is, és az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok természetvédelmi kezelői a nemzeti park igazgatóságok.

A kiemelt oltalom alatt nem álló (nem védett) természeti területeknek és természeti értékeknek természetvédelmi kezelése, illetve kezelője nincs, de általános védelem alatt állnak.

   2. Élőhelykezelés, erdőkezelés

További kezelési fogalmak az élőhelykezelés és az erdőkezelés.

Az élőhelykezelés a különböző élőhelytípusokra, illetve a védett növény- és állatfajok kedvező életfeltételeinek biztosítására vonatkozó természetvédelmi célú szükséges beavatkozásokat jelenti, ami a védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezelésének része.

Az erdőkezelésnek jogi és erdészeti szakmai értelmezése van.
Az erdőtörvény (Evt.) szerinti erdőkezelés fogalom önálló erdőgazdálkodási egység tulajdonosa általi hasznosítási formát jelent erdőkezelőként nyilvántartott erdészeti szakirányító vállalkozás kezelésébe adása útján, erdőkezelési szerződéssel.
A fogalom szakmai értelmezése erdő fenntartásának, művelésének és használatának, azaz az erdőgazdálkodásnak az erdészeti szakmai tartalmát jelenti.

   3. Vagyonkezelés

A vagyonkezelés (írásunk tárgyában, és egyszerűsítve) kincstári vagyont képező állami tulajdonú, illetve törzsvagyont képező önkormányzati tulajdonú védett természeti, Natura 2000, vagy kiemelt oltalom alatt nem álló terület, továbbá természeti értékkel összefüggő önálló állami vagyoni értékű jog vagyonkezelési szerződés alapján történő hasznosítását jelenti. Alapvető példák az alábbiak.

Az állami tulajdonú országos jelentőségű védett természeti területek (kincstári vagyonon belül korlátozottan forgalomképes nemzeti vagyon) és a Natura 2000 területek vagyonkezelői többek között és művelési ágtól függetlenül a nemzeti park igazgatóságok.
Kiemelt oltalom alatt nem álló és védett állami erdőterületek (kincstári vagyonon belüli nemzeti vagyon) esetében az erdészeti zártkörű részvénytársaságok a vagyonkezelők (a nemzeti park igazgatóságok által vagyonkezelt mintegy 40 ezer hektár erdő kivételével), más művelési ágú területeken pedig további vagyonkezelő szervek.
A barlangok (kizárólagos állami tulajdonba tartozó kincstári vagyon) vagyonkezelője a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóság.

   4. Gazdálkodás (természetgazdálkodás, természethasználat, természeti haszonvételek)

A természet használata, hasznosítása egyes természeti erőforrásokkal folytatott gazdálkodás kereteiben valósul meg a gazdálkodó tulajdonában vagy vagyonkezelésében álló, illetve vagyoni értékű jogot (haszonbérlet, vadászati jog, halgazdálkodási jog stb.) jelentő területen.

Az erdőgazdálkodás az erdőnek az Evt.-ben foglaltak szerinti fenntartására, közérdekű funkcióinak biztosítására, őrzésére és védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek (kivétel vadászati jog) gyakorlására irányuló tevékenységek összessége.
A vadgazdálkodás a vadállomány és élőhelyének védelmével, és a vadállomány szabályozásával kapcsolatos, a Vtv.-ben foglaltak szerinti tervszerű tevékenység.
A halgazdálkodás a természetes vizek halállományának védelmével, megújításával és hasznosításával összefüggő tevékenységek, valamint az akvakultúra és az egyéb haltermelési tevékenységek gyűjtőfogalma a Hhvtv.-nek megfelelően.
A vízgazdálkodásról, a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és a vízkárok elhárításával összefüggő feladatokról lásd a vízgazdálkodási törvényt (Vgtv.).
További gazdálkodók a természeti, a védett természeti és a Natura 2000 területeket érintően is többek között a mezőgazdálkodók.

A vadgazdálkodáshoz és a halgazdálkodáshoz a fogalmakat illető kiegészítés szükséges.

