A császár, az ősközösség és a szarka

A gombagyűjtésnek nevezett tevékenység nem csak illegális megélhetési forrás lehet országunkban, hanem sport és mánia is. A kecsoszsport honlapon sportszervezetként működő természetjáró gombászklub gomba-szakellenőr vezetője hazánkban védett gomba, a császárgalóca gyűjtésének fotójával reklámozza önmagát és a sportját. A gombamánia honlapon olvasható ugyancsak gomba-szakellenőr tollából, hogy „a gombászat egy gyönyörű és ősi tevékenység”. Hát ez igaz, de már nem élünk ősi társadalomban, az ősközösségben, így aztán a gomba sem közös tulajdon.

Korunkban a kórainkat leszámítva a gombagyűjtés tekintetében is az alap a tulajdonjog. A védett gomba állami tulajdon, a nem védett gomba pedig a földterület tulajdonosának a tulajdonát képezi. Állami tulajdonú terület esetén a haszonvétel az állami vagyonkezelőt illeti meg. Kivételként azonban állami erdőben az erdőtörvény az egyéni szükségletre történő gyűjtés tűrésére kötelezi az állami erdőgazdálkodót, az így gyűjthető mennyiség azonban egyrészt korlátozott, másrészt nem hozható kereskedelmi forgalomba. Védett természeti területen (természetesen védett erdőben is) viszont a gyűjtés elsődlegesen a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység. A védett gombával kapcsolatban pedig mindenhez hatósági engedély kell, még az országba való behozatalához is.

Fentiek a gyógynövényre és a vadon termő gyümölcsre is vonatkoznak.

„Ne lopj”, szól a parancsolat, „mások tulajdonát ne kívánd”, hangzik a másik, de ne is bíztass a lopásra vagy más jogsértésre a világhálón sem! Nem lehet csak úgy a tiéd sem a titkos gombalelőhelyeden talált gomba, de még a talált dolog sem az útszélről. Ne légy szarka azért se, mert kivétel a jog alól a szarka (Pica pica)! A jog nem ismerete nem mentő körülmény. Add tovább igaz mesémet!

A képen: piacra került óriás pöfeteg (valóban óriási, több mint 50 cm az átmérője) ráhelyezett sárga rókagombával az arányításhoz.

Dr. Temesi Géza

Vélemény, hozzászólás?