Emberi problémák

SZEMETELÉS, HULLADÉK-ELHELYZÉS, TŰZ A TERMÉSZETBEN

Dr. Temesi Géza

Több mint 30 éves fogalom a fenntartható fejlődés, amely a jelen szükségleteinek a kielégítését jelenti anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk esélyeit a saját szükségleteinek a majdani kielégítésére. Más megfogalmazásban a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése az ökológiai eltartó képesség határain belül, a természet és a környezet védelmével, a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével, a jövő lehetőségeinek felélése nélkül.

A fenntartható fejlődésnek három fő pillére van:

  • az ökológiai pillér (természet − természeti környezet),
  • a társadalom (a népességnövekedéssel együtt) és
  • a gazdaság (ipar, mezőgazdaság, közlekedés stb.).

A társadalomnak és a gazdaságnak bele kell férnie a természeti környezetbe, ami csak környezettudatossággal, a környezet és a természet védelmével lehetséges.

A természet védelme tehát a fenntarthatóság egyik fő pillérének a megóvását jelenti, ami jövőt meghatározó, törvényekkel szabályozott állami és társadalmi követelmény. Hatékony természetvédelem és környezetvédelem nélkül a társadalom és a gazdaság felborítja az egyensúlyi állapotokat, kitör az ökológiai keretekből, következményként pedig fokozódik a globális felmelegedés, pusztul a természet, a szárazföldi és a vízi élővilág, és az emberiség a katasztrófa irányába haladhat.

Település-közeli természeti környezetünk védelmének egyik hétköznapi problémaköre a szemetelés és az illegális hulladék-elhelyezés, a tűzgyújtás és a tűz okozása, amely témák ismertetésével a cél olvasói körünk figyelemfelhívó tájékoztatása.

1. SZEMETELÉS, ILLEGÁLIS HULLADÉK-ELHELYEZÉS

Környezetvédelmi találós kérdés lehet, hogy mi a szemetelés biztos következménye? A helyes válasz: az évenkénti TeSzedd szemétgyűjtési akció mennyiségi eredményessége. Azért találó az ironikus kérdés és válasz, mert a jogkövetkezmény igen gyakran elmarad nem csak a szemetelés, szennyezés, hanem az engedély nélküli hulladék-elhelyezés esetében is.

A szemetelésre, illegális hulladék-elhelyezésre a szabálysértési törvény (2012. évi II. törvény) köztisztasági szabálysértés cím alatt úgy rendelkezik, hogy aki közterületen szemetel, vagy települési hulladékot engedély nélkül elhelyez, szabálysértést követ el. Közterület a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is.

Aki természeti, védett természeti területen és Natura 2000 területen szemetel, a területet más módon szennyezi, ugyancsak szabály-sértést követ el.

A szabálysértés jog-következménye lehet a szabálysértési hatóság által kiszabott szabály-sértési bírság, vagy a szabálysértési helyszíni bírság.

Helyszíni bírságot rendőrön kívül a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr, az önkormányzat közigazgatási területéhez tartozó termőföldeken a mezőőr is szabhat ki.

A Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) szerint aki hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez, bűncselekményt követ el. A törvény alkalmazásában hulladék mindaz, amit a hulladékról szóló törvény hulladéknak minősít, ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére.

A hulladék-elhelyezést, szennyezést a természethasználat ágazati törvényei is tiltják, illetve szankcionálják. Az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény) alapján tilos erdőben hulladékot elhelyezni, törvénysértés esetén jogkövetkezmény az erdővédelmi bírság. A halgazdálkodás törvény (2013. évi CII. törvény) szerint a halgazdálkodási hatóság halvédelmi bírságot szab ki a hal élőhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas szervezetet, táplálékanyagot, szennyezőanyagot halgazdálkodási vízterületre kijuttató személlyel szemben. A törvény végrehajtási rendelete pedig a halászat, horgászat rendje keretében tiltja a szemetelést.