A vadászati jog a földtulajdonjoghoz kötött vagyoni értékű jog, amely a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A vadászati jog a vadászterületen lehet önálló (a vadászterület egy személy tulajdonában van) és társult (a vadászterület több személy tulajdona, akik vadászati joggal rendelkező tulajdonosi közösséget alkotnak). Az önálló vadászati jog közvetlenül gyakorolható, illetve haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adható, a társult vadászati jog pedig kizárólag haszonbérbe adással hasznosítható a Vtv. rendelkezéseinek megfelelően. (Állami önálló vadászati jog esetén a vagyonkezelésbe adás vagy a nyilvánosan meghirdetett haszonbérbeadás jöhet szóba, míg más esetekben a haszonbérbe adás alkalmazható.) A vadászatra jogosult (=vadgazdálkodó) a vadászati jog gyakorlása esetén a vadászterület tulajdonosa, haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adás esetén a haszonbérlő vagy a vagyonkezelő.

A halgazdálkodási jog, mint vagyoni értékű jog a halgazdálkodási vízterületen az államot, törvényben (Hhvtv.) meghatározott esetekben az önkormányzatot illeti meg. A halgazdálkodási jog vagyonkezelésbe, haszonbérbe, vagy alhaszonbérbe adással hasznosítható a Hhvtv. rendelkezéseinek megfelelően. (Haszonbérbe adás nyilvános pályázat vagy a miniszter általi kijelölés útján történhet, míg vagyonkezelési szerződés különleges rendeltetésű halgazdálkodási vízterület esetén alkalmazható.) A halgazdálkodási jog jogosultja (halgazdálkodásra jogosult, =halgazdálkodó) a haszonbérlő vagy a vagyonkezelő, alhaszonbérbe adás esetén pedig az alhaszonbérlő.

A természetben folytatott gazdálkodás hosszú távú terveknek megfelelően történik:
• erdőgazdálkodást erdőterületeken az erdőgazdálkodók (100 %-os állami tulajdonú erdészeti zártkörű részvénytársaságok és a magán-erdőgazdálkodók) 10 éves erdőtervek alapján,
vadgazdálkodást – vadászatot vadászterületeken a vadászatra jogosultak 20 éves vadgazdálkodási üzemtervek szerint,
halgazdálkodást halgazdálkodási vízterületen a halgazdálkodásra jogosultak törvényben (Hhvtv.) meghatározott esetekben 5 éves halgazdálkodási tervek szerint folytatnak.

   5. Példák és adatok

A fentieknek megfelelően a 10 nemzeti park igazgatóság – működési területeikkel lefedve az ország teljes területét – ellátja a természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos feladatokat több mint 2 millió hektár védett és Natura 2000 területen. Vagyonkezelést végez közel 300 ezer hektáron, azon belül pedig közvetlen gazdálkodást (erdőgazdálkodást, vadgazdálkodást, mezőgazdálkodást stb.) annak mintegy felén, természetvédelmi céloknak és érdekeknek alárendelten.

A 22 állami erdészeti zrt. vagyonkezelést és erdőgazdálkodást folytat kerekítve egy millió hektár állami erdőterületen, amely összterületnek több mint 80 %-án vadászatra jogosultként egyben vadgazdálkodik is.

Részleteket lásd a vonatkozó jogszabályokban: Tvt., Evt., Vtv, Hhvtv., Vgtv. és végrehajtási rendeleteik.
Végül néhány gyakorlati kiegészítéssel szolgál az alábbi három ábra.

A hazai nagyvadállomány magas létszáma miatt az erdőfelújítások során és a mezőgazdasági kultúrákban okozott vadkár elleni védekezést szolgálhatja a vadvédelmi kerítés. Lásd: ezen menüpont alatt „A vadkár” című írást, továbbá a vonatkozó vadászati jogszabályokat (Vtv. és vhr.).

Külföldi példa hazai fogalmakkal: a korábbi helytelen erdőgazdálkodás, erdőkezelés és természetvédelmi kezelés negatív eredménye a Magas-Tátrában – természeti csapás (viharkár) 2004-ben az erdőkben gazdag Szlovákiában, lásd http://www.magas-tatra.info/2011/11/het-evvel-vihar-utan.html

Natura 2000 területeink károsítása gazdálkodási, természetvédelmi kezelési és igazgatási problémákat egyaránt jelez. Egy fő állami természetvédelmi őr országos átlagban 370 km²-es, védett természeti értékek őrzésére is kiterjedő működési területén belül több mint 8000 ha védett és Natura 2000 terület őrzését látja el, további természetvédelmi kezelési és egyéb feladatai mellett.

Dr. Temesi Géza

ÖKOSZISZTÉMA-SZOLGÁLTATÁS

Évtizedünk egyik új fogalma a tudományos és a politikai kommunikációban az ökoszisztéma-szolgáltatás. Felkapott óriási témakör, lehet belőle értekezni, szakdolgozatot írni, doktorálni, végtelen terjedelemben lehetséges a témát kutatni, publikálni.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény a 4. § r) pontjában határozza meg a fogalmat (hatályos 2017. január 1-től), amely szerint: „ökoszisztéma-szolgáltatás azok a javak (termékek és szolgáltatások), amelyeket az ökológiai rendszer természetes vagy átalakított formájában nyújt, növelve a társadalom és tagjainak jóllétét.”

A Föld népessége folyamatosan nő, évszázadunk közepére elérheti a 9,7 milliárdot, ami 1950 óta közel négyszeres növekedést jelent száz év alatt. Az emberek több mint fele városokban él, az urbanizálódás a népességrobbanással párhuzamosan egyre fokozódik. A Föld ökoszisztémáit eddig nem látott mértékben terheli az élelmiszer, a víz, a fa, a tüzelőanyag és más természeti javak iránti igény kielégítése, visszafordíthatalan változásokat okozva a természetben, csökkentve a biológiai sokféleséget. Az emberi jóllét nagymértékben függ az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatásoktól, amelyeket értékelni kell annak mindkét értelmében, és vizsgálni a fenntartható fejlődés szempontjából. A fenntartható fejlődés alapvető pillére a természeti környezet (ha úgy tetszik az ökoszisztémák), amelyben és amelyből él a gazdasági pillér és a társadalmi pillér. A fenntarthatóság a megújulás mértékéig történő használatot jelent. Sajnos fenntarthatósági válság érzékelhető, az agrárium pedig jelentősen csökkenti a biológiai sokféleséget.

Az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak négy csoportja van:

1. ellátó szolgáltatások (anyagi javak: élelmiszer, víz, üzemanyag stb.),
2. kulturális szolgáltatások (nem anyagi szolgáltatások: rekreáció, turizmus stb.),
3. szabályozó szolgáltatások (pl. éghajlat szabályozás, víztisztítás),
4. fenntartó szolgáltatások (fentiekhez nélkülözhetetlenek, pl. tápanyag-körforgás).

A fogalom megnevezése lehetne „természeti szolgáltatás” is, de az ökoszisztéma tudományosabban hangzik. A szolgáltatás megnevezés sem teljesen találó, részben félrevezető. Lehet persze hivatkozni az angolból fordításra.

Köszöntöm az Olvasót. Ha az írás felkeltette az érdeklődést, a témakör publikációit az interneten is érdemes tanulmányozni, csak a forrás legyen hiteles!

Dr. Temesi Géza

NEM ESZMEI ÉRTÉK…

…ellenkezőleg: gyakorlati. A védett, fokozottan védett természeti értékek közül a növények, állatok, gombák, zuzmók és ásványok egyedéhez, illetve példányához pénzben kifejezett értéket rendel a jog, ugyancsak a védett növény- és állatfajok között nem szereplő, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok egyedeihez is. Ez a Tvt. és a Btk. által pénzben kifejezett értéknek nevesített természetvédelmi érték nem eszmei, hanem olyannyira gyakorlati érték, hogy:

 a védettség, a veszélyeztetettség, a természetvédelmi kiemelt oltalom mértéke, fokozata alapján kerül meghatározásra,

 bűncselekményi értékhatárok és a büntetőeljárás alapja (élő szervezet esetében),

 a természetvédelmi hatóság által kiszabott természetvédelmi bírság számításának alapja, és

 a károkozás vagyoni kárszámításának is az alapját képezi.