Alapvető jogi információ, hogy közigazgatási bírság (erdővédelmi bírság, halvédelmi bírság) kiszabására irányuló hatósági eljárás esetén adott jogsértés miatt szabálysértési eljárás nem indítható. Közigazgatási bírság viszont bűncselekmény esetén is kiszabható, amennyiben a bűncselekményen kívül megvalósul a közigazgatási jogi felelősség is.

A Természetvédelmi Őrszolgálatnak, a közterület-felügyeleteknek, az önkormányzati rendészeteknek, a mezőőröknek és a halászati őröknek, valamint a rendőrségnek, hatóságoknak, bíróságoknak lehet nagy szerepe abban, hogy túlszemetelt és hulladékos országunk tisztább legyen. Különösen mentesüljenek a szemeteléstől és a hulladéklerakástól a védett természeti és a Natura 2000 területek, amelyek együtt az ország területének közel egynegyedét foglalják el!

Információként szolgálhat, hogy a 7. TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért hulladékgyűjtő akcióban 2017 szeptemberében a kedvezőtlen időjárás ellenére 175.000 önkéntes vett részt 1.730 helyszínen, 2.500 tonna mennyiségi eredménnyel. Szemetelésért természetvédelmi szabálysértési eljárás indítására, vagy helyszíni bírság kiszabására ugyanakkor viszonylag ritkán kerül sor. A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűncselekmény miatt ugyancsak kevés esetben történik vádemelési javaslat, pedig az országban több ezer nem engedélyezett hulladéklerakó van.

Illegális hulladék-elhelyezés bejelenthető a 112 ingyenesen hívható telefonszámon, az illetékes közterület-felügyeletre, önkormányzati rendészetre, a mezei őrszolgálathoz, természeti, védett természeti és Natura 2000 területen a természetvédelmi őrszolgálathoz.

2. TŰZGYÚJTÁS, TŰZ OKOZÁSA – TŰZ ELLENI VÉDELEM

A tűz egyidős a szárazföldi növényvilággal. A természetben a tűz ugyanis természeti jelenségként is előfordulhat villámcsapás, vulkánkitörés vagy szélsőségesen magas hőmérséklet, hőség és szárazság miatti öngyulladás következtében. A tüzet már az előember is használta, fontos szerepet töltött be az emberré válás hosszú folyamatában, ma pedig az egyik legfontosabb energiaforrás. A tűz hatása az égés, ami pusztít a természetben, akár felszíni, akár talajtűzről vagy erdei koronatűzről van szó. A természetben az égéssel termékeny hamuzsír kerül a talajba, ami viszont elősegíti a természet korforgását.

A hazai erdőkben jellemző ún. felszíni tűz (fotó: NÉBIH)

Tűz gondatlan vagy szándékos okozása a természeti jelenségnél (véletlen tűzeseteknél) gyakrabban előfordul a természeti területeken, a gondatlanság miatti tűz a leggyakoribb hazánkban is.

A természet védelmével összefüggő jogi szabályozások közvetlenül és közvetve is szolgálják a tűz elleni védelmet.

 

 

 

A természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény) szerint természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a gyep, valamint a nád és más vízi növényzet égetéséhez, védett természeti területen parlagterület, tarló és szalma égetéséhez is, valamint – a kijelölt és kiépített tűzrakó hely kivételével – erdőterületen tűz gyújtásához. A törvényben foglaltak alapján természetvédelmi bírságot köteles fizetni többek között, aki tevékenységével vagy mulasztásával ezeket az előírásokat megsérti.

Az erdőtörvény kimondja, hogy erdőben tűz gyújtására és fenntartására – az erre a célra kijelölt helyek kivételével – csak az erdőgazdálkodó, annak hiányában az erdő jogszerű használója írásbeli engedélye birtokában levő személy jogosult. Tilos tüzet gyújtani erdőben, valamint annak kétszáz méteres körzetében lévő külterületi ingatlanokon a fokozott tűzveszély időszakában. Az ország teljes területére, illetve megye vagy település területére a fokozott tűzveszély időszakának meghatározásáról (a hivatásos katasztrófavédelmi központi szervvel való egyeztetés mellett), valamint a tájékoztatásról a földművelésügyi miniszter gondoskodik.