Helytelen megnevezés tehát az „eszmei” érték, mert egyrészt a jog nem alkalmazza, illetve nem így nevesíti ezt az értéket, másrészt ez az érték a természetvédelmi jogalkalmazás gyakorlati alapja, a gyakorlati pedig az eszmeivel ellentétes fogalom. A helyes megnevezés: pénzben kifejezett érték, vagy természetvédelmi érték, tessék így használni a világhálón is! Összege 5.000 Ft – 1.000.000 Ft/egyed, ásványok esetében 10.000 Ft – 100.000 Ft/példány.

Az egyed fogalmába beletartozik élő szervezet esetében mind a Tvt., mind a Btk. alkalmazásában:

 az élő szervezet,

 annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka,

 az elpusztult élőlény,

 az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült vagy származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet szerint ásványi példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

Dr. Temesi Géza

.

GYŰJTÉS – HA VÉDETT A TERÜLET VAGY A TERMÉSZETI ÉRTÉK

Indokolatlan negatív véleményeket is hallani természetvédelmi szakmai körökben a védett természeti területen történő gyűjtés törvényi szabályozásáról, a gyakorlat pedig ezért is nem ritkán törvénysértő. A probléma oka egyebek mellett a nem kellő szakismeret. Az alábbiak elmagyarázzák ezért a jogi szabályozást, ami tökéletesnek mondható, csupán alkalmazni kell, mert a hatályos jog kötelez!

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. § (1) bekezdése szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között gyűjtés végzéséhez. A természetben sok mindent lehet gyűjteni, és gyűjtenek is, például gyógynövényt, vadgyümölcsöt, gombát, elhalt fekvő fát és gallyat, tobozt, díszítőlombot, virágot, ásványi képződményt stb. Az ilyen gyűjtés egyrészt sértheti a tulajdonjogot, mert tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélkül tulajdon elleni szabálysértés (erdőben erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlásának szabálysértése) vagy vagyon elleni bűncselekmény áll fenn. A természet védelmét illetően pedig védett természeti területen sértheti a természetvédelmi célokat és érdekeket, vagy bizonyos feltételekkel és keretek között összeegyeztethető lehet a természet kiemelt oltalmával is.

Nem elegendő ezért az (1) bekezdésig eljutni, lépjen tovább a tisztelt jogalkalmazó! A 38. § (4) bekezdése megállapítja, hogy a természetvédelmi kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatható tevékenységeknek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése az (1) bekezdésben meghatározott engedély beszerzése alól mentesít. Ebből következik, hogy amennyiben a védett természeti terület természetvédelmi célkitűzéseit, stratégiáit, az élőhelyek kezelésének érdekeit, a fajok védelmét stb. nem sérti a meghatározott feltételekkel folytatott gyűjtés, úgy azt a kezelési terv tartalmazhatja, ami mentesítést jelent a hatósági engedélykötelezettség alól.

A természetvédelmi kezelési tervek és tíz évenkénti felülvizsgálatuk előkészítése a nemzeti park igazgatóságok feladata, ugyanúgy, ahogy a jogalkalmazás és a természetvédelmi őrzés is. Helyes tehát a törvényi szabályozás, egy hozzáállás lehetséges, a végrehajtás. Annál inkább így van ez, és annál kevésbe lehet ezen a téren probléma, mert a Tvt. 1997-től ezekkel az előírásokkal hatályos, azóta pedig több (tízéves) felülvizsgálat keretében mód volt a megfelelő kezelési terv előkészítésére. A negatív véleményre legkevesebb oka tehát a védett természeti területek természetvédelmi kezelésért felelős szervének van.

Hogyan szabályozhat a természetvédelmi kezelési terv, milyen feltételeket határozhat meg?

Minta lehet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.), amelynek 68. §-a meghatározza az erdei haszonvételeket, amelyek gyakorlására egyébként az erdőgazdálkodó jogosult. Az Evt. 2017. évi módosítása az erdei haszonvételek körét bővítette az erdei forrásvíz hasznosításával, valamint az erdő közjóléti szolgáltatásainak üzleti célú hasznosításával.

A 69. § (7) bekezdése pedig úgy szabályoz, hogy az állam 100 %-os tulajdonában álló erdőben az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését, valamint forrásvíz elhordását. Azért kell mindezt törvényben így szabályozni, mert a tulajdonosi jogot, tulajdonjogot (amit az erdőgazdálkodó gyakorol) csak törvényben lehet korlátozni. A gomba, vadgyümölcs, gyógynövény, forrásvíz tulajdonjoga ugyanis a terület tulajdonjogához kötött. Minden ellentétes híresztelés, gyűjtögetésre biztatgatás tehát törvényellenes, és jogsértő. A területhez kötött tulajdonjogot csak erősíti, és azzal összhangban van az erdei haszonvételek gyakorlásának erdőtörvényi szabályozása. Húsz év után végre mindezeket meg kellene tanulni és alkalmazni kellene a mindennapi gyakorlatban akkor is, ha esetleg népszerűtlen feladat.

A természetvédelmi kezelési terv védett erdőterületre például előírhatja azt a feltételt, hogy a gyűjtés az erdőtörvénynek és végrehajtási rendeletének megfelelő mértékben, egyéni szükségletre megengedett. Amennyiben pedig így szabályoz, akkor az ilyen keretek között mentesít a természetvédelmi hatósági engedély beszerzése alól. Ilyen esetben állami tulajdonú védett erdőterületen az egyéni szükséglet mértékéig szabad gyűjteni, magántulajdonú védett erdőben pedig az erdőgazdálkodó dönti el, hogy már az ilyen mennyiség gyűjtését is korlátozza, vagy árhoz köti. Az egyéni szükséglet feletti mennyiség gyűjtéséhez azonban újra belép a természetvédelmi hatósági engedélyhez kötöttség, amely birtokában lehet szó a tulajdonosi hozzájárulásról.

csikofarkA védett növényfaj egyede, valamint a védett ásványi képződmény a Tvt. 68. § (2) bekezdése szerint állami tulajdonban áll. A védett növény és gomba tehát már nem a terület tulajdonosának a tulajdonát képezi, hanem a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben meghatározott pénzben kifejezett értékkel állami tulajdon. Védett gomba, védett növény és termésének gyűjtése pedig védett természeti területen és kiemelt oltalom alatt nem álló területen egyaránt a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. A Tvt. 42. § (3) bekezdése szerint ugyanis a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között a védett növényfaj egyedének, virágának, termésének gyűjtéséhez stb., ami a (7) bekezdés szerint fokozottan védett faj esetén csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. A teljességhez hozzátartozik még, hogy a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet egyes fajok esetében a teljes növényre, illetve egyedre vonatkozó védettség alól bizonyos kivételeket tesz (pl. tőzegáfonya, vörös áfonya). A képen az 1993 óta fokozottan védett csikófark látható, amelyet egyes internetes tartalmak mint gyógynövényt reklámoznak negyedszázad elteltével is.

A védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez a Tvt. 52. § (4) bekezdése alapján ugyancsak a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

A védett természeti területen történő engedély nélküli gyűjtésnek és a védett vagy fokozottan védett természeti érték engedély nélküli gyűjtésének jogkövetkezménye a Tvt. 80. § (1) bekezdés e) pontja alapján a természetvédelmi bírság. Emellett a fokozottan védett, és 100.000 Ft együttes összegű természetvédelmi értékhatár felett a védett természeti érték jogellenes megszerzése kimeríti a Btk. 242. § (1) bekezdésében foglalt természetkárosítás bűncselekményét.

Befejezésül még egy kiegészítő magyarázat: az 5 l/perc tartós vízhozam feletti forrás védetté nyilvánító eljárással védetté nyilvánított védett természeti területen kívül is kiemelt oltalom alatt áll azáltal, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege) természeti emléknek (ex lege védett természeti területnek) minősül [lásd: Tvt. 23. § (2), (3) b) és 28. § (5)].

Megjegyzések

A Tvt. 4. § p) pontja alapján egyed (példány): élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A példányra vonatkozó pénzben kifejezett értékek gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak.

A Btk. alkalmazásában élő szervezet egyede: az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet 1. §-a értelmében az ásványok védettsége a rendelet mellékletében meghatározott nevű és kémiai összetételű ásványoknak az ott meghatározott méretet elérő vagy azt meghaladó minden példányára kiterjed, amely hazai lelőhelyen található vagy onnan származik. A rendelet alkalmazása szempontjából pedig példánynak minősül az ásvány szabad szemmel is látható méretű kristálylapokkal határolt egyede, vagy más rendezett külső alakkal rendelkező halmaza.