Az erdők tűzvédelmét szabályozza az erdők tűz elleni védelméről szóló rendelet is. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) mint országos erdészeti hatóság az erdőket erdőrészletenként tűzvédelmi kategóriákba sorolja. Nagymértékben veszélyeztetettek területek például az erdeifenyő, a feketefenyő és a közönséges boróka faállományok. A rendelet a megyéket erdőtűz-veszélyeztetettségi kategóriákba sorolja. Ezek alapján a NÉBIH, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) és az erdőgazdálkodó védelmi terveket készít.

A szabálysértési törvény természetvédelmi szabálysértést állapít meg a természeti, védett természeti, vagy Natura 2000 területen történő engedély nélküli tűzrakásra, valamint erdőrendészeti szabálysértést az erdőben a tűzgyújtási előírások megszegésére, a gyújtott tűz őrzésének és biztonságos eloltásának elmulasztására, továbbá a tűzgyújtási, tűzvédelmi előírások megszegésére.

Fontos információ, hogy a szabálysértési törvény szerint nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. Nem lehet ezért szabálysértés például a védett természeti területen levő erdőben történő engedély nélküli tűzgyújtás, mert arra természetvédelmi bírságot kell alkalmazni. Így nem alkalmazható szabálysértési helyszíni bírság sem, hanem közigazgatási eljárás indul.

Tűz szándékos okozása és annak következményei a Büntető Törvénykönyvbe ütközve bűncselekményeket jelentenek.

A szemetelés és engedély nélküli hulladéklerakás, valamint a természeti tüzek problémakörében további törvényi rendelkezéseket tartalmaz a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény) és a tűzvédelmi törvény (1996. évi XXXI. törvény). A természetvédelmi törvény pedig mindenkit a természeti értékek és a természeti területek védelmére, a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésére kötelez. Nem csak kötelesség azonban, hanem emberi felelősségünk is a természet megóvása a jövő érdekében.

Tűz a természetben (szerk.: Temesi G.)

 

A KÖRNYEZETSZENNYEZŐ MŰANYAGOK HATÁSAI AZ ÉLŐVILÁGRA

Prof. Dr. Molnár László

A műanyagok története összefonódik az ipari forradalommal és a kapitalizmus kialakulásával. Az első mesterségesen előállított műanyag a polivinilklorid (1838) volt, amelynek felfedezése a kémia fejlődésére jelentős hatást fejtett ki, de ekkor még ipari felhasználási igénye fel sem merült. Ebben az időszakban felismerték, hogy a gumifa tejnedvéből kinyert kaucsuk kénnel keverve és hevítve egy sokkal ellenállóbb tulajdonságú anyaggá (gumivá, vagy több kén hozzáadásával keménygumivá, azaz ebonittá) alakítható át. Hamarosan kidolgozták a linóleum, a műselyem és a celluloid előállításának módszereit, de a műanyagok robbanásszerű elterjedésére csak a 20. században került sor.

Az első nagy mennyiségben előállított vegyület a bakelit (feltaláló Leo Hendrik Baekeland, 1907, USA) volt. Alkalmazása a kedvező előállítási költség, könnyű formázási lehetősége, jó szigetelő képessége miatt rohamosan terjedt el az elektronikai iparban, a telefon- és a gépjárműgyártásban. A bakelit felhasználása során szerzett kedvező tapasztalatok alapján további olcsón előállítható műanyag előállítására ösztökélték a vegyipari szakembereket, így hamarosan sor került az előző évtizedekben előállított termékek vizsgálatára, illetve új vegyületek szintetizálására. A tömeges előállítás az 1930-as években kezdődött és a műanyagok hamarosan kiváltottak számos régóta használt anyagot, a fát, az üveget, a papírt, len- és kenderrostot és egyes fémeket. Napjainkban a műanyagokat elterjedten használjuk a háztartásokban (tároló edények, evőeszközök), a kereskedelemben (konténerek, csomagolóanyagok), textiliparban (műselyem, műbőr, elasztán stb.), az egészségügyben (fecskendők, spatulák stb.), gépjármű- és hajógyártásban és az űrkutatásban (burkolóanyagok, szigetelők stb.) (1. ábra és 1. táblázat). Úgy tűnik, hogy kiváltásuk nem oldható meg a közeljövőben anélkül, hogy ne idézne elő komoly társadalmi feszültségeket, mert olcsóbb anyagok jelenleg nem állnak rendelkezésre és több millió ember egzisztenciája függ közvetlenül, vagy közvetve a műanyaggyártástól, illetve forgalmazástól. Természetesen valódi kérdésként fogalmazhatjuk meg, hogy ténylegesen abba kell-e hagyni a műanyagok előállítását, forgalmazását és nem kell/szabad a továbbiakban a fejlesztésükkel foglalkozni?

1. ábra: A műanyagok felhasználása az 1950-es évektől 2008-ig (grafikon) és alkalmazásuk módja (kördiagram). Plastics-Europe (2008) nyomán.

 

1. táblázat: A műanyagok leggyakoribb felhasználási formái

 

A 20. század derekán nemcsak a kedvező előállítási költségek miatt tűnt előnyösnek a műanyagok felhasználása, ti. természetes anyagok (fa, rostnövények) felhasználásának csökkentése azt a hamis illúziót keltette, hogy a természetes környezet védelmét is szolgálja a műanyagok intenzív felhasználása. Nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban még senki sem foglalkozott azzal, hogy mi lesz a sorsa az elöregedett műanyag termékeknek, mennyi idő alatt bomlanak le azok a természetben, illetve hogyan lehet azokat a környezet károsítása nélkül megsemmisíteni.

E tekintetben nem bizonyultunk bölcsebbnek az előző korok népeinél, ti. akkor kezdtünk a problémával foglalkozni, amikor az első aggasztó jelek a tudományos kutatásoknak köszönhetően megjelentek a tömegkommunikációban. Mi volt/lehetett a nemtörődöm szemlélet kialakulásának az oka? Ez nyilván országonként változott az eltérő hulladékkezelési eljárások miatt, de alapvetően a tudatlanságra (műveltségi szint) és a hiányos tájékoztatásra (esetenként tudatos hazugságokra) vezethető vissza. Viszonylag korán kiderült, hogy egyes műanyagok lebomlási ideje több száz év, de a mindennapi életben ez nem okozott problémát, ti. a mindennapi gyakorlatban a műanyag hulladékot vagy elégették (a légkörbe kerülő veszélyesebb vegyületek generálásával), vagy azokat a hulladékgyűjtő telepekre (a tengertől távol eső területeken) szállították, vagy a tengerparttól távolabb a tengerbe szórták. A műanyag hulladék égetése a magyarországi (és más európai, ázsiai stb.) falvakban (különösen a szegényebb vidékeken) elterjedt szokás, emiatt a légzőrendszeri megbetegedések növekedése következett be az elmúlt évtizedekben. A hulladékgyűjtő telepeken szakszerű kezelés alkalmazása esetén jóval kisebb mértékben keletkeznek egészségre veszélyes vegyületek. Ez a feltétel természetesen csak az előírásoknak megfelelő gyűjtés és inaktiválás esetén teljesül. Sajnos gyakran szembesülünk mind az egyének, mind a szakszerű hulladékszállításra szerződött cégek (lásd a kaposvári Csiky Gergely Színház bontási törmelékének sorsát!) felelőtlen magatartásával. Még megdöbbentőbb a tengerrel rendelkező országok több évtizedig folytatott gyakorlata, a kommunális hulladék tengerbe szórása. A módszer feltehetően az „amit nem látok az nincs” hamis illúzióra épült, de nem számolt azzal, hogy a legtöbb szerves hulladékkal ellentétben a műanyagok a tengervízben sem bomlanak le és halmozódásuk súlyos környezeti károsodást okoz. Az utóbbi években megdöbbentő fényképek bizonyították, hogy a műanyag hulladékok súlyosan veszélyeztetik az élőlényeket és végső soron magát az embert.

Számos élőlény nem tudja megkülönböztetni a vízben úszó/lebegő műanyag hulladékot az ehető tápláléktól, emiatt rácsap arra, és részben, vagy egészen elfogyasztja. A tengeri teknősök a vízben lebegő műanyag zacskókat gyakran összekeverik a medúzákkal, ezért nagy mennyiségben nyelnek el emészthetetlen anyagokat. Több madárfajról leírták, hogy gyakran hordanak fiókáiknak kisebb-nagyobb műanyag darabokat a rendes táplálék helyett. Műanyag hulladékot fogyasztó és abba belepusztuló, vagy a műanyagok fogságába eső (emiatt elpusztuló) halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök százainak képe jelent meg a különböző újságokban (2. ábra).

2. ábra: Műanyag fogyasztás miatt elpusztult madártetem (A), műanyag hulladékot rágó tengeri
vidra (B) és egy műanyagzacskó fogságába esett gólya (C).

 

3. ábra: Egy vitatott kép a környezetszennyező műanyagokról, ami azt sugallj, hogy csak a
jéghegy csúcsa tűnik a szemünk elé, a nagyobb rész a jéghegyhez hasonlóan a mélyben
helyezkedik el.

 

A helyzet súlyossága és a mielőbbi beavatkozás kikényszerítési igénye miatt civilszervezetek, tudományos testületek és folyóiratok próbálták felhívni a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára. Így előfordulhat, hogy ugyanaz, vagy nagyon hasonló ötlet jelenik meg különböző felszíneken. A 3. ábrán látható a National Geographic híressé vált címlapja, ami nagyon hasonló megoldást alkalmaz, mint egy korábban közzé tett kép. (Az előzmények és a lehetséges magyarázatok a következő linkeken érhetők el: https://kottke.org/18/05/plastic-iceberg; https://twitter.com/MatusBence/status/997144292996014081.)

Látszólag a markáns üzenetek célba értek, több kereskedelmi cég vállalta, hogy a közeljövőben megszünteti a műanyagzacskók forgalmazását, nem gyártanak/forgalmaznak fültisztító pálcákat stb. Jelentős lépéseknek tűnnek, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem a műanyag eszközök használata okozza a gondokat, hanem a műanyag hulladékok felelőtlen kezelése! Arról nem beszélve, hogy nagy volumenben használatos műanyagok (bevonó anyagok, konténerek, csónakok, hajók stb.) további alkalmazásának megszüntetéséről szó sem esik. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a mezőgazdaság is nagy mennyiségben használ egyes termesztési technológiák (pl. a talajtakaró fóliák) alkalmazása során műanyagokat. Ezekből az anyagokból (bár nagyon stabilak) a napfény hatására, a folyamatos súrlódás miatt nagyin kis részek, mikro- vagy nanoméretű műanyag szemcsék válnak le, amelyek komolyabban veszélyeztetik az élővilágot, mint a nagyméretű műanyag darabok!

Sajnos a kozmetikai anyagok (arcradírok, alapozók stb.), higiéniás termékek (pl. fogkrémek mikroméretű műanyag szemcséket tartalmaznak, amelyek a kommunális szennyvízbe kerülnek. Mivel ruháink is tartalmaznak kisebb-nagyobb mennyiségben műanyagokat, azok mosása során is jelentős mennyiségű műanyag szemcse kerül a szennyvizekbe, majd a tisztítás után a természetes vizekbe áramlanak és a különböző élőlények szöveteibe épülhetnek be (4. ábra).

4. ábra: A mikroműanyagok forgalma a természetben és beépülése a táplálékba

 

Folyó- és állóvizeink mikro- és nanoméretű műanyag részecskékkel szennyezettek. A viszonylag kevés elvégzett vizsgálat miatt a terheltség mértéke pontosan nem ismert, de elgondolkodtató, hogy ausztriai mintavételek alapján a Duna által szállított mikroműanyag mennyiségét évi 1500 tonnára becsülik.

Hasonlóan terhelt a Tisza is (https://laboratorium.hu/millionyimikroplasztikatiszaban), amelynek vizét öntözésre is használják, azaz a műanyag részecskék a termesztett növényeinkbe is beépülhetnek.

5. ábra: A mikro- és nanoműanyag frakciók mérete meghatározza bejutásukat a különböző szervekbe

 

Jelenlegi ismereteink szerint a műanyag szemcsék áthatoló képessége és emiatt károsító hatása is méretfüggő (5. ábra). A 150 μm-nél nagyobb méretű részekék nem jutnak át a sejtmembránokon, így a felszívódásukkal sem kell számolni, de ezek további darabolódással előbb-utóbb elérik a kritikus szemcseméretet! A 150 μm-nél kisebb méretű műanyag szemcsék áthatolnak a bélhámsejteken és bekerülnek mind a nyirok, mind a vérkeringésbe, azaz az egész szervezetben szétszóródhatnak anélkül, hogy legtöbb szervünket veszélyeztetnék (a keringési rendszer terhelésének következményeit még nem ismerjük). A 20 μm-es, vagy annál kisebb méretű műanyag szemcsék a legtöbb szerv sejtjeibe képesek behatolni és azokban kóros elváltozásokat idéznek elő. A legkisebb méretű (0,1 μm-es), ún. nanoműanyagok már a nagyon speciális tulajdonságú véragygáton és a méhlepény szövetein is áthatol, veszélyeztetve az idegsejtek normális működését, illetve az embrionális szövetek és szervek fejlődését. Jelenleg még állnak rendelkezésre pontos adatok arra vonatkozóan, hogy mi a következménye a mikro- és nanoműanyag szemcsék szervezetbe kerülésének, beépülésének a szöveti sejtekbe. Az immunrendszer működésével kapcsolatban azonban már megállapították, hogy mikroműanyagok halmozódása a nyirokkeringésben lassítja az immunválasz kialakulását és gyakran abnormális gyulladási folyamtok kialakulását idézi elő.

Sajnos arról sem feledkezhetünk meg, hogy a műanyagok felszínén kórokozó mikroorganizmusok telepedhetnek meg, amelyek a mikro- és nanoműanyag részekékkel együtt kerülhetnek be a szervezetbe és súlyos fertőzéseket idézhetnek elő. Az óceánokban sodródó műanyag szigetek kórokozók milliárdjait szállíthatják a földrészek között és megváltoztathatják egy-egy biotóp mikroflóráját.

Az előzőek alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a műanyag hulladékok komoly veszélyt jelentenek az élővilágra és az emberre is. A jelenlegi állapoton lassan lehet csak változtatni, mert az évtizedek alatt szétszóródott nagyméretű műanyagokat nem tudjuk rövid idő alatt összegyűjteni és inaktiválni. A mikro- és nanoméretű részecskék eltávolítása sem oldható meg azonnal a jelenlegi technikai feltételek mellett. Az emberiség napjainkban fizeti meg az évtizedekkel korábban elkövetett környezetszennyezés számláját. A helyzet súlyossága ellenére vannak bíztató jelek, amelyek arra utalnak, hogy megoldható lesz a mikro- és nanoméretű műanyag szemcsék lebontása. Japán kutatók a közelmúltban azonosítottak egy baktériumfajt, ami a kísérleti eredményeik szerint a PET palackok anyagát a polietilén-tetraftalát-ot képes lebontani (http://www.origo.hu/kornyezet/20160311-muanyag-bakterium-kornyezetvedelem-pet-palack.html). A szívós kutatások (amennyiben támogatást kapnak) nagy valószínűséggel több műanyagot lebontó élőlény megismeréséhez vezethetnek, és kidolgozhatók lesznek azok a biodegradációs módszerek, amelyekkel ezek a veszélyes vegyületek eltávolíthatók lesznek a természetes vizekből és a talajokból.

Irodalom

Barboza, Luís Gabriel Antão, A. Dick Vethaak, Beatriz RBO Lavorante, Anne-Katrine Lundebye, and Lúcia Guilhermino. “Marine microplastic debris: An emerging issue for food security, food safety and human health. Marine Pollution Bulletin133 (2018): 336-348.

Lebreton, Laurent CM, Joost Van der Zwet, Jan-Willem Damsteeg, Boyan Slat, Anthony Andrady, and Julia Reisser. “River plastic emissions to the world’s oceans.” Nature communications 8 (2017): 15611.