Vonatkozó alapvető jogszabályok:

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.);

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.);

2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántarási rendszerről (Szabstv.);

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.);

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről;

21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet a védett ásványok és ásványtársulások köréről és pénzben kifejezett értékéről;

153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az Evt. végrehajtásáról;

24/2012. (III. 19.) VM rendelet a földalatti gombák gyűjtéséről;

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról.

Dr. Temesi Géza 

REPÜLŐ PATKÁNYOK…

…..hangzott el korábban egy rádióműsorban, de másutt is megjelent már a jelzős, megbélyegzőnek szánt állatnév. Ez a környezetvédelmi téma legfeljebb annyiban lehet a természetvédelmet (madárvédelmet) érintő kérdés is, hogy jellemzően emberi környezetben ugyan, de szabadon élő, nem tenyésztett állatfajról van szó. Szeretik vagy utálják, nem nevezik természeti értéknek, nincs semmiféle természetvédelmi besorolása és oltalma, de „Isten világának teremtménye”, az emberi környezet, az élővilág (mint környezeti elem) része a városokban sok kárt okozó nagy létszámú, túlszaporodott galamb is. A szirti galamb háziasított változatának, a házigalambnak az elvadult alakjáról, a parlagi galambról van szó (nevezik városi galambnak is). A galamb háziasítása egyébként kb. 5.000 évvel ezelőtti történet. A városi galamb szennyezésével és más módon is gyakran mérhetetlen károkat okoz az épületeken, az építményeken, szobrokon, a műemlékeken, nemzeti kincseinken, a műszaki létesítményeken, közterületeken egyaránt. Egyetlen ellensége a házimacska.

Rádióriport keretében egy madarász szakember is kifejtette már a kérdésben álláspontját. Hozzászólásának lényege az volt, hogy más is szennyez, például a közlekedés, ahhoz képest a galambok szennyezése elhanyagolható, és az etetésük sem probléma, mert élelmiszer-szükségletüknek csak töredékét jelenti az idősek és mások általi etetgetés.

Ez tipikus és gyakran tapasztalható magyaros és szűklátókörű hozzáállás egy problémához, hogy igaz ugyan a károkozás, de más meg másféle kárt okoz, vagy másfajta tevékenységgel okozza ugyanazt vagy még nagyobb kárt. Amikor a természetben a zavaró kutyás a kerékpárosra, a bringás a lovasokra, a lovasok a terepmotorosokra, ők meg a szemetelőkre, illegális hulladéklerakókra mutogatnak, hogy a másik.….

A galamb és a galambürülék szennyez, károsít, fertőzhet, betegséget terjeszthet, igaz hogy más is, de a galamb is, maradjunk ennyiben! Tessék egy kicsit körülnézni fővárosunk egyes kerületeiben, pályaudvarainkon és a vidéki nagyvárosokban! A galambetetés pedig kenyérrel, ezzel-azzal a madárnak sem jó, és ha kevés is, az odaszokásukat és végül a szaporodásukat azonban elősegíti.

Előszeretettel szállnak be a galambok a lakótelepi erkélyekre, háztetőkre, esőcsatornába, ahol fészket is raknak, savas ürülékükkel teleszennyezik, károsítják az épületeket, és mintegy tízféle emberre veszélyes betegséget terjeszthetnek. Az erkélyeket speciális hálóval lehet csak hatékonyan védeni ellenük, lásd: http://www.galambgabi.hu/galambosgabi-elerhetosegek.html.

A problémát kezelni kell, ebben szerepe lehet az önkormányzati, az egészségügyi, az állatvédelmi és a környezetvédelmi szerveknek, szervezeteknek egyaránt. Intézkedéseket nem tapasztalunk, talán a jogszabályi alapok sem megfelelőek, az emberi hozzáállás pedig kritikán aluli nem csak nálunk, de számos más országban, neves külföldi városokban is.

Lássunk egy részletes publikációt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől: http://www.mme.hu/parlagi_galambok.

Vélemény, hozzászólás?