Plastics-Europe (2008) The compelling facts about plastics 2007: An analysis of plastics production, demand and recovery in Europe 24.

Prata, Joana Correia. “Airborne microplastics: Consequences to human health? Environmental Pollution, 234 (2018): 115-126.

Westphalen, H. and Abdelrasoul, A., 2018. Challenges and Treatment of Microplastics in Water. In Water Challenges of an Urbanizing World. InTech.

 

MINEK NEVEZZÜK? – beszélgetések keretében
elhangzott gondolatok (karcolat)

Emberi ostobaság, tudatlanság, butaság − sajnos egyik sem ritka a társadalmi élet különböző területein, a gyakori tájékozatlanságról és időnként a rosszindulatról nem is beszélve.

Az ostoba nehéz felfogású személyt jelent, akit hiába tanítunk [obtusus (= tompa), stupeo (= bamba) latin szavak összevonásából származik a szó)].

A tudatlanság tudáshiányt, nemtudást jelent, a butaság pedig ragaszkodást a nemtudáshoz vagy a téveszmékhez, ésszerűtlen viselkedést, nehéz felfogást.

Közelíthetünk az értelem, az értelmi képesség, az intelligencia felől is, de inkább példákon érdemes konkretizálni a „minek nevezzük?” problémakört.

► Amikor az őszszakállú ostoba nyáron kiül az üzletek, gyümölcsárusok, buszmegálló és szobor melletti, egyébként panelkörnyezetben kialakított terecskén levő padra, és mintegy példát akarva mutatni látványosan eteti a városi galambokat kiflikkel. Ha rászólnak, mások is védik azzal, hogy aki nem ezt teszi, az irigy, hisz a galamboknak is élni, enni kell. És nincs egyedül a negatív aktivitással, távoli buszmegállóban a padon várakozó is kifliztető példát mutat az utazóknak.

► Amikor a panelban az emeleti erkély is galambetetésre van kialakítva, az épület alatt levő járda melletti útszéli parkolóban álló autó pedig rövid idő alatt nehezen tisztíthatóvá válik az ürüléklepeltől. Hasonlóan néznek ki a műemlékek az alattuk is a tubicájukat, a városi galambokat etető ostobák miatt.

► Amikor a panellakás ablakán vagy erkélyén levő redőnysínbe párzási időszakban befészkelődő denevért egyszerűen agyoncsapják. Neki nincs joga az élethez, a védettségéről pedig a tudatlanok még nem hallottak. Ők a városi galambokat óvják a nyári éhhaláltól közterületen, a hasonszőrű közösségüknek is példát szolgáltatva.

► Amikor az erdőn és mezőn gyógynövényt, gombát, vadgyümölcsöt gyűjtögető életmódot folytatók abban a hitben élnek, hogy Isten adományát aratják maguknak, vagy korakelésük és ügyességük eredménye a talált természeti érték. A lopás vagy a jogtalan elsajátítás eszükbe sem jut, az erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlása még kevésbé. Génjeik áthatva az ősközösséggel, vagy inkább a szocialista-közös eszmei örökséggel.

► Amikor az ostobák, a mára – jövőre nem gondolva, lerakják hulladékukat az út- meg a bokros szélen vagy erdő szegélyen, a csikkezésükről úton-útfélen és a lakóhelyükön nem is szólva.

► Amikor a sisakos motorjával száz decibelt ereget a légtérbe városban és közúton, a természetben pedig az élőhelyet és a természet értékeit tiporja – pusztítja, sőt még az erdei patakot is abroncsaival tapossa.

► Amikor hajléktalanoknak kénytelen otthont nyújtani a természet: ahova az ember így beteszi a lábát, ott vége a természet rendjének és tisztaságának, fokozott a tűzveszély is, és a fertő.

Hosszan folytathatók volnának még a hasonló gondolatok.

A tájékozatlanság pedig nem mentség, a jogszabályok nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. S végül a rosszindulat mindent tetézhet.

Időnként ihletként hatnak az efféle károsító kortársak, és tevékenységükkel, viselkedésükkel publikálásra motiválnak